A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-07 / 36. szám

sokkal oiajozattabban gördülne a közigazgatás kereke... Műit, jelen, jövő Zatecet tulajdonképpen az Itt székelő Országos Komló Központ teszi a zöld arany centrumává. Eb­ből a hivatalból és üzemből irá­nyítják ugyanis az egész ország komlótermelését. Itt tervezik az új telepítéseket, ellenőrzik a meg­lévők munkafolyamatát, beszerzik a szükséges gépeket és itt vásá­rolják fel a betakarított termést Is. Természetes tehát, hogy ide ve­zetett el legelső sorban Redl Ven­cel elvtárs. Mondhatom*, érdemes is volt, hiszen a hivatal igazgató­­helyettesétől, Rybka Joseftől, titká­rától, Drábek Kamiitól ős egyik ág­­ronőmusótól, Kaápárek Josef mér­nöktől sok-sok érdekességet tud­Ferenc István, a liianyi hnb elnöke tam meg. Így például azt, hogy a komló az eperfafélék családjába tartozik. Hazája Ázsia és Dél­­kelet-Európa, ma már azonban Amerikában is termesztik. Úgy annyira, hogy mennyiségileg Ame­rika és Nyugat-Németország vezet, minőségileg azonban Nyugat-Cseh­­ország áll a ranglista élén. Ezen a vidéken Igaz, hogy ősi hagyo­mány a komlótermelés. Állítólag már a XI. században szállítottak innen Hamburgba komlót. Tény azonban, hogy a XIV. századig egész Csehországban termeltek komlót. Alig volt olyan város vagy földbirtokos, akinek ne lett volna komlóültetvénye és persze — kü­lön serfőzdéje. Nem csoda, hogy törvényekkel, rendeletekkel véd­ték a cseh komlót. IV. Károly pél­dául elrendelte, hogy fejét vegyék annak, aki akár csak egy dug­ványt Is kicsempész az ország ha­tárán túlra. Így őrizgették száza­dokon át szinte nemzeti kincsként a csehek zöld aranyát. Ami bizony mindig szép jövedelmet biztosított. Még a felszabadulás előtt is va­lósággal komlónábobok éltek ezen a vidéken. Amit az bizonyíthat leginkább, hogy a kis Zatecben például hetven vendéglő, .illetve kávéház és száznál Is több kocsma volt a harmincas években. És még ma is annyi ott a gyárkéménnyel ellátott komlószárltó, hogy valami nagy ipari gócpontnak vélné Za­tecet messziről az idegen. Persze, mindez már csak a múlté. Ma az állami gazdaságok és a földműves­szövetkezetek termesztik a komlót. Nem is kis sikerrel. A kis liäanyi szövetkezetben például 36 hektár komló kétmillió koronát fizet. S ez a jövedelem az ügyes 'szedőgé­pek szaporodásával évről-évre emelkedik. A komlót ugyanis gyor­san, 10—14 nap alatt le kell szed­ni. Ehhez igen sok segítő kéz kel­lett. öt-hat évvel ezelőtt például Zatec fűtere Prandl Sándor felvételei csaknem százezer diák végzett itt brigádmunkát. Ma a szedőgépek alkalmazásával 60 000-re csökkent ez a szám. Óriási összeget takarí­tanak meg így, s ez az üzemkölt­ség csökkentés évről-évre nő. A termelés így is költséges. Sok munkába, kiadásba kerül, amíg a komló áprilistól augusztus végéig 7—8 méter magasságúra megnő. És amíg leszüretelhetik a drága komlógubót. Különösen új telepí­téseknél a póznák felállítása és a drótok klfeszltése emészt fel ren­geteg pénzt. Magyar egy cseh falu élén Két falu komlószüretén is részt vettünk Idol kirándulásunkkor. Ll- Sanyban és Radiőevesben. Előbbi­ben morva, utóbbiban nyitral diá­kok szüretelték a komlót. Mégsem a vidám diákmunkáról számolok be előbb, hanem egy meglepő talál­kozásról. Már javában törtem a cseh be­szédet a HSanyl szövetkezet Iro­dájában, amikor egy negyven év körüli férfi lépett a helyiségbe. Néhány szót váltott csak Skoda Kornél szövetkezeti elnökkel s az­tán otthonosan leült az iroda asz­tala mellé. — A község hnb-elnöke — mu­tatta be futólag Skoda Kornél — és tovább magyarázta a komlósze­dés problémáit. Egyszer aztán, amikor éppen nem jutott az egyik cseh szó az eszembe és emiatt fél hangon, de ízes -magyarsággal elkáromkodtam magam, meglepő dolog történt. A hnb-elnök felugrott székéről, a nyakamba borult és majdnem ösz­­szeroppantotta a csontjaimat. — Én is magyar vagyok! — kiáltotta kitűnő magyarsággal -— Ferenc Istvánnak hívnak, a Király­­helmec melletti Szentesről szárma- Bom! Elmesélte aztán, hogy Csehor­szágban töltötte le a .katonaéveit, majd leszerelés után LiSanytól nem messze vállalt szerelői munkát. Bár az első Időkben nem is tu­dott másképp, mint magyarul, még­is talajt fogott. Elvett egy cseh lányt, a szomszédos tanyán, Lovo­­nlcén alapított családot, s ma há­rom gyermek apja. S évek éta nemcsak LiSanynak és közeli ta­nyáinak hnb elnöke, de ezenkívül három nem Ide tartozó településen a titkári teendőket Is ő végzi. — Én azonban még ma is meg­maradtam magyarnak — fejezte be történetét Ferenc István elnök, — s gyermekeim is hazalátogat­nak Szentesre néha. — Csak hát sem feleségem, sem gyermekeim nem tudnak magyarul, ezért örü­lök most, hogy végre egyszer me­gint jól .kibeszélgethetem magamat valakivel magyarul. Nyitraifoik a komló között A tulajdonképpeni komlószüreti élmény a radlóevesi állami gazda­ság egyik komlóültetvényén várt ránk. Itt brigádoztak ugyanis a nyitral magyar Pedagógiai Intézet gólyái, elsőévesei. Szlovákok, ma­gyarok 300-an érkeztek ugyan Za­tec vidékére, Radlőevesöe azonban mindössze 30 leányt és hét fiút osztottak be közülök. Mondhatom azonban, 200 fiúnál Is nagyobb ri­csajt csapott ez a 30 lány. Kacag­tak, tréfálkoztak, mindenféle bo­hósággal ugratták fiú kollégáikat. Persze, emellett azért fürgén Járt a kezük, márcsak azért is, mert nem mindegy számukra, hogy hány „vertei“ (fertály, 30 literes bádogedény, kb. két és fél, 3 kg nyers gubó) komiét szednek le naponta. A brigádosoknak ugyanis a teljes ellátáson kívül körülbelül négy és fél korona munkabért fi­zetnek egy-egy vertei komló után. Naponta személyenként mlndösz­­sze négy koronát vonnak le kere­setekből a napi ötszöri étkezésre, így is kitűnő „üzlet“ ez a mindig pénztelen diáknép számára. Hiszen nem szakadnak bele a komló sze­désébe, nyarainak is közben, s ha ügyesek, szorgalmasak, 800—800 koronát is megkeresnek 14 nap alatt. A komlószedés „művészetét“ egyébként Suli Éva, aki tavaly már brigádozott Zatec környékén, mutatta be nekünk. No, nem is olyan boszorkányos munka ez. At keli ölelni a drótokra felkapaszko­dott indákat, a földre rántani, az­tán mellé ülni és egy nagy kosár­ba bele kell szaggatni a levelek közt sokasodó gubákat. Utána, ha már megtelt a kosár, odaviszi a brígádos a felügyelőhöz, az lemé­ri, hogy hány verteit tesz ki a ko­sár tartalma, s beleöntd a gubókat egy hatalmas zsákba. így megy ez 8—10 órán keresztül, s ha már jól begyakorolta magát a diák, 12—13 vertelnyl gubót is leszed naponta. — Hát aztán mit csináltok mun­kaidő utón — szólítom meg Éva utón a csoport költőjét is, a kt­­rólyhelmecí Bodnár Gyulát. — Hát akad Itt szórakozás elég — válaszolja nagyot kacsintva a fiú. — Ma este például begyalogo­lunk a négy kilométernyire levő Zatecbe, és szemügyre vesszük, milyenek a iateci kislányok, meg a íatecl „árpalé". Holnap pedig hegymászó versenyt rendezünk, meg akarjuk mászni a gazdasági udvarban ágaskodó emeletnyi ma­gas szalmakazlat. Ha aztán meg­unjuk, focizhatunk Is, meg majd éjjeli zenét adunk a mi lányaink­nak, Tóth Góbinak, Vendég Zsuzsi­nak, Csicsal Évinek meg a töb­bieknek! — Olyan macskazenével válaszo­lunk az éjjeli zenétekre, hogy há­rom napig cseng tőle a fületek. Aztán még meg is búbozunk más­nap, menjetek ti csak Zatecre, az ottani lányoknak muzsikálhattok! Hát így folyik két héten keresz­tül Zatec környékén a zöld arany vidám szüretelése. NEUMANN JÁNOS Verteiben mArik a napi munka eredményét Megérkezik a brigád

Next

/
Thumbnails
Contents