A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-31 / 35. szám
velőt és (kétezer korona pénzjutalmat. Az ülést közös vacsora követte és mulatság. Maradnom kellett, nem engedtek haza. Az elnök — hatvan körüli, galambősz hajú férfi — egész este nem tágított mellőlem. Elmondta, hogy a lánya férjhez ment, a fia megnősült, s ő Is magányosan él, akár csak én. Nincs senkt a lakásában, akiveti szót váltson, s azt mondta, házasodjunk össze. Azt Is mondta, hogy az ő lakása Jő és szép, az enyémet eladhatom, s az árát be tehetem a takarékba. Gondolkozás! időt kértem, nekem sem könnyű az életem, ugyanis nem akartam megsérteni azzal, hogy egyből elutasítom. Arra kért, ne ha markod jam el a választ, hagyjuk nyitva a kérdést. Ha egyszer — akár hónapok múltán Is — meggondoltam a dolgot, szóljak. Február végefelé járt az idő. Vasárnap volt. Havaseső csapkodott, sírt a szél, a kutyát is vétek volt kizavarni. A kályha mellett olvasgattam, mikor halk kopogás után ránmyitott a lányom. Csapzott haja fáradt, gyűrött arcára tapadt. Kopott és elhanyagolt volt. Nagy, domború hasára esett a pillantásom... A fáradtságtői szinte támolygott, alig állt a lábán. Aztán csak szó nélkül összeborultunk és sírtunk .. . Egy szóval sem kérdeztem, hogyan jött, miért jött. Később vacsorához ültettem. A szokott helyére. Mintha csak reggel ment volna el tőlem. Vacsora után elkészítettem a régi helyét és lefektettem. Nemsokára elaludt. Hajnalig ültem az ágya mellett, és néztem, néztem a meggyötört, szép arcát. Szivemet fájdalom és öröm hasogatta egyszerre... Napok múltak el anélkül, hogy megkérdeztem volna tőle, ml történt tulajdnokéippen. Kérdezés nélkül Is elmondta, hogy a férje 'becsapta, félrevezette, részegeskedett, nők után futkározott, dolgozni nem akart, s a végén már annyira lealjasult, hogy többször megverte. Ilyen állapotban imég az állat sem bántja a párját, nem bírta tovább, hazajött ... Március elején bevittem a szülészetre. Torz, nyomorék fiúgyermekét hozott a világra... A kicsi azóta ts intézetben van. Semmi remény rá, hogy testileg és szellemileg ép ember váljék belőle. Nem vagyok én önző természetű, mégis kimondom, örültem, hogy a ;lányom visszajött hozzám, bár Jól tudtom, hegy a boldogtalansága hozta vissza. Mondja, kérem, bűn ez? Szülés után a lányom jó hosszú Ideig nem találta meg helyét az életoen. Ügy vettem észre, szégyell! magát az emberek, főleg az ismerősök előtt. Nyugtattam, biztattam: ne keseredjen el, hiszen nem ő az egyedüli ezen a világon, akiinek félresikerült az élete, s más is hozott már nyomorék gyereket a világra. Saját szemével láthatta, tele van velük az intézet. Lassanként megnyugodott, kiegyensúlyozottabbá vált az élete. Munka után néztünk. Állást kapott a Vegyiművekben. Valójában vegyésznek készült, nem volt nehéz megszoknia és beleilleszkednie környezetébe. Jól dolgozott, s hamar megszerették a munkahelyén. Szépen keresett. Végül már álmodozott, terveket szőtt: ha lehet, befejezi a tanulmányait és új életet próbál kezdeni. , Én Is nagyon reménykedtem. Talán, talán megtalálja önmagát, lassanként r megfeledkezik a botlásról, visszanyeri az önbizalmat. Még nem késő. még előtte az egész élet. Volt egy kis megtakarított pénzem. Négyezernyolcszáiz koronát befizettem helyette szövetkezeti lakásra. Ügy beszéltük meg, hogy ő félrerakja a saját fizetését, s mire a lakás e'készül, addigra összehozhatja a berendezés áriát. Ügy láttam: örül. Lám, már örülni is tud valaminek! Néhanapján szórakozni is elment. Ha hívott, vele mentem. Igaz, ritkán hívott, de mégis hívott, amiből megéreztem, hogy ragaszkodik hozzám, bízik bennem. Ez nagyon jól esett. Egyszer aztán ősz elején váratlanul megjelent a férje frissen, elegánsan. Ügy állított be hozzánk, mintha az égvilágon semmi, de semmi nem történt volna kettejük között. Mintha éppen csak egy hosszabb szolgálati útról téme meg. Gondolhatja, mennyire megijedtem. Féltettem a lányomat, a jövőjét, hogy ismét elveszti a fejét, enged a férfi csábításának és elmegy vele. Neun ment. Ellenkezőleg: kidobta. Szinte kirúgta a lakásból. Reszketett a haragtól, Ölni tudott volna. Napokkal, hetekkel utána mégis megváltozott valami. Nyomot hagyott a férfi látogatása. A lányom szemmel láthatóan veszített életkedvéből. Sokszor ok nélkül Idegeskedett. Szórakozni nem járt. Nem álmodozott és nem tervezgetett mér annyira, mint előtte. Aggódtam, meg is mondtam neki. — Ne félj, anyu, nem lesz semmi baj. Egyszer már megégette a forró kása a számat! Az én aggódásom azonban nem múlt el. Tudja, úgy van az, hogy egy anya megérzi, ha valami veszély fenyegeti a gyerekét. Akkor még ugyan nem tudtam, hogy a férfi a városban él, s hogy mindig a lányom nyomában jár. Egyszer aztán csupa véletlenségből megláttam őket együtt menni az utcán. Egyáltalán nem azt a látszatot keltették, hogy haragszanak egymásra. Mikor másnap kérdőre vontam a lányom, tudja mit csinált!?... Letagadta! Elveszett velem a világ, tudtam, hogy szörnyű veszély fenyeget, de semmit sem tehettem. Haragoskodtam, kérleltem szép szóval, de ő csak magabiztos fölénnyel mosolygott és nyugtatott, hogy nincs semmiféle veszély, amitől tartani keülene. Egy hét sem múlt el, munkából hazaérve, üresen találtam a szekrényt. Mindenét összecsomagolta és másodszor Is elhagyott. Nem csak a ruháját vitte el,, hanem a megtakarított pénzét, sőt, még a szövetkezeti lakásra befizetett összeget is! Elment... Itthagyta az intézetben a nyomorék gyermekét, és Itthagyott engem. Most már tudom, hogy véglegesen. Bármily nehéz lesz a sorsa, haza nem jön. Inkább a tengerbe ölt magát. Ha muszáj, ha más kiutat nem ita' Iái, megteszi. Annyira ismerem. Pedig én, én, még ezek után is... Most már elhiszi, kérem, hogy anynyít sem ér az életem, mint ez a száraz falevél!? Előttünk fiatal párok mentek kézenfogva, vidáman. Mellettem a pádon meg halódott egy asszony, egy korán kiégett és megöregedett édesanya ... Miért, miért!? ui. Minden asszony szép akar lenni Egy kedves olvasónk levelet intézett hozzánk, amelyben felrótta, hogy csak a fiatalokkal foglalkozunk a divat-rovatban, holott az idősebb nők is szépen, divatosan akarnak öltözni minden alkalomra és fiatalosan is, bár nem ölthetnek magukra mini és szupermini ruhákat. Azoknak az Idős olvasóinknak, akik nem kedvelik a miniruhát, de még a tárdet klvillantót sem, bemutatunk egésznap viselhető négy modellt, amely nem mini és mégis modem. 1. Munkába, bevásárláshoz 2. Az irodában 3. Délután a cukrászdában 4. Színházban mmm
