A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-06 / 27. szám

falazott Jóformán. Ha pedig enni is akar­na — felkopik az álla. Pedig manapság nem úgy van már, mint ötven esztendővel ez­előtt. Több idegen fordul meg egy­­egy faluban egyetlen héten, mint régen akár öt esztendő alatt. Ezen­kívül a falusi lakosságnak is meg­változott az életfelfogása. Nem a gyomrán spórái, mint annakelőtte. Ha beül valahova egy kis tercieré­re, szívesen harap néhány Jó fala­tot borozgatás közben. Fontos fel­tétele tehát a községek civillzá­­lódásának, hogy csinos és Jól el­látott presszók, büfék, bisztrók, ét­termek álljanak a lakosság és az idegenek szolgálatára. Ha pedig ilyenek nincsenek még, legalább hideg ételekben válogathasson a vendég. Mint ahogyan a dunaszer­dahelyi Járásban tapasztalhatja az ember. TITOK TALÁN? A Jednota fogyasztási szövetke­zet vendéglátóipari vállalatának dunaszerdahelyi Járási igazgatósá­ga 65 községben tart fent vendég­lőt, büfét vagy italboltot. Ezeket központilag egy helyről látja el többek között hidegkonyhai készít­ményekkel. így aztán alig találha­tó a járásban olyan Jednota-kocs­­ma, ahol ne válogathatna a ven­dág a legfinomabb házlkoIhászban, aszpikban, állandóan friss kaszinó­tojásban, majonézes halsalátákban és más hidegkonyhai kés ínyek­ben. Hgoyan teszi ezt lehetővé!- i.j­­gyan oldja meg a beszerzés és a szállítás nehéz feladatát? Ezekkel a kérdésekkel fordultam Vangel Bélához, a vállalat technológusá­hoz. Vangel Béla először immel-ám­­mal fogadta kérdezősködésemet. Majd nyíltan meg is mondta, hogy nem igényli az efféle interjút. — Titkokat kérdezek talán? — forszírozom a dolgot nem kis meg­lepetéssel. — Nincs nekünk titkunk — vá­laszolja kelletlenül. — Csak nem akarom, hogy úgy járjak, ahogy nemrég Jártam, — Egy laptársuk hasábjain írtak oldalas riportot és utólag mondták, hogy — fizetni kell értei Kacagva nyugtattam meg, hogy mi „ingyen írunk“, s csak ezek után derült fel Vangel Béla arca. — No, ha így van, akkor meg­mutatom a „titkot“ — mondta Jó­kedvűen s beszólt a telefonba, hogy álljon elő a kocsi. Hát ilyen bonyodalmakat okoz­hat néha egy „rejtett hirdetés“, amelyet valószínűleg valamelyik „másik“ főnök rendelt meg. „KOLUMBUS TOJÄSA“ Mindössze néhány percig szágul­dott csak a kocsink. Az egyik szomszéd kisközség, Egyházkarcsa volt a végállomás. Eddig csak any­­nyit tudtam erről a faluról, hogy Árpád-kori temploma 1308-ból való. Most egy újabb „nevezetességét“ mutatta meg Vangel Béla. Egy volt kocsma volt ez, ebben műkö­dik a Jednota hidegtál-készítmé­nyeket előállító „üzeme“. S hogy miért teszem idézőjelbe az üzem megnevezést? Azt hiszem, mindenki könnyen kitalálja. Nem füstölnek itt öblös gyárkémények, nincsenek e házban tágas munka­termek — és mégis kitűnően pros­perál ez a mini ételgyér. Tizenöt mázsa majonézes franciasalátát, 10 mázsa halsalátát, egy mázsa csípős tőkehalsalátá't, 1000 adag kaszinó­­tojást, négy mázsa burgonyasalá­tát, két mázsa sülthalat, 100 kiló körözöttet, két mázsa házikocso­nyát, másfél mázsa disznósajtot, 5—6000 rlnglit, másfél ezer szend­vicset és Jó néhány mázsa ízletes házi füstöltkolbászt készít itt a Feldmár Jenő vezetése mellett dol­gozó 7—8 főnyi személyzet. S hogy milyen e készítmények minősége? Csupán páldaképpen említem meg, hogy Dunaszerdahely egyik nép­szerű vendéglőjében, a Bihari bo­rozóban is egyik legkapósabb étel­féleség a karcsal füstölt házikol­bász. Hát így állították: hegyével az asztalra a dunaszerdahelyi „Jednotások“ Kolumbus tojását. JÓK, JÖT, JÖL A dunaszerdahelyi Jednota ven­déglátóipari vállalat kétségkívül a fogyasztóik érdekeit ős ízlését tart­ja mindenekelőtt szem előtt. És nem riadnak vissza olyan akadály­tól, hogy nem áll rendelkezésükre modern „nagyüzem“. Beérik Egy­­házkarcsán a volt vendéglő épüle­tével, ahol alig fél tucat helyiség áll rendelkezésükre. Egészen Jól megférnek itt, még az öltöző és a zuhanyozó sem hiányzik. Néhány üst, egypár gép, néhány hűtőszek­rény a berendezés, s mégis nagy mennyiségben termelik a Jobbnál Jobb hidegkonyhai készítménye­ket. S hogy mi ennek a magyará­zata? A kitűnő kollektíva. Es a A közkedvelt Bihari borozóban is kapós a karcsal házikolbász V \ v »__ ti Wk i jK N 1 up Munka közben Vangel Béla legfőbb irányltófa a Horváth Béla, a kolbászkészttés Jednota vendéglátó üzemek Járási mestere ételellátásának szakmai hozzáértés. Vermes Erzsé­bet, az üzem főszakácsa például nemcsak tanult szakács, de képe­sített cukrász is. Horváth Bála hentes, aki mestere a kolbászké­szítésnek, azzal is dicsekedhetik, hogy a Budapesti Szalámigyárban is megállta a helyét. Ami pedig magát az üzemvezetőt illeti, nem­csak a gyártás titkaihoz ért, de ki­tűnő üzletember is. Bizony, nem egyszer maga kínálgatja faluról­­falura Járva, a maradi kocsmáro­­soknak az „étolújdonságokat“. Mert hét nemcsak az ízletes áru, de a személyes meggyőzés is fel­tétele annak, hogy közel kétmil­liót forgalmazzon évente ez az egy­­házkarcsal kisüzem. Nos, ilyen mó­don is közelebb lehet „tolni“ a falut a városhoz! NEUMANN JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents