A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-17 / 33. szám
fecsö pal: Nyugtal Könyvespolcunk s a csehszlovákiai magyar Irodalom, pontosabban költészet, újabb kötettel, Fecsó Pál: Nyugtalanság c. kötetével gazdagodott. Mondom: gazdagodott és nemcsak gyarapodott mert minden áj kötet, ha kisebb, ha nagyobb sikert és eredményt rejteget Is magában, gazdagodást jelent. Fecsö Pál neve nem Ismeretlen a csehszlovákiai magyar Irodalomban. Nevére először igazán már 1958-ban felfigyeltünk, amikor a Fiatal szlovákiai magyar költők c. antológia egyik reményteljes tagjaként jelentkezett. Nem árt talán megjegyezni, hogy az említett antológiában azok közé tartozott, akik a legtöbb verssel szerepeltek. És hadd idézzem Itt akkori megállapításomat: „A kötet néhány tagja már programadó verssel indul, ars poeticát hoz. Ilyen Fecsó Pál Is. Bár a munkavágy (ez különben egyik versének is a clmej teljes hevével indul, versei mégis arról tanúskodnak, hogy szívesen nyúl könnyed szerelmi lírához is. Utolsó versei: (Szülői körben. Falusi krónika estidőben, Fészekhagyóki szépek, megkapóalc. A Fészekhagyók egyike a legsikerültebbeknek, érezni rajta az élmény mélységét és hivatásának felelősségtudatát. Amikor tehát az életből, saját környezetéből veszi a témát, maradandót alkot" Ez volt tehát tíz év vei ezelőtt. Fecsó ars poeticája pedig így hangzott: „Topogjon, kinek kedve tartja, / én nem tudok menni csigamód /, / vár az élet, hív a munka /, „tenni, adni valami jót. — < Nem topogok, magammal hívom, kinek a kedve lankatag ' nekem a munkám, eredményem / messze repítő szárnyat ad /“ És hogy szívesen nyúlt könnyed szerelmi lírához, ami egyáltalán nem elmarasztalás, pedig azt bizonyítja, hogy az antológiában megjelent tizennégy vers közül 6 szerelmi vers. Sőt további állításomat is vállalom, hogy a néhány felsorolt .-ers szép és megkapó, csak azt nem értem, hogy az antológiában megjelent versei közül miért nem vett be egyet sem önálló kötetébe? Hinni szeretném, hogy akadnak köztük időt álló alkotások is, és hogy őket nem tagadta meg. Persze, azóta sok minden megváltozott, maga a költő szemlélete és élete is, ami kétségtelenül elüt koráobl álláspontjától, életfelfogásától, életkörülményeitől. Míg az antológia versei tele vannak reménnyel, bizakodással és fiatalos szárnyalással, önálló kötetében már több az önmagával való viaskodás, a lehangoltság. Valami állandó nosztalgia és nem is annyira nyugtalanság, mint a helyzetével való elégedetlenség jár vissza költeményeiben: „Az Idő halkan elfutott, kezet senki sem adott...“ (50. o.j; „Maradt az álom, a dac, a könny...“ (46. o.) Olykor a háború, a háborútól való félelem, s a múlt csalódásai térnek vissza verseiben: ..... s bombák szennyezték lelkem aranyát ...“ (20. o.j, s szinte ez a gerince költészetének, bár elég erőtlen hangon. Közösségi érzése is a háttérbe szorult, s általában az egyéni problémák dominálnak. A líra önkifejezés ugyan, de csak akkor tarthat szélesebb érdeklődésre igényt, ha az egyéni problémák általánosan is érvényesek, ha azt mások is magukénak érzik, érezhetik, magukénak vallhatják. Fecsó költészetéről viszont ezt nem mindig állíthatjuk. Költészete erősen szubjektivizálő, befelé forduló, ami még önmagában nem lenne baj, ha mindaz, ami vele és körülötte történik mélyebb elemzést és általánosabb értelmezést nyerne, kevesebb töprengéssel és önemésztéssel. Érdekes képet kapunk, ha ebből a szempontból vizsgáljuk meg a versek alaphangját és kicsengését. Íme: „ ... vonatot vársz, s a vonatok / robognak vígan szerteszét /, te lemaradsz ... “ „Mondd, lesz-e ember, ki megérti / rímbe kovácsolt lelkedet?“ / Nyugtalanság 1956 /; — vagy „Ez kellett volna / erős, izmos korba. / s egy pici biztatás... / (A vén kovács 1955); vagy: / „Magánybamenekültem, / s ijeszt a néma csönd./“ (Ájulás 1956J; vagy: Csendes vagyok már, néha szomorú .. “ / „Duhajságom csendes motyogás,/ elcsitult röpke évek során...“/ ...szám ize száraz, keserű.../“ (A Torna patak partján 1957); vagy: „Magad vagy, vigyázz, óvakodj...“ (Egyedül az éjszakában 1957); vagy: „Megtanított az ember félni, / magamba nézve, magambaélni, / Kételkedni a napsugárban, / dideregni, hogyha nyár van, —“ (Álom és valóság 1959) — és folytathatnánk a sort végig az egész köteten. Szinte meghökken az ember, honnan, miből takad a költőben enynyi averzió és lemondás? Olykor elvétve megcsillan ugyan a bizakodás hangja is: „Érzek én még Igaz erőt / szívembe, karombá.“ (17. o.); vagy: „A húr megmaradt, s erősebbé edzette a láng a fény, / új fára húztam; daloljanak az életért.“ (30. o.j, de az ilyen hang, az előbbi komorabb hanghoz és látásmódhoz viszonyítva sokkal ritkább és kevesebb. Továbbra is megtaláljuk a szerelem hangját is költészetében, már érettebb fokon, (Alszik a kedves; Szerelem), de természetesen jóval kisebb mértékben, hiszen a szerelem az élet derűsebb oldalához tartozik. A kötet versei évszámokkal vannak ellátva. Több mint tíz év termését hozza a kötet, öszszesen 41 verset 1955-től egészen 1968-ig. Sajnos, akárhogyan is vesszük, ez bizony nagyon szűkre szabott kötet, hisz az évi maximális 5 vers mellett vannak évek, amelyek csak 1—1 verssel szerepelnek. A kérdés, amire érdemben csak a költő vagy kiadója tudna válaszolni, tehát nyílt, ml ennek, az oka? Kötetében ugyan többször találunk utalást a költő magára hagyatottságára, a segítő kéz hiányára, ami nem kerülheti el figyelmünket, sőt szükséges erre odafigyelni és ezen elgondolkozni. Valóban megkapják a fiatalok, de ha nem 'ls egészen fiatalok, a kezdők, az Indulók a nekik kijáró figyelmet és segítséget. Hiszen számos példát lehetne felhozni annak a bizonyítására, hogy jelentős egyének úgy indultak el, híres művek születtek úgy, hogy valaki odafigyelt rájuk és segítő kezét nyújtotta. Nincs szándékomban e kérdést bővebben fejtegetni, csak utalni szeretnék például a kritikai utánpótlás hiányára, a fiatal költői, de prózai utánpótlás vajúdásaira, de mit tettünk annak érdekében, hogy a Jelenlegi helyzet ne legyen olyan amilyen?! Fecsó Pál Is ígéretesen indult, tele vággyal és tennlakarással, mégis valahol megtorpant, valahol lemaradt, mert több mint tíz év kellett ahhoz, hogy első önálló verseskötetét irodalmunk asztalára letegye, letehessa És bár kissé megkésett és már-már hitét vesztette, mégis azt kell mondanunk, hogy fáradozása nem volt hiábavaló, csak kissé több bizakodással, bátrabban kell vállalnia és folytatnia mindazt, amit már több mint tíz évvel ezelőtt meghirdetett: „Nem topogok, magammal hívom, kinek a kedve lankatag, nekem a munkám, eredményem messzerepítő szárnyat ad,“ TANKÖ LÁSZLÓ Fekete István: Tüskevár Egy vakáció története elevenedik meg a regény lapjain, mégpedig egy olyan vakációé, amilyenről minden kamasz álmodik. Két pesti diák — Tutajos és Bütyök—a Kis-Balaton sás- és nádtengerében tölti a szünidőt; Matula Gergelyt, az öreg pákászt bízzák meg a fiúk nevelésével. Gergő bácsi, aki úgy Ismeri a nádak, sásak, tocsogók és tavak vadregényes vidékét, mint a tenyerét, szárnya alá veszi a városi gyerekeket, és kijáratja vejük a természet és valóság nehéz, de sok örömet, Igaz élményt tartogató nyári Iskoláját. Halászat, vadászat, egy kis híján tragikus kimenetelű vihar, a török ldőkbeli Tüskevár felfedezése, egy leheletfinoman bontakozó gyerekszerelem — csak úgy rohannak a napok. Mire a vakáció véget ér, a, két fiút szinte kicserélték; búcsújuk a berektől fájó, de nem végleges: a téli szünidőben visszajönnek. H. Lányi Piroska: A rézmetsző háza Takáts Éva, a gyónl református pap leánya már kora gyermekkorában sokszor hallotta, ezt a mondatot: „De kár, hogy nem született fiúnak!“ Nem is csoda, hiszen a gyermek Éva rendkívül éles eszű volt, s sokkal jobban szerette a tanulást, mint öccsei. Iskolába nem járhatott ugyan, de apjától még latinul is megtanult. Korán árvaságra jutott, s keményen dolgozott a megélhetéséért. Min* dannapos gondjai mellett is életcéljának tekintette a magyar kultúra fejlesztését s különösképpen a nőnevelést. Karacs Ferencben, a térképkészítőben méltó párjára lelt. Házuk a magyar Irodalom és művészet jeleseinek találkozóhelye volt. Érett asszony korában kezdett írni, s noha sok támadás érte, töretlenül kitartott eszméi mellett. A nők egyenjogúsításának egyik előharcosa volt. H. Lányi Piroska romantikus írása érdekes tükre a reformkornak s egy nagyszerű asszony pályafutásának. Erich Maria Remarque: Szerelem és halál órája Az első világháborúról annak Idején a fiatal Remarque írta az egyik legmegrendítőbb regényt. A Nyugaton a helyzet változatlan világsiker lett, milliók nagy könyvélménye, s fegyver az újjáéledő militarizmus ellen. Sikerekben gazdag pályája csúcsán Remarque megírta a második világháború félelmetes körképét is. A Szerelem és halál órája főhőse egy fiatal német katona, aki háromhetes szabadságra hazatérhet az összeomlóban lévő keleti front poklából. A hátországban azonban még szörnyűbb pokol, még iszonyatosabb élmények várnak rá, s a legborzasztóbb nem Is az irtózatos bombázások, hanem a fasiszta terror légköre. Hiába menekül a szerelembe, a félelem boldogságát Is megmérgezl. S ahogy Németország összeomlását látja, úgy ébred fel benne a lelkiismeret, a felelősségérzet is, hiszen ö maga is részese volt az egész világ haragját és megvetését kihívó gazságnak ... Ernst Graeber szerelmének és halálának tragikus története színes, Izgalmas, lebilincselő olvasmány, s ugyanakkor komor mameníó is napjainkban, amikor nyugaton Ismét a német hadigépezet megindításán dolgoznak. Máté György: Lyukkártya Egy kisvárosban váratlanul meghal Szabó tanár úr, aki negyvenéves működése alatt gondosan került minden állásfoglalást, s ezt annál inkább tehette, mert matematikát tanított. A meglepetés erejével hat, hogy hagyatékában hatalmas lyukkártyaköteget találnak, amely hatezer tanítványának az adatait és jellemzését tartalmazza. A hagyaték korlátolt, gyáva vagy közönyös átvevői nem tudnak mit kezdeni az értékes anyaggal, és így annak nagy része széthányódik. A véletlen jóvoltából azonban néhányat sikerül megmenteni, a hozzájuk csatolt függelékkel együtt. S ezekből kirajzolódnak a kisváros életének jellegzetes fonákságai. Máté György kiváló megfigyelőképességgel és fanyar, kérlelhetetlen humorral pécézi ki azokat, az embert és társadalmi fogyatékosságokat, amelyekkel nap nap után találkozunk. Űj „görbe tükör“ gyűjteménye találó, mulatságos és elgondolkoztató egyszerre.
