A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-10 / 32. szám
fi P*( u fa* tTM k 37. Másnap az Iskolában Rácz tanár úr felelősségre vonta a gittegylet tagjait; Ki alapította az egyletet, amikor megmondtam, hogy semmi Ilyesmit nem túrok meg. — Én alapítottam, tanár űr kérem — szálait mag (élve a sovány, szemüveges Weiaz. — Wels*. Aba. Gondolhattam volna .. . Hát menjünk szép sorjában ... Először Is, hadd halljam, ml az a gitt? Weisz zsobábe nyúlt ás az asztalra tett egy hatalmas darab gittet: Ez a gitt. A tanárnak mindez érthetetlen és Welszre néz: Ez ml? — Ez egy ... egy . .. amivel az üveges az ablakot to-agaaztja. Aztán az ember a kürmável kikaparja. — És ezt te kapartad kt? — Nem, tanár úr... Ez az egyleti gitt, amit... o t gok gyűjtöttek... Én csak őriztem, mert a választmány rám bízta ... Meri aiD'.őtt a Kolnay őrizte, de nála elszáradt, mert fi sohasem rágta. 38 Nemecsek rémületében egy csontváz miigá bújt ás unnen flg/etto, amint Rácz tanár űr megrökönyödve tovább kérdezett: Hát ezt rágni kell, Waisz? — Igen, mert különben megkeményedik, és akkor nem lehet nyomkodni. Deliét miért kell nyomkodni? — Mert arrál lehet megtudni, hogy jú a gitt... Én mindennap magrágtam. — Miért éppen te? — Mert ... én vagyok a (űtltkér. — Ahal ... És miért épp a főtitkárnak kell rágnia? , — Mert Így van az alapszabályokban ... Naponta egyszer meg kell rágni, hogy . i . mindig puha Ingyen . . . — Hogy mindig puha legyen... Kolosszális! — és nevetését alig tndla visszatartani a tanár, majd Így lolytatta: ... Gittegylet! . .. Rágták a gittet, hogy puha legyen! ... Óriási! .. . 39. És pinztárnok van? — kérdezi a tanár. — A Kolnay — nyögi megszeppenve Wetsz. — Rakd ki az asztalra az egyleti pénztártl Ürítsd ki a zsebeidéi! — utasítja Kolnayt Rácz tanár. A fiú némi kotorászás után kipakolja a zsebe tartalmát, közte egy (orlnt és negyvenhárom krajcárral. — A pénzt hol vettétek? — A . .. tagdíjakból . .. Mindenki minden héten fizetett egy hatost — (ölelte reszketve Kolnay. — És ez ml? — mutatott rá egy levelezőlapra és egy bélyegre a tanár .. . — Nektek pecsétetek is van?! .. . Erről hallgattok? Hol a pecsét? — A Barabás... a pecsétőr... — mire az említett a* asztalra tesri pecsételőt. A tanár egy papírra stempllz vele és olvassa: „Gitt-gyűjtő egyesület, Budapest. IS02. Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!“ — Hát most mit csináljak én veletek? . .. Ml? — kérdezi a tanár. — kérdezi Boka barátait, miután kijöttek a tarmiszatrajz szertárbői. — Betiltotta? — Be — felelte Weisz. — Most őrülsz, mi? — kérdezi Bokát Kolnay. — Mindig utáltam, tudod. A fenének kell a csapaton belül egy külün egylet. . . Pláne ez a hülyeség ... — Hát most vége... — szomorkodlk Weisz — ...Most aztán sa paca ét, se pénz, se gitt. . . — Hiszen ez azl — sóhajt Kolnay — Legalább az volnál ... Legalább egy kis rohadt gittünk volnál ...- Az van —szólal meg Nemecsek, és szá|áböl kivesz egy na.ev daribot. — Az anyját! Micsoda gyünyürú darab! — csodálja Leszik. Hol szerezted? — Szertárban, a csontváz mügütt véletlenül egv új ablak volt... és hát.. . — Isteni puhái Nagy vagy, Nemecsek! — ujjong Kolnay. Megmentetted az egyletet! Javaslom a rendkívüli közgyűlés Összehívását! Fél háromkor ék. A megbeszélt Időre ott volt mindenki, s Weisz. a főtitkár megnyitotta a gyűlést, majd rögtön a lényegre tért: Tehát határoznánk keli, hogy az egyesületet fenntartjuk-e a tanári tilalom ellenére. — Nem vitás, hogy fenn kell tartanil — veszi át a szót Kolnay — Pláne, hogy gittünk van! — A felszólalást mindenki helyesléssel fogadta, majd újbűi Weiszé volt a szó: — Ezenkívül egy alapszabály műdosftást javaslatot terjesztek elő, amennyiben ne a főtitkár rágja a gittet, hanem a pénztárnok. — Miért épp a pénztárnok? — kérdezi elképedve Kolnay. — Mert.. . akárki azért mégse rághatja... — mondja némi zavarral Weisz. — Viszont nevetséges, hogy épp a főtitkár rágja. .. Láttátok, az öreg is egyből ezt szárta ki, miért a főtitkár? 42 — De miért pont a pénztárnok? Akkor rág|a inkább a pecsátőr! — Eg; frászt fogom én rágni! — robban ki Barabás. — A pecsétőrnek ml köze a rágáshoz, különösen, ha már pecsét sincs, miután a pénztárnok beköpte! — Ml lenne, ha a gondnok rágná? — javasolja némi töprengés ntán Richter. — Ez a legjobb megoldás! . . . Helyes!... A gondnok rágja, ez a dolgai — kiáltja mindenki viharos helyesléssel. Nemecsek e szavak hallatára megszólalt náthás hangján:... Én igazán .. . szívesen rágom a gittet, ha a közgyűlés elhatározta, hogy ezentúl ez az én dolgom ... — Egyszerre azonban megáll a beszédban, mert fűiét megüti Geréb hangja, aki janót, az őrt keresi.
