A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-10 / 32. szám
Z A Kérdést, legalább önmagának, bizonyára nemegyszer felteszi majd a Kis Anna, aki ma még alig tud beszélni. Ha értelme nyiladozni kezd, akkor egyszer eszébe jut: hol is az én anyukám? Talán megleli, talán egymásra találnak, ilyesmi is előfordult már. Az anya vagy apa, akinek gyermeke terhet jelentett csupán, egyszeresek vágyat érez saját vére után, akit elhagyott, és helyreáll a természetes kapcsolat szülő és gyermek között. Sajnos, nem ez a gyakoribb eset. Nem tudom, a kis Anna rátalál-é majd a szép, karcsú, hosszú szőkehajú mamára, aki valahol az országban, ismeretlen helyeken bujkál a felelősségre vonás elől. A fiatal mama, aki hatvanhatban még modor! Iskolás leány volt, ki tudja miért, gondolt egyet és otthagyta az iskolát. Otthagyta Érsekújváron lakó szüleit is, feljött Pozsonyba és leste a Jó szerencsét. Az „500 házak“ városnegyed táján kóborolt, összeismerkedett a környék fiatalságával, akik jó szívvel voltak az otthontalan szép lány lránt, aki jobb híján éjszakákra a pincékben húzta meg magát, és újdonsült pajtásaitól kölcsönkapott ócska takarókkal, védekezett a hideg ellen. A fiatalok élelemmel is ellátták. Otthon a szülők csak azt vették észre, hogy feltűnően sok kenyér fogyott, eltűnt a jégszekrényből két szelet hús, kevés a vaj, nem találták azt a régi pokrócot, amire napozásnál olajos testtel szoktak telepedni. De voltak a fiatalok közt olyanok is, akik elmesélték, a szép Szonja részvétet keltő esetét, akinek nincs hol aludnia, nincs mit ennie. Némely szülő csak félfüllel hallgatott oda, némelyik aggodalmas-A Csehszlovákiát Magyarok Tár v»d;»|m| Kulturális Szövetségének hetilapja. Mr;&|elenJk minden vasárnap. Iis’erkesztf) M*{ot ÁgouJon I ^szerkesztő helyetl^sifk M6i:r Józsni es U-zsvalri Árpád Szerkesztők: Nagy László Nagy Lajos Ordóriy Katalin rétéi László Tarján* Andor Grafikai elrendezés: Csatiéi László Fényképész: I'randl Sándor Szerkesztőság: Bratislava, Ühchiid n.i (Széplakj u. 7. PiKi.iíink C 398 Telefon: főszerkesztő 111 31, szerkesztőség 323 85. Terjeszti a Posta Hirlapsxfdg<i?r. f.y, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézhesítö. KUlföldre szőlő előfizcteseki-t el intéz; PNS Ostredná expedíció tlaée, Bratislava, Goltwalrfovo nám. 48 VH. Nyomja a PRAVDA nyomdává!!'! lat, Bratislava, Stúrová 4. Előfizetési díj negyed évre 19,50 **’ős.» fél évre 39,— vös, egész évre 7b, - Kés. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza kodott: miféle csavargó lánnyal barátkozik az én gyermekem? Feljelentés azonban nem történt, a rendőrség nem szerzett tudomást a dologról. Szonja aztán a sok barát közül kikötött egynél. Pedig ez nem is volt a többihez hasonlóan fiatal. És nem is volt nőtlen. A lány jól tudta, hogy felesége van és két gyermeke, akiket otthagyott miatta. Mikor Szonja is gyermeket várt és előrehaladott terhessége miatt egyre nehezebbé, kínosabbá vált az otthontalanság, a körzeti lakáshivatal megszánva a fiatal teremtést, a Malomliget kilences szám alatt szoba-konyhás lakást utalt ki neki. Barátjával be is költözött, szereztek valami bútort és meg alapították közös otthonukat. 1967 októberében megszületett a kis Anna. A mama, aki azelőtt sem volt alkalmazásban, továbbra is odahaza maradt, élettársa keresetéből szerényen éltek hármasban. Nagyon rossz körülmények között, erős tehertétellel indult el és alakult ki ez az élettársi viszony, de nem volt kizárva a lehetősége, hogy rendes, szokványos családi életté normalizálódjék. KuZma azonban második családjának sem lett támasza. 1968 késő nyarán dlszszidált, s még ma is valahol Ausztriában tartózkodik. Szonja közel egyéves kislányával támasz nélkül maradt. Azaz mégsem. Van már kamatoztatható tőkéje: a lakás. Akinek hajlékra van szüksége, nála ellakhat. Először egy pincérlányt fogad be, a .ki a volt Albán étteremben dolgozott akkoriban. A szobáért nem kell fizetnie, lakásadója megelégszik, ha étellel ellátja a kis Annát és néha őt Is. Valóban, Szonja nem anyagias. Megelégszik kevéssel is, csak dolgoznia ne kelljen. A lakó azonban nem bírja a természetét, egy ízben veszekedés közben tettlegességre is sor került köztük, és akkor szétváltak útjaik. Szonjának azonban új lakóra van szüksége, kell, hogy valaki a gyereket etesse, tisztába tegye, amíg ő a különböző lokálokat járja, ahol mégis Jóllakhat néhanapján, ha alkalmi Ismerősei meghívják. Aztán, ha jókedve kerekedik, meghívja az egész társaságod. Az új lakó is törődik a kis Annával, sétálni is viszi néha, mint az előző, apró holmikat is vesz neki. Sokáig azonban ő sem marad albérlője Szonjának, holott a lakásért tőle sem követel bért. A szomszédok ezalatt —■ ahogy már ez lenni szokott figyelik az élet zajlását az elhagyott fiatalasszony körül. Megjegyzések esnek, nem találják rendjén valónak, hogy a fiatal anya éjszakákat házon kívül tölt, zajos murikat csap, amelyek háborítják a ház nyugalmát. Ekkor már a körzeti rendőrőr figyelmét Is felhívják SzoinjáTa, de az nem lát okot a beavatkozásra. Így jön el a karácsony. A kis lakásban alig akad tüzelő, ennivaló sincs több a háznál, mint egy kis tej, pár deka májpástétom', valami kenyér meg néhány tojás Szonja elkészíti a kis Annával a k.rácsonyestl vacsorát: rántottét. Utána néhány sz’em cukrot ad a gyermeknek és aludni térnek. Ilyenkor nincsenek nyitva a mu latók, nyilvános szórakozóhelyek, mindenki odahaza a családjával tölti az estét. Másnap Szonja elmegy hazulról, a gyermeket bezárja és éjszakára sem jön haza. Másnap legutóbbi lakója kopogtat a lakásán, de senki sem nyit ajtót. Mivel még Szonjánál .maradt egy köpenye, amire szüksége volt, nem nyugodott bele a zárt ajtóba, kísérőjével erőszakkal behatolnak a lakásba, ahol a kocsiban egyedül találják az alvó, a sírástól maszatos arcú kis Annát. A volt lakó tisztába teszi a nedves, mocsokban heverő gyereket, enni Is ad neki. Két óra hosszáig mellette marad, akkor a kisleány elalszik s ő barátjával együtt szintén elmegy. Telefonon próbálja keresni Szonját a különböző helyeken, ahol meg szokott fordulni, hogy menjen haza a kis Annáihoz és törődjön vele, de sehol sem találja. Másnap a ház lakói szlvettépő, keserves sírást hallanak Szonja lakásából, amely csak nem akar szűnni. Nyugtalanul figyelnek egy ideig, aztán Havas szomszéd rászánja magát, benyit a lakásba, ahol nagyon elszomorító kép tárul elébe. A kis Anna saját mocskában, nedvesen, a fűtetlen szoba dermesztő hidegében összefagyottan, éhesen sír, sír megállás nélkül, elhagyatottan, tehetetlenül. Havaséknál megfürdetik a tetves, kimart, kiütéses kis testet, amely a jól fűtőt szobában felmelegszik. Az üres gyomrocskába Is tápláló étel kerül, az éjszakát átalussza. Másnap aztán Jelentik az esetet az illetékes kerületi nemzeti bizottság szociális ügyosztályán. Ruüena Petrléková veszi kezébe az ügyet, aki előtt Szonja régebbi problémái sem Ismeretlenek. Már szülés után akart segíteni a fiatal anyának, hogy kenyérkeresetre tehessen szert, és a kis Anna számára a közeli Páriőková utcai bölcsődében szerzett helyet, mivel Szonja arra hivatkozott, hogy nem dolgozhat, mert a gyermeket nincs hová tennie, kire bíznia. Szonja a bölcsődéről lemondott, azzal az érveléssel, hogy neki hetes bölcsődére van szüksége, mivel többműszakos munkát akar vállalni. Mint kiderült, ez csak kifogás volt, mert csupán egy ízben vállalkozót munkafelvételre, de akkor is két nap után otthagyta munkaadóját. Az elhagyót kislány a ligetfalusi gyermekotthonba került, ahol nem fenyegeti többé a veszély, hogy a hideg és az éhség elpusztítja. Az esetről most már nem a körzeti Örst értesítették, hanem a büntetőtörvény 212. paragrafusa alapján bűnvádi feljelentést tettek. Szonját miután hazakerült, rövidesen beidézték a rendőrségre. Ott tgy vallott: — Azért nem dolgoztam, mert mikor megmondtam, hogy gyermekem van és nincs bölcsődében, nem vettek fel sehol. Igaz, nem is nagyon néztem bölcsőde után. Ami pedig azt a Ü m Zm Í.V ■ V 1 y A f 1» ~,J 11
