A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-03 / 31. szám
szentel a proolexuaKOrueK, s az X'JüU as aikotiixaxiuyal elleatexutai mar négy nemzetiségi kisebbségről szól, és azon kívül, hogy programba veszi az egyes nemzetiségek helyzetét és jogait szabályozó statútum kidől gozását, amely biztosítaná nemzeti életük és nemzeti sajátosságaik to vábbtejlesztését, befejezésül ezt is megállapítja: „a nemzetiségeknek joguk van önállóan és önigazgatással dönteni az őket érintő dolgokról“ 1968 márciusában a nemzetiségi kisebbségek kulturális egyesületei is javaslatokat terjesztenek elő a kisebbségek államjogi hslyztének rendezésére. A közvélemény, amely az elmúlt időszakban elszokott attól, hegy a kisebbségek vezetői bármilyen ügyben önállóan lépjenek fel, ezeket a javaslatokat nem fogadja megértéssel, 1968 augusztus 14-án találkoznak a három kulturális egyesület képviselői Pozsonyban és közös nyilatkozatot fogadnak el a nemzetiségi kisebbségek helyzetének akkor készülő rendezéséhez illetve a nemzetiségi kisebbségekről szóló alkotmánytörvény tervezetéhez. A Csemadok KB elnöksége még ezelőtt, 1968 július 15-én konkrét javaslatokat tesz a CSKP akcióprogramjának megvalósítására. Eközben, 1968 júniusától kezdve ülésezik Prágában a CSSZK államjogi rendezésére alakult bizottság ún. nemzetiségi albizottsága. Itt terjesztettek elő és vitattak meg különböző javaslatváltozatokat a nemzetiségi kisebbségek helyzetének rendezésére. Úgy látszik, hogy 1968 augusztusának tragikus napjai egyértelműen igazolták a nemzetiségi kisebbségek „államalkotását“ s azt is, hogy a CSSZK vonzást gyakorol a határain belül élő kisebbségekre. Ezek a - kisebbségek azonban joggal elvárták, hogy a csehszlovákiai szocialista demokrácia elszakíthatatlan része lesz a nemzetiségi kisebbségek iránti demokrácia elmélyülése. 1968 október 27-én a CSSZK Nemzetgyűlése a föderációról szóló «ikotmánytörvénnyel együtt elfogadta a nemzetiségi kisebbségek helyzetéről szóló alkotmány törvényt (144) 1968 Zb. számú törvény). E törvény . szövegéhez bizonyára különböző megjegyzéseket lehet fűzni, de az vitathatatlan, hogy fontos dokumentum, persze általános jellegű, amelyet részleteiben is fel kell dolgozni és alkalmazni. A törvény a nemzeti kisebbségeket az állam fejlődésének 50 éve után „államalkotó egységek" helyzetébe állítja. A törvény eredeti bevezetésében külön hangsúlyozták annak kettős szempontú jelentőségét, vagyis azt, hogy a CSSZK állampolgárai nemzetiségre és fajra való tekintet nélkül egyenjogúak, a kisebbségek tagjainak nem csupán egyéni állampolgári jogai vannak, hanem a nemzetiségi kisebbségeknek mint közösségeknek is vannak jogai. A kisebbségek tagjai számára eme egyéni és kollektív jogok elismerése valami újat jelent a csehszlovák kisebbségi modellben. Valami új, amihez azonban megfelelő formát kell találni a kollektív jogok és kollektív kisebbségi reprezentáció biztosítására. A kisebbségek kulturális egyesületei valójában erre törekedtek javaslataikban, s mivel a kisebbségeknek önálló reprezentációja nem volt, ennek szerepét 1968 januárja után (részben már január előtt) az em lített egyesületek vették át. A kulturális egyesületek általában azt javasolták, hogy az alkotmánytörvény fejezze ki: 1. a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a két nemzet és a nemzetiségi kisebbségek állama. 2. hogy a nemzetiségi kisebbségek nemzeti szubjektumot alkotnak, 3. hogy pontosabban határozza meg a kisebbségek reprezentációjának formáit és a kisebbségi jogok biztosításának módját. Az intézményesítés kérdése, a nemzetiségi kisebbségek kollektív reprezentációjának módja jelenleg egyike a legfontosabb problémáknak. Bizonyos lépések már történtek ez irányban, főként Szlovákiában. 1968. októberében megalakult a SZNT nemzetiségi bizottsága, mint a nemzettiségi kisebbségek kérdéseinek javaslattevő és ellenőrző szerve. A bizottságot a SZNT magyar és ukrán képviselői valamint a nemzetiségileg vegyes területek szlovák képviselői alkotják. Ez valójában csak az első lépés. Az önigazgatás egész problematikájának kidolgozása most van folyamatban. Nem kevésbé fontos feladat több részletes törvény kidolgozása (pl. a nyelvi törvényé). Mindezek előtt elsőrendű feladat, hogy kidolgozzák külön minden kisebbség és valamennyi vegyes lakosságú terűiért számára a nemzetiségi politika távlati koncepcióját. Mindenekelőtt Dél-Szlovákia jelent sajátságos problémát s azok a tömeges nemzetiségi folyamatok, amelyek itt játszódnak le. Ford. Cs. S. Gyű re Lajos zsoltár Csenevész bokrok állítják a napot a falakról már rég lekopott az iszap lomhán csillantják a nagy vizet elaggott lengő nádasok és várják a másikat ó hát nincsen rossz mi ne lenne jó valakinek kis semmi vidéki múltunk ki érti meg ötven Medárd lucskos szennye ránk tapadt zavaros iszapja kinek hoz bő termo nyarat II Poros girbe-gurba utak dombok mögött alvó falvak elszórt tanyák puszták lompos kutyák és apró házbörtönök ólmos botok s mint sárga agyaghegyek lustán cammogó gulyák s öreg paraszt egy darab múlttal fittymáló fiatalok kik innen szabadultak öntell mosoly: szülőföld közösség — mint gicces filmen Legyintenek: — Mi már elszoktunk innen! de mi is volna mi ide kötne ínég? III Bolyonghatsz félnapot, gyár sehol nem füstöl olykor úgy érzed: ez a senki földje dűlőét — sátrat itt hol ez, hol az üt fül rakodó-állomás hasas vonatok döcögnek s körötte ott forog országnyi áru közt e táj ezer arca gondjuk két vagon közt még a ló s legelőm az örök kötöznek szőlőt nyitnak s arcukon vaspor tündököl örömük: móló kis nóták a pince-körül úgy éjfél tájon zümmögve, befelé hogy se a mólt se a jövő ne fájjon Ajánlás: Cimbora, hogy is van az a régi-régi zsoltár? — Itt okos nem lehetsz, szép meg sohsem voltál! — Igyál hát, hörpentsd ki borod, s aludj egy nagyot, S a pincék előtt, ha erre jársz, emeld meg a kalapod. nemzedékek Történt velem egyszer, hagy későn ébredtem Csak éppen mosako dásra és öltözködésre maradt időm. a sznkásos nttbnni reggelizés elmaradt, kaptam az irattáskámat és rnhantam az autőbuszhoz. Nem szeretek későn érni a hivatalba, mégkevésbé szeretek éhgynmorral munkáhnz látni. Az éhes ember ideges, reggeli nélkül nem szeretek felekkel tárgyalni, és főleg nein telefnnálni. Otküzben elhatároztam, hogy betérek a hivatal melletti kávéházba és szépen, annak rendje-mődja szerint megreggelizem. Gondolom, több hasznot hajtok a népgazdaságnak, ha nem korgó gyomorral látok munkához, mégha később is kezdek hozzá. Ahogy szépen fogyasztom a reggelit, látóin betér a kávéházba az igazgatóm. Tudom, hogy régen túl vagyok a hivatali újoncévekeo, erről tanúskodik erősen behava zott halántékom meg az is, hogy vannak fiatal kolléganők, akik ud variasan előre köszönnek. Beosztásom sem olyan, hogy nem engedhetném meg magamnak ezt a cseppnyi közigazgatási fényűzést, mégis kicsit kényelmetlenül éreztem magam és meg is bántam, hogy a gyom romra és nem az eszemre hallgattam, de az igazgató már észrevett és .. . leült az asztalomhoz. Arról, hogy munkaidő van és ilyenkor íróasztalnál és nem kávéházi asztalnál kell ülni, arról sző sem esett. Az igazgatónak ez a barátságos, emberi alapállása még jobban rádöb benletl arra. hogy a játékszabályokat be kell tartani és kicsit feszé lyezve éreztem magam. Ha megkérdezte volna, miéri ülök a kávéházban hivatalos óra alatt, ha megmondhattam volna, hogy az én testi berendezésem olyan, hogy éhesen nem tudok dolgozni, ha elmondhattam volna, hogy ez igazán nem rendszer nálam, csak kivételes eset, hogy én még hivatalos óra után is ritka vendége vagyok a kávéháznak, az jobb lett volna. De így, így ez kicsit kínos volt. Befejeztem a reggelit fizettem és sietve búcsúztam. Nem sokkal később ez után az esel után egy reggel, fiatal „titán“ kollégámmal utaztam az autóbuszon. Szakállát simogatva útközben el mesélte, hogy ő reggelenként lepecsételi a bnlépőkártyát, aztán átvonul reggelire a szomszédos kávéházba, oda ahol a múltkori eset történt velem. Gondoltam, fiatal a kolléga, megkímélem attól, amit ő, az ő koraban, egynéhány hónapos szolgálata után feltétlenül fokozottabban ér zett volna mint én. Merő jóakaratból mondtam neki, hogy az igazgaló is gyakran olt reggelizik, könnyen üssznakadhat vele és hivatalos óra alatt ez nem éppen kellemes találkozás lenne. Az igazgató megteheti, — fontam tovább a gondolatot, hisz az ő beosztásában nincs kötött munkaidő, sem a hivatalos óra kezdetén, sem annak befejezte után, hiszen hányszor megtörténik, hogy egy vállalati igazgató még akkor is értekezleten ül, amikor a beosztotljai már rég elfelejtették, hogy mit dolgoztak, vagy mit nem dolgoztak aznap. A fiatal kolléga azonban más véleményen volt. Az érdekesség kedvéért ezúttal nyakszirtjén göndörödő hajával babrált ás kicsit oktatásszeri hangon így válaszolt: — Elvégre az igazgató is csak olyan ember, mint én. Méghozzá, neki több fizetése is van, mint nekem. Miért no lenne jogom együtt reggelizni vele? — LOOSE DEZSŐ
