A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-26 / 4. szám
Z. Mináöová felvétele A technika egyik legkomolyabb vívmánya a kerék... Akár hiszik, akár nem — eggyel kevesebb, akár eggyel több, mindenképpen komoly dolog. Feltalálása óta egyre inkább sietésre ösztönzi az emberi civilizációt. És hogy mikor találták fel? Körülbelül ötezerötszáz évvel ezelőtt... S ez a bizonyos kerék annyira mozgósította az egész emberiséget, hogy egykettőre utak pókhálójával díszítette az egész földkerekséget — a tengereken kívül, — a nagyvárosi parkolóhelyek valóságos kis sivatagok méreteit öltik már magukra. S a kerékmániának csupán a Német Szövetségi Köztársaságban az elmúlt két év alatt negyedmillió halálos áldozata volt. _És most végre tudja csak meg a világ, hogy hol és miképpen kezdődött is meg ez a kerekeken Járó feltartóztathatatlan fejlődés. A régészek szerint a kerék feltalálóját az emberi művelődés bölcsője, Mezopotámia ajándékozta ennek — a ma már kerekeken száguldozó — világnak ... Nemrégiben azonban a régészek arra a meggyőződésre Jutottak, hogy a kereket valahol északabbra találták fel, tehát a pálma nem a mezopotámiaiaké. S ezt nem a kisujjukból szopták. Az ismeretlen lángész középen átfúrta a kerek fadarabokat és ezeket tengelyre erősítve a teherhordó szánja alá tette. Ma már a legfantáziátlanabb ember is megtenné, de több ezer évvel ezelőtt csaknem olyan jelentőséggel bírt ez a találmány, mint a tűz meghódítása valamikor az ősidők homályában. Az ásatások során a mai Grúzia és örményország területén kerültek napvilágra ilyen szekerek. A híres angol régész, Stuart Piggott azt állítja, hogy az első kocsit valahol a Kaukázus közelében készítették el. „A könnyű kerekű mezopotámiai kocsik — írja Piggott, az edinburghi egyetem tanára a Scientific American című tudományos folyóiratban — valószínűleg a Kaukázuson túli kocsik tökéletesített másolatai, mivel sóikkal kevesebb fát használtak fel a készítésüknél.“ A kocsit ábrázoló legrégibb rajzot a szumérok fővárosa, Uruku helyén találták. A rajzot időszámításunk előtt háromezer évvel alkotta remekbe a művész, s egy szán alakú kerekes Járművet ábrázol. Nemrégiben azonban találtak a Szovjetunió területén kerékmaradványokat és agyagból készített kerékmodelleket is, melyek körülbelül olyan régiek lehetnek, mint a mezopotámiaiak. Piggott tanár több blzonyíttékkal is szolgálhat arra vonatkozólag, hogy a Kaukázuson túli népek találták fel a kereket: 1. A Fekete- és a Káspi-tenger közti terület fában, erdőben sokkal gazdagabb, mint Mezopotámia. Tehát az ezen a területen élő népeknek állandóan a kezük ügyében volt a legfontosabb nyersanyag. 2. Az említett területen élő népek már ötezer évvel ezelőtt is értettek a réz megmunkálásához, tehát — fém baltáik és fűrészeik segítségével sokkal Jobban megmunkálhatták a fát, mint Mezopotámiában. 3. A Kaukázuson túl élő földművesek állattenyésztéssel is foglalkoztak, s az első otromba szekereikbe valószínűleg ökröket vagy szamarakat fogtak. 4. Több mint négyezer éves kocsi került napvilágra a grúzok fővárosától, Tbiliszitől hatvan kilométer távolságra egy felfedett sírból. A nedves talajban eléggé épen megmaradt az A alakú és szilárd tengelyű kocsi, melyet a tulajdonosa baldachin szerűen be is fedett. 3. A Kaukázustól még északabbra, a kalmük szteppén is találtak a szovjet régészek a feltárt sírokban szekérmaradványokat, melyek körülbelül időszámításunk előtt 2500 évvel készülhettek. S az egyik ilyen szekérnek már mozgó tengelye volt! S ez Is igen nagy szó, mert több száz évvel korábban készítették mint a Dániában talált — kultikus célokra szolgáló — szekeret, amit nagyon sokáig az első könnyen Irányítható kerekes Járműnek tartottak a régészek. Piggott tanár azonban nem tartja kizárt dolognak azt sem, hogy a kereket a világ több részén is feltalálták körülbelül egy időben. S az is nagyon könnyen lehetséges, hogy még sokkal régibb kocstmaradványokat találnak, mint amilyeneket eddig napvilágra hozott a régészek ásója. Az eddig napvilágra került kerekek a Kaukázuson tóitól egészen Uruku városáig ugyanis nem egy darab gömbölyű falapból készültek már, mint az elsők valószínűleg, hanem három darabból, melyeket gondosan összeékeltek és a kerékagy kifaragására is nagy gondot fordítottak. Tehát ezek a leletek már abból a korból származnak, amikor a kerékgyártó mesterség már túljutott a kezdetlegesség stádiumán. Az Örményországban napvilágra került kocsik csaknem épek ugyan, de megállapították róluk, hogy a sakkal régebbiek mintájára ké szültek, 3000 éve halott mesterek munkája nyomán. A régészek szinte elámultak azon, mennyire találékony és ügyes volt az ember mór évezredekkel ezelőtt. Az egyik ilyen kocsi hetven csappal összeillesztett darabból állott, s hogy a kocsi vesszőből font oldalát beilleszthessék, 699 lyukat kellett fúrnia a kocsi elkészítőjének. Attila valóban fényűző szekér-palotáját nem egyszer többszóz ökör húzta. S ilyen szekér belsejében tartotta meg a haditanácsot főembereivel az „Isten ostora“. Elképzelhetjük, hogy az ő idejében már mennyire fejlett lehetett a kocsikészítő mesterség. Ma már biztosan tudjuk, hogy a kerék használata gyorsan elterjedt az egész övilágban, s közben egyre inkább tökéletesítették. Amint a leletek igazolják, már négy és fél ezer évvel ezelőtt is ilyen kocsikon Jártak a dán és a holland parasztok. Nem sokkal később a kínaiak már küllős kerekeket készítettek remekbe, Nyugat-Európőban pedig a kelták készítettek először olyan kocsit, amelyiknek az első tengelye már mozgott. Éppen azon a világrészen nem ismerték a kereket, amelyik most egyre inkább a sebesség világrekordjait hajszolja. Amerikában ugyanis — eddig még — egyáltalán nem került elő kerékmaradvány a Kolombusz előtti Időkből. Sem az aztékok, sem az inkák nem Ismerték a kereket. A legmeglepőbb az, hogy a mayáknál találtak apró kocsikat, de csak mint gyermek- Játékokatl... Ez. is egyedülálló felfedezés. Mert aligha hihető, hogy ne használták volna fel a mindennapi életükben is... Csakhogy a régészek mindmáig nem bukkantak Amerikában szekérmaradványra.
