A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-26 / 4. szám

Az SZSZK kormányának felhívása Szlovákia lakosságához

Az SZSZK kormánya rendkívüli ülést tartott. Megismerkedett azzal a helyzettel, amelyet ]an Palachnak, a prágai Károly Egyetem hallgatójának tragikus tette és halála idézett elő.

A kormány mély sajnálattal nyilatkozik erről a váratlan tragédiáról.

A kormány nagyra becsüli fiatalságunk erkölcsi értékelt és pozitív tulajdonságait. Viszont sajnálatra méltónak tartja, hogy ezeket az értékes tulajdonságokat bizonyos körök hatása alatt a társadalmi problémák nem éppen pozitív megoldására fordítja, hanem olyan légkört Idéz elő, amelyben bonyolult problémáink megoldása csak még nehezebb.

Több jel vall arra, hogy köztársaságunk városaiban — Csehországban és Szlovákiában egyaránt — szervezett akciókat készítenek elő, azzal a céllal, hogy fokozzák a politikai feszültséget, bizonytalanságot, anarchiát és káoszt teremtsenek.

Ez a légkör érzékenyen érinti az SZSZK kormányát, éppen azokban a pillanatokban, amikor programját állítja össze. Ez a program minden emberre számit. Minden ember alkotóképességére és munkájára, hogy valamennyien együtt és teljes komolysággal oldjuk meg a politikai, kulturális, művelődési, szociális és gazdasági problémáinkat azoknak a mélységesen humánus eszméknek a szellemében, amelyek társadalmunk mozgató erejét alkotják, s amelyeket a CSKP akcióprogramjában leszögeztünk. E problémák megoldásától függ hazánk 14 millió állampolgárának a sorsa, a mi sorsunk, gyermekeink, reményteljes ifjú nemzedékünk sorsa.

Az SZSZK kormánya felelősségének teljes tudatéban azzal' a felhívással fordul az ifjúsághoz, a diáksághoz, a paraszt- és a munkásifjakhoz, a fiatal értelmiségiekhez, hogy megfontolt magatartásukkal, mint annyiszor a múltban nehezebb körülmények közt is, sokkal bonyolultabb helyzetben is, most is bizonyítsák be, hogy a többi állampolgárhoz hasonlóan a szivükön viselik nemzeteink békés életét, jelenét és jövőjét. Hisszük, hogy most is elég erőtök lesz ahhoz, hogy nem engeditek magatokat meggondolatlan akciókba sodorni, hogy képesek lesztek felismerni, mi és ki szolgálja az állam, a nemzet érdekelt, következésképpen a sajőt érdekeiteket is s hogy nem kapcsolódtok be semmilyen akcióba, amely következményében egyéni, családi és társadalmi tragédiát vonna maga után. Még akkor sem, ha az ilyen akciók sugalmazói megkísérlik, hogy szándékukat a haladás köntösével álcázzák.

Bfzunk a pedagógusok okosságában, tapasztalatában, tekintélyében és tapintatosságéban,

hivatásuk, személyiségük súlyában. Reméljük,, támogatásra találunk önöknél és minden befolyásukat felhasználják, hagy ezekben a napokban diákjainknak nemcsak elöljárói, hanem barátai és jótanácsadói lesznek.

Felhívjuk az üzemek és a gyárak munkásságát, hogy mint társadalmunk vezető ereje, amely a társadalmi történések, a felelősség oroszlánrészét viseli, megfontoltan és határozottan zárkózzék fel a kormány mellé.

A kormány felhívással fordul továbbá minden állampolgárhoz, hogy tapintatos, megfontolt, határozott magatartást tanúsítson mind a családban, mind a munkahelyeken a nyugalom és a rend fenntartása érdekében. Meggyőződésünk, hogy mindenki megőrzf állampolgári méltóságát, becsületét és megfontoltságát. A kormány hiszi, hogy a mostani körülmények között is képesek löszünk nagyobb megrázkódtatás nélkül úrrá lenni a helyzeten.

Minden jel arra mutat, hogy ezt a megmozdulást szélsőséges, politikai erők sugalmazták, amelyek visszaélnek ifjúságunk érzelmeivel. Ezért a kormány elhatározta, amennyiben ez elkerülhetetlenné válik, hogy a nyugalmat és a rendet erélyes, törvényerejű intézkedések árén is fenntartja.

A kormány meggyőződése azonban az, hogy igyekezete megértésre és támogatásra talál az, SZSZK valamennyi polgáránál.

Szülők és elsőosztályosok

Szeptemberben kezdődik a tanév, akkor nyílnak ki az iskolák kapui, 8 fogadják a nyári szünidőben sok élménnyel gazdagodott tarka, ifjú sereget. Szeptember az ő gondjuk, de január utolsó és február első hete a szülőké. Főleg az olyan szülőké, akik azon töprengenek, amin végképp nem kellene töprengeniük, anyanyelvi iskolába irassák-e gyermeküket vagy sem? Ezt a gondot, tűnődést, aggodalmat kifejező kérdés leginkább kisvárosainkban gyakori, ezért is kopogtattunk be Komáromban Dallosékhoz és Szalayékhoz, akiknek a 69—70-es tanévben iskolaköteles lesz a kisfiúk, kislányuk.

Már sötét volt, amikor Dallos mérnökék ajtaján becsöngettünk, s megmondtuk, mi járatban vagyunk. Mosolyogva invitált bennünket beljebb a „papa":

— Jó helyre jöttekl Csak azt nem tudom, hogyan tévedtek éppen hozzánk?

— Ez már az újságírót szimatI — tréfálkoztunk.

A szépen berendezett szobában kellemes meleg fogad bennünket. Józsika pedig, akt miatt ide fáradtunk, az ágyában olvasgatott — pedig csak szeptemberben megy az első osztályba. Nem vitatjuk, helyes vagy helytelen, ha a szülök már az iskola előtti korban tanítják a gyermeküket, hiszen Józsika mamája is pedagógus.

— Mondd meg a szerkesztő bácsiknak, hogy milyen iskolába mész, Józsika.

— Magyar Iskolába megyeki — mondta a kisfiú, azután újra az olvasókönyv rejtelmeibe mélyedt.

A hölgyeket illett meg az elsőbbség, tehát először Józsika mamájáé a szó:

— En magam ts pedagógus vagyok, magyar tannyelvű középiskolán tanítok és saját magam előtt is nevetséges lenne, ha a gyermekemet szlovák oktatásnyelvü iskoláira íratnám be. Sajnos, elég sok magyar pedagógus mutat úgy „jó példát", hogy a gyermekét szlovák iskolába íratja. En tudom, hogy Józsika úgyis megtanul szlovákul, hiszen vannak szlovák pajtásat már most Is. Ez pedig Komáromban minden magyar gyerek számára természetes. Meggyőződésem hogy a gyermek a tárgyi tudást csak a

saját anyanyelvén sajátíthatta el tökéletesen. Es az a föl

—■ En is magyar középiskolát végeztem, pedig akkoriban még a határon kellett átszöknünk, ha magyar iskolába akartunk járni. Magyar Iskolában érettségiztem és azután mégis megálltam helyem a főiskolán, ahol a szaktantárgyakon kívül a csaknem ismeretlen szlovák nyelvvel is meg kellett birkóznom. Mégis stkerült, és Józsikának ts sikerülni fog, ha lesz benne elég tehetség, kitartás.

I

Szalayékhoz ts bejutottunk A pöttömnyi kisfiú úgy fogadott bennünket, mintha mindennap együtt szánkóznánk, mindjárt pu szit ts adott.

A „kisasszony", aki miatt tulaj donképpen eljöttünk hozzájuk, már tartózkodóbb, Hiszen ő szeptem berben iskolába megy.

Hogy milyen iskolába?

Ezt még nem döntötték el a szülök. Feltehetően a lehető legjobban akarják megoldani ezt a problémát, nem szeretnék, ha a kislány később nem boldogulhatna.

— Nem tudom, mit tegyünk. Saját tapasztalatamból tudom, hogy milyen nehezen boldogultam a szlovák oktatásnyelvü középiskolában. Az osztályzataim sem voltak éppen a legjobbak. Ha magyar iskolába Jártam volna, bizonyára jobb lett volna a tanulmányt előmenetelem. Talán magyar iskolába iratom a kislányom, de még nem tudom egészen biztosan.

— Pedig jó lenne, ha mielőbb

meggondolnánk, mert már itt van nyakunkon a beiratkozási — mondja a férje, s ebből tudom, hogy a mamától függ a döntés.

Reméljük, hogy józan észére és szívére hallgatva ugyanazt mondja majd a Szalay kislány mamája ts.

NLE