A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-19 / 3. szám
A szerkesztőség kérdez -válaszolnak a Csemadok járási tisztségviselői Mint emlékeznek, kedves olvasóink, az új év küszöbén a következő kérdéseket tettük fel a Csemadok tisztségviselőinek: 1. Miben látja a Csemadok fő feladatát az 1969-es évben? 2. Hogyan képzeli el járáséban a nemzetiségi kérdés megoldását? 3. Mit vár az 1989-es évtől Csehszlovákia politikai és gazdasági életére vonatkozúlag? Mai számunkban folytatjuk a kérdéseinkre adott válaszok közlését, amelyek nemcsak az egyes járások problémájára mutatnak rá, hanem jellegüknél fogva általánosíthatók a csehszlovákiai magyarság életére is. Pásztor Ferenc, Galánta 1. A választ az alábbi 3 pontban foglalnám össze: a) Folytatni keli a harcot a tavaly márciusban megfogalmazott állásfoglalás teljes megvalósításéért. b) A meglevő és bevált munkaformák továbbfejlesztése mellett a tagság, a lakosság igényeinek megfelelően új munkaformák meghonosítását kell alkalmazni. c) A márciusban megkezdett aktivizálódást, a taglétszám emelését folytatva, a fent meghatározott feladatok megvalósításán keresztül, a Csemadok tekintélyét emelve, méltóképpen reprezentálni tagságunkat és a magyar dolgozókat. A magyar nemzetiségű dolgozók százalékarányának megfelelően megteremteni a magyar dolgozók reprezentatív képviseletét a politikai és gazdasági élet területén. Megalakítani a JNB mellett a nemzetiségi tanácsot. Bevezetni a gyakorlatban a kétnyelvűséget. Bővíteni a magyar tanoncképzést. Megteremteni az egészségügy és mezőgazdaság vonalán a szakközépiskolát. A moszkvai egyezmény keretein belül folytatni a januárban megkezdett utat. Az egyéni alkotó készség gyakorlati kibontakozása mellett bebizonyítani nemcsak a szocializmust- építő országoknak, hanem a Nyugatnak is januári politikánk helyességét. Gyakorlatilag kell bizonyítanunk januárban megkezdett gazdaságpolitikánk helyességét, amihez Időre és térre van szükségünk, de eloszlatná azokat a kételyeket, melyek az új kialakításánál negatívumként jelentkeztek, meggyőzne mindenkit arról, hogy nálunk, nem palotafor■radalomról, nem a szocializmustól való elszakadásról, hanem hazánk sajátos helyzeténél fogva, a fejlődésnek megfelelően egy minőségileg magasába forma oevezetéséről van sző. Ez pedig nem gyöngíti, ellenkezőleg erősíti a szocialista tábor, a munkásosztály tekintélyét, vonzerejét, amire napjainkban nagyon nagy szükség van. A politikai életben. A konszolidációs folyamaton keresztül megteremteni, magasabb szintre emelni barátságunkat, kapcsolatainkat a szopjaUzmust építő országokkal, a világ haladó és munkásmozgalmaival, bizonyítva a népünk tudatában mélyen gyökerezett proletár internacionalizmusunkat. Ez természetesen csokis az egyenlőség, a becsületesség alapján történhet. Szabados Péter, Komárom 1. Tekintettel arra, hogy a Csemadok 1969-ben tartja X. országos közgyűlését, javasoljuk, hogy a közgyűlés dolgozzon ki konkrét programot, irányelvet a Csemadok szerepét, feladatát Illetően az új szövetségi államforma keretében. Pontosan meghatározni a társadalomban és a politikai életben betöltendő szerepét: a) Milyen formában valósulhatna meg a Csemadok érdekvédelmi szerepe b) Kapcsolata az államhatalmi szervekkel. c) Kultúrpolitikai irányvonala. Társadalmi életünk fejlődése alapján javasoljuk, hogy az elkövetkezendő időszakban a Csemadok kulturális tevékenysége mellett váljon az itt élő magyar dolgozók érdekvédelmi szervezetévé. A Csemadok szervei a kultúrpolitikai munka irányítása mellett jussanak szóhoz a társadalmi élet minden területén. Szükségesnek tartjuk a Csemadok taglétszámának állandó emelését. Az 1969-es év elején a Csemadok megalakulásának 20. évfordulója alkalmából megindítani egy tagtoborzási akciót országos viszonylatban. Járásunkban szeretnénk a magyar nemzetiségű lakosság 10 °/o-át beszervezni a Csemadokba. A hagyományos színjátszó csoportok működése mellett feladatunknak tartjuk hatékonyabb munkát kifejteni a népművelés szakaszán is — ismeretterjesztő előadások és honismereti körök formájában. Támogatjuk a klubmozgalmat, mely szintén egyik formája a népművelési munkának, valamint a szervezeti élet erősítésének. 2. javasoljuk, hogy a járás! Nemzeti Bizottság mellett alakuljon nemzetiségi tanács. Az államhatalmi szervekbe való választások alkalmával szigorúan be kell tartani azt az elvet, hogy a nemzetiségeknek számarányuk szerint kell képviselve lennlök a választott szervekben. A hivatalokban és a közélet minden területén érvényesüljön a kétnyelvűség — beleértve a különböző feliratokat is. Helyesnek tartanánk, ha azokat a személyeket, akik nem értenek egyet és fékezik pártunk és kormányunk nemzetiségi politikájának gyakorlati érvényesítését és azokat, akik nemzetiségi gyűlöletet szítanak bármely nemzet és nemzetiség részéről, felelősségre vonnák fis ha az ilyenek távoznának a közéletben betöltött tisztségükből. 3. Bízunk abban, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja megerősíti vezető szerepét és a párt Akcióprogramjában kitűzött feladatokat sikerül valóra váltani. Megoldást nyernek a ma még vitás kérdések. Szeretnénk remélni, hogy a szövetségi államjogi rendezés, valamint az ésszerűbb politikai és gazdasági irányítás elősegíti gazdasági helyzetünk javulását és megerősítését Királyi b&lßtt ••• ,.. jöttek, láttuk őket, győztek... és mire e sorok napvilágot látnak, már valahol a földteke másik oldalán áldoznak Terpszikhorénak, a táncművészet múzsájának. Társulatuk elnevezése csupán négy rövid szó: „The Royal Winnipeg Ballet“ azaz „Winnipegi Királyi Balett“. Mikor megjelentek a Jövetelüket hirdető szűkszavú plakátok, bizony vajmi keveset tudtunk róluk, s most, hogy egy estén láttuk őket, „királyi“ élménnyel lettünk gazdagabbak. Az együttes, legszebb férfikorának kezdetén áll, éppen harminc éves, s a Brit Nesnzetközüsségben valóban megilleti a „királyi“ melléknév. Székhelyük a majd félmilliós kanadai város, Winnipeg, ahonnan szinte évente hatalmas külföldi turnékra járnak. Most Európát pásztázzák keresztül-kasul, s Kassa, Pozsony, Brünn, Prága Után egyenesen a párizsi nemzetközi táncfesztiválra mennek, majd pedig Statfordban, Shakespeare szülővárosában lépnek fel. Nálunk bemutatott műsoruk négy zárt számból 411, Az első, mely rögtön bevezetésül lélegzetelállítóan hatott s minden előkészítés nélkül „bedobta“ az élmény fehér izzását — Fran£oíse Sagan kisregényének címére emlékeztet, csupán más zenészről van sző. „Szereti ön Bachot?“ kérdi Brian Macdonald, a táncjáték koreográfusa a közönségtől. Milyen sokat sejtető kérdés s mennyivel töbD a válasz, pedig majd negyven percen keresztül Bach zenéje szól, kezdetben csupán zongorán, majd átterjedve az egész zenekarra, hogy vjgül lenyűgözően harsogja a híres d-moll toccátát ős fugát. A szín dísztelen, s a táncosokon a legegyszerűbb „munkaruha" van. Próbateremben vagyunk, színreiép a baléttmester, s kezdődik a gyakorlat. Szólók, kettősök, négyesek és karkombinációk váltakozása vonultatja föl a klasszikus balett kifejezésmódjának egész arzenálját. S mikor Bach isteni toccátája a legfenségesebben harsog, robban a meglepetés bombája. A kar, a klasszika nyelvéről hirtelen átvált mai modern táncokból Ismert mozdulatokra s olyan fergeteges swinget jár, hogy a megrökönyödés moraja fut végig a nézőtéren ... Szentségtörés, mondhatja valaki, de semmi esetre sem az, csupán bizonyítéka annak, hogy Bach zenéje örökértékű s még napjaink rttmuskomplexumalnak kifejezésére is alkalmas. A szünetben felvetődött a kérdés, lehet e még ezt a hatást fokozni? Nos a további három részben fokozás már nem volt, de a mértéket jelentő színvonal végig megtartotta geometriai pontosságú egyenes vonalát, akár Debussy vonósnégyesének ködös harmóniájára táncoltak, akár a tragikus kimenetelű komor skót ballada elevenedett meg a színpadon. Suppé könnyűcske, szinte szirupos zenéjét pedig öt szólótáncos olyan pezsgő élettel töltötte meg, hogy szinte részegítőem hatott. A siker — minden túlzás nélkül — tomboló volt. De mik az összetevői ennek a sikernek? Mindenekelőtt a koreográfia, mely ragyogó és sziporkázó ötleteit egy mélységesen mély, feneketlen kútböl meríti s így nem is csoda,.hogy a Bach-kompozlciólt 1964-ben Arany Csillaggal tüntették ki Párizsban, a klasszikus balett őshazájában. Megcsodálhattuk a mesterségbeli tökéletes szuverénltást, ahol minden a legtermészetesebb egyszerűséggel hat, ami bizony ritka fehér holló színpadunkon. Mert nemcsak a prímbalerinák és szólótáncosok képviselik ezt a legmagasabb fokot, de maga a tánckar is. Kiegyensúlyozott és hajszálpontos mozgásukban bizony kicsit irigykedve gyönyörködtünk s a mielőoni viszontlátás óhajával búcsúztunk roppant szimpatikus, tehetséges vendégeinktől. VARGA JÓZSEF 17
