A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-29 / 26. szám
örömteljesebb, szivviditóbb legyen vele a munka. Letelt a röpke három hét, s a mosógépemhez még hozzá se nyúltak. Illetve hozzányúltak, mert t javítóműhelyből kitelepítették os udvarra. A jőmester utána többíz ben becsület szavát adta, hogy nemsokára készen lesz — s három hónap múlva valóban ki is készült mert kint az esőn megette a rozsda. Amikor számonkértem a nagy mester becsületszavát, tagadott ét tiltakozott, hogy hivatalban nem létezik becsületszó. Becsület sza vamra azt mondta, hogy hivatal ban nem létezik becsületszó. Mi mást tehettem volna, haza szállíttattam az átkozott mosógépei anélkül, hogy megjavították volna A nagymester megenyhülten, megbocsájtón a fülembe súgta: >— Kérem, én nem vagyok oka semminek. A beosztottamat tér heli a felelősség, de nem szólhatok nekik, mert azonnal itt hagynak faképnél. Most ment el a cégtől a huszadik javítómunkás. Megértben kezet szorítottam vele, ő pedig hálából ellátott jótanácsokkal: — A motor működik, kérem, otthon a gyerekei majd eljátszadozhatnak vele. De gondos atyához illőn előbb oltássá he őket tetanus ellen . .. tudja, a rozsda miatt.. Otthon nagyfejszével törtem öszsze a szecskavágósdit játszó porcelán spirálorsót. Persze, most már bánom, hogy tönkre teltem, mert egyébként a mosógépemben nagyszerűen kimoshattam volna legalább a javítószakemberek lelkiismeretét. KOVÁCS GÁSPÁR Zalabai Zsigmond anyámnak szószékére áll a hold partok lócáin fűzfa-apostolok mormolják az imát mormolom én is: álmodban anyám töröld kezedet bolyhos nyugalomba mert oly hamar meg virrad a vasszögekkel kivert ég alatt vekker helyett kapa acélja csöng s ujjadra földszagú csillagok hullanak ■ * VARGA LAJOS rajza BaMMiV — Morvái... Háta mögött egy kisfiú és egy kislány, öthat évesek, kíváncsian nézik, nem Ismerik a bácsit, a köszörűsbácsih a szerelőt és a műjegest — mi minden másnak kell lennie az embernek, hogy önmaga lehessen! —, Morvái belép az előszobába — hová mászok az átok fejemmel! —, a hangja halk és remegő, illő ilyen nagy szerephez. — Ne haragudjon, hogy betörtem bejelentetlenül ,.. — Ki ez a bácsi, anyu? — Ez egy szerkesztő bácsi... — Az asszony már újra nyugodt és fölényes. — Menjetek be a szobába, anyu majd beszél a bácsival, és megkérdezi, mit akar! Ha azt kiáltottam volna, hogy jeges, elvesztem, topog magánkívül Morvái, mert Dunamenti metropolisunkban a hűtőszekrények korában régen nincsenek már jegesek. Zsuzsa betuszkolta a gyerekeket a szobába, és megállt előtte. — -Mit kíván, Morvái? — Találkozzon velem ma este! — Körülnézett. Körössi nem mutatkozik, nehogy elkiáltsd magad, gyászvitéz! — Miért találkozzam magával? — Szükségem van rá, hogy találkozzunk. — Kedves kis diktátor... — ha ez nem gúnyos megvetés, akkor nem értek az emberekhez. Valóban: hogyan is kellene megszereznem? Hát először is kegyetlennek lenni, durván bánni vele, vadul kezelni, s amikor az asszony már őrjöng a vágyakozástól... — Kilenc órakor várom a Múzeum előtt. Eljön? — Nem tudom ... — Ott várom éjfélig, vagy tovább ... — S amikor őrjöng, akkor engedékenység, igen... látom, asszonyom, kíván ... — Ne — tiltakozott elkomolyodva az asszony — éjfélig ne várjon! — Nézték egymást. — Koldulok — mondta még Morvái — Koldulok és nem érzem magam megalázva. Büszke vagyok, hogy ezt teszem. Bezárult mögötte az ajtó, a lépcsőhöz most csavarvonal alakú örvény, mely magába akarja húzni, le a mélybe, a pincébe, a központi fűtés kazámának poklába. Nyár van, köszörűs úr, a kazánban nem ffitenek, mit nyavalyogsz, ragyogj komám a boldogságtól, óriási voltál, nagyszerűen alakítottad a szerepedet, hozzád képest Otelló és Hamlet papírfigurák és setnatiku alakok, te őstehetség, te világhírű színész! Még jő, hogy Kevi és Tamás a Grandban ülnek . .. olyan asszonnyal találkozom ma, akit szeretek ... vodka, szódával... olyan asszonyt várok ma, aki miatt hónapok óta nyugtalan vagyok . .. vodka, szódával... ma olyan csodálatos asszonnyal... vodka... Leiszod magad és tehetetlen leszel, figyelmezteti Tamás, egyszer én is így jártam, és a nő az ágyából dobott ki... ma olyan, akinek az életében van egy pillanat, dúdolja Kevi... fiúk, ma olyan asszony ... vodka, szódával... ez az asszony biztos hű marad, vélekedik Tamás, majd targoncán viszünk a találkára, jó? Uramisten, tíz perc múlva kilenc, majdnem megfeledkeztünk a találkáról, hová is kell menni?... Morvái cikkcakkban rohan az emberek között, mint az őz az erdei vágás sűrűjében. Részeg marha, kiáltja valaki, akit meglökött. Kilenc óra múlt öt perccel, amikor az aszszony befordult a sarkon, a fák koronáján homály ül. Zsuzsán látszott, hogy sietett, és ő szólt előbb: — Morvái... hát mégis vár? Tényszerűen megállapító kérdés volt, nem csodálkozó, az asszony most zavartnak tűnt fel, elvesztette szokott biztonságát, határozatlanul állt előtte. Morvái belékarolt és az magához szorította a karját — Prágában Török Ilona karolt őbelé —, észrevette, hogy ittas és megkérdezte, miért ivott. — Találkoztam a barátaimmal és ittunk ... — nehezen forduló nyelvvel beszélt, de még összefüggően gondolkodott —, mindig iszunk, ha együtt vagyunk. — Miért isznak? — Alkoholisták vagyunk. Megtanultunk Inni és már nem tudunk meglenni nélküle. A hangulatainkhoz kell Ital. — Miért nem mennek elvonókúrára? — Annyira nem fenyegető a dolog ... csak magunkat tesszük tönkre, másoknak békét hagyunk. A társadalomra nem vagyunk veszélyesek. Nehéz fejjel' küzdött az Ittasság ellen, hogy megőrizze öntudatát és rendesen viselkedjen, s az asszony engedelmesen vele ment, nem beszélt ironikusan, saját elhatározásából, tudatosan került ebbe a helyzetbe, s most ennek törvényei szerint viselkedik. A helyzetet az jellemzi, hogy mindketten tudják, a találkozásuk kötelez, nem lehet azt mondani: én csak úgy eljöttem, s most már elég, továbbmegyek. Morvái hívta az asszonyt, s ő eljött, kíváncsi volt rá, vágyódott utána, vállalta az ebből származható veszélyt. Még ha játszani akart is, tudnia kell, hogy a játék komoly. Azzal, hogy eljött, kiszolgáltatta magát. S most semmivel sem erősebb és önállóbb, mint Török Ilona volt, csak más, aki körül mélyebb érzéki és érzelmi hullámok gyűrűznek, és ezért más bánásmódot érdemel. A híd felé sétáltak a fák alatt, átvágtak az úttesten és a viadukt alatt összeborzongva szorították egymást. Motoros vonat robogott el felettük, váratlan fémes csattogással mennydörögve, és Morvái már a lényeget kereső hasonlatokra használtad el az elrobogó motorosvonatot: — A szenvedély is Így tör az emberre. Váratlanul és hatalmasan. — Nem szeretem a szenvedélyt. Szeretem az ésszerű dolgokat és a nyugalmat. A nyugalmat szereted s a szenvedélyt nem. Nem is kell szeretned a nyugtalanságot, benned lakik, akárcsak énbennem. s le engedelmeskedsz parancsának, ezért vagy itt... Először is kegyetlennek lenni, aztán fölényesnek ... ha egy nő enged a hívásnak és olyan helyekre megy egy férfival, ahol csak minden kétszáz lépésre világit gyenge lámpafény, készüljön el rá, hogy testét-lelkét eíkövetelik . aztán vadnak lenni, és amikor az asszony a vágytól már . .. életem legnagyobb és legőhajtottabb győzelme, villant vele a gondolat, de mi következik ezután? ... S érdekes módon a kegyetlenség remegő ölelésben valósult meg, s a fölény csókokban ős a vadság korszakának jöttét az jelezte, hogy így szólt az asszonyhoz: végre velem vagy, s utána: szeretlek... ne mondj többet, kérte az asszony, ez elég, a többi talán már szólamnak tűnne fel . .. és ő is azt mondta, szereti, és éppen úgy nem volt már akarata, mint a Vencel téren Török Ilonának. I Folytatjuk/
