A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-22 / 25. szám
riősi siker! Fábri Zoltánnak Molnár Ferenc regényéből készült filmje már hetek úta a magyar filmszínházak legnagyobb közönségsikerét aratja. Három nemzedék legkedveltebb ifjúsági regénye, a felnőttek feledhetetlen élménye, színes magyar—amerikai koprodukcióban készült el. Fábri Zoltán rendező nagyszerűen varázsolja filmvászonra a századeleji Pestet, s a Pál utcai fiúk féltve őrzött játékhelyét, a drága grundot. A mozgalmas, korhű és színvonalas feldolgozás mellett az angol gyerekszínészek érett, kitűnő játékot produkálnak, s még közülük is kiemelkedik Nemecsek megfurmálója, a kedves kis Anthony Kemp. — Azt hiszem, itt önkéntelenül is felmerül az olvasókban a kérdés: miért angol gyerekek játsszák a főszerepeket? A megfilmesítés joga ugyanis Amerikáé, s Bohém Endre, a film magyar származású producere csak úgy tudta vállalni a koprodukciót, ha a szerepeket angol gyermekszínészek alakítják. Különös ok volt erre, hogy az amerikai közönség nem fogadja el a szinkronizált filmeket. A filmnek Amerikában is nagy sikere van, s az utolsó pillanatig úgy festett a dolog, hogy elnyeri az értékes Oscar-dijat, amit végül is a Háború és béke című szovjet filmnek ítélték oda. A Föld különböző országaiból élénk érdeklődés mutatkozik a film iránt, ezért az amerikai Fox Filmvállalat úgy döntött, hogy világforgalmazásba hozza A Pál utcai fiúkat. Bizonyára kedves olvasóink is szívesen veszik, hogy hetenként, folytatásos részekben, képregény formájában közöljük a lap hasábjain Molnár Ferenc világhírű ifjúsági regényének nagyszerűen sikerült filmváltozatát. Nemecsek, Boka, Áts Feri és a többiek szerepéből sokan ismernek majd magukra ifjak és idősek egyaránt. Az életük alkonyán levő nagypapák egy pillanatra szintén gyermekké lesznek, szívük úgy dobog majd, mint annak idején, amikor „ipi-apacsot“ vagy „katonásdit“ játszottak. A gondtalan, boldog gyermekkor vidám évei képekben elevenednek meg, s a hagyományból előkerülnek a már lassan feledésbe merülő játszótársak kedves arcai. Fábri Zoltán idillikusán szép feldolgozása, a regény eredetiségéhez való hűsége kitűnően hozza emberközelbe azokat a képeket, melyek leginkább tükrözik érzelemvilágukat a létért folytatott igazságos harcot. Ezek a fiúk is, a Boka vezérelte Pál utcaiak és Áts Feri vörösingesei, igazságos küzdelemben kívánjuk eldönteni a Grund sorsát. Áts Feriék nem fogadják el az áruló Geréb javaslatát, hanem a fehérzászlós Pál utcai követekkel pontosan megbeszélik a csata feltételeit, melynek egyik klasszikusan szép pillanata, amikor megállapodnak, hogy „kettő egy ellen nem támadhat". Emellett megrázóan szép jelenet, amikor Nemecsek halálos ágyáról felkelve a grundra megy, s megmenti barátait az utolsó árulástól. A gittegylet tagjai Nemecsek lakására mennek, hogy ünnepélyesen kijelentsék: Nemecsek nem áruló, s a jegyzőkönyvben is csupa nagybetűre javították a nevét. A kis hős ezt már nem tudja meg, mert Nemecsek Ernő nincs többé. Fábri művészien oldotta meg ezt a jelenetet is. Az érzelgősségnek még a nyomát is eltüntette, amikor a még néhány perccel előbb szomorúan bandukoló pajtások már az előttük haladó Rácz tanár úr bicegő járását utánozzák. Az élet megy tovább ... BIRICZ TIBOR
