A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-22 / 25. szám
um letlen — vagy talán nem Is az —, hogy Lömmel szintén a Bayer gyár alkalmazottja volt! Al yperlt fájdalmas hólyagokat húz a bőrön s megtámadja a nyálkahártyát, valamint a tüdőt. Ez a húszas évek egyetlen olyan hadigáza, amely a szakértők véleménye szerint a mai napig megőrizte hadászati jelentőségét, mivel a többit már csupán mint veszélytelen játékszert tartják számon. Manapság a szerves foszfátok különböző vegyületeivel kísérleteznek. Ilyenek: a Tabun, a Sarin és a Soman. Ezek a gázok nem húznak hólyagot, mint az yperit, sokkal „disztingváltabbak“ náluk — az ember központi Idegrendszerére gyakorolnak mérgező hatást. Tünetei: heves görcsök, a fertőzött ember teste rángatózni kezd, rövid idő alatt kimerül, izombénulás áll be, minek következtében az Illető megfullad. Ezeket az idegbénító mérgeket állítólag már a második világháború folyamán harcba akarták vetni. Szerencsére nem alkalmazták őket. A szerves foszfátok bizonyos vegyületeit tovább fejlesztik, tökéletesítik. Az NSZK-ban kikísérleteztek ún. VX anyagokat; ezek lényegében amldok (olyan szerves vegyületek, amelyekben az amónia hidrogénjét szőnhldogéngyökök helyettesíthetik) és hatásuk a „klasszikus“ szerves foszfátokéhoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy az amldok esetében a védekezés és a gyógykezelés sokkal nehezebb. A VX anyagok megbontják az enzim-rendszert, mely nélkül nem mehetnek végbe vegyi folyamatok az élő szervezetben, más szóval: nem létezhet maga az élet sem. A VX. anyagok fejlesztése a graftschaftl Intézetben már az állatokon és az emberi bőrön folytatott gyakorlati próbák stádiumába jutott. Ezeknek az anyagoknak ugyanis egyik tulajdonsága az, hogy a bőrön keresztül hatolnak be a szervezetbe. Dr. Petras szaval szerint e kísérletek eredményei még az Intézet dolgozói közül is sokakat elrettentettek. Szerencsére van egy másik kutatóintézet, melynek küldetése merőben eltérő a szóban forgó NSZK-bell intézetétől. És nem Is Nyugat-Németországban van, hanem nálunk, Prágában. E prágai Intézet munkássága elsősorban nem támadó fegyverek fejlesztésével, hanem az ellenük, való védekezéssel függ össze. S habár jóval szerényebb körülmények között dolgozik, mint a hasonló küldetésü nyugati intézetek, eredményei nem lebecsülendők. Intézetünk dolgozói a Nyugaton ez Irányban folyó kísérleteknek úgyszólván valamennyi eredményét Ismerik. Az említett csoportba sorolt több ezer mérget tartanak nyilván. Ám itt nemcsak a mérgező anyagok felhasználásának, de az ellenük való védekezésnek leghatásosabb módját Is ismerik, jól tudják, hogy a biológiai fegyverek alkalmazása — habár ez egyesek számára nagyon Is csábító — nem olyan egyszerű dolog ... S ha már a biológiai fegyvereknél tartunk, szeretnénk közelebbről rávilágítani néhány ezzel kapcsolatos problémára. Több száz fertőző betegséget ismerünk. Ilyenek például: a pestis, kolera, tífusz, paratífusz, vérhas, sárgaláz, tuberkulózis, dlftéria, fertőző sárgaság stb. Most már csak ki kell választani azt a betegséget, amely az adott területen a legkönnyebben terjed s amelynek alkalmazása a legegyszerűbb, legolcsóbb és leghatásosabb. Más szóval: nem érdemes nálunk például tbc-fertőzést előidézni; hatásosabb volna, mondjuk, a sárgaláz, mivel ennek gyógykezelésére nem vagyunk kellőképpen felkészülve és nem alkalmazunk oltásokat ellene. Azt azonban tudjuk, hogy milyen pusztítást végzett az eszkimók körében a Kochbacilus, mely a fehéremberek közvetítésével került el hozzájuk. Kérdés, érdemes lenne-e a csendes-óceáni térségben kolerát terjeszteni, amikor az ott endemikusan (helyi jellegüen) úgyis létezik, vagy éppen azért, mert ott endemikusan létezik. Többek között ezekre a kérdésekre Is választ keresnek a Fraunhofer Társaság graftschaftl kísérleti intézetben. Dr. Petras állítása szerint ebben az intézetben erősen kórokozó mikroorganizmusokkal és bizonyos vírustörzsekkel folytattak kísérleteket, különösen a botulln (kolbászméreg) toxlnjával — mivel az Ismert mérgek közül ez a leghatásosabb. Amint látjuk, ma már nemigen lehet hatásos biológiai háborút folytatni fertőzött bolhákkal vagy holmi középkori „bűzöshordókkal“. Akkor hát hogyan lehet? — vetődik fel a kérdés. Erre az Intézetnek a neve adja meg a legjobb választ. „Aerobiológial intézet“. Nem, nem valami repüléssel kapcsolatos biológiával foglalkoznak itt, hanem biológiai anyagok aerosolosításával. Az aerosol ui. gáz, szilárd vagy cseppfolyós részecskékkel telítve; ezek szabad szemmel nem láthatók és gyakorlatilag le sem ülepednek, mivel a Föld vonzó ereje nem gyakorol rájuk számottevő hatást. Ez esetben a kérdés csak az, hogyan lehet generátorok segítségével a baktériumokat és vírusokat „biológiai aerosollá“ porlasztani. Mint aerosol azután már nemcsak légzéssel jutnak be a szervezetbe, hanem a bőrön keresztül Is. Nem beszélve arról, hogy tökéletesen behatolnak a vízbe és az élelmiszerekbe! Ám ez még nem minden. Graftschaftban további „humánus“, ún. pszlchoajctív anyagokkal is kísérleteznek. Ezek lényegében növényi eredetű anyagok, melyeket a dél-amerikai indiánok már évszázadok óta használnak, ha mámoros búfelejtő állapotba akarnak kerülni. Ide tartozik többek között a marihuana és néhány kaktusz-, illetve gcmbafajtából kivont méreg. Ezeket a mérgeket ma már szintetikus úton Is elő tudják állítani. Élvezetük megbénítja az ember akaratát, hallucinációkat idéz elő, s ha nem haladják meg a halálos adagot — nem ölnek. A velük megfertőzött katonák bamba révületben ténferegnek a írontszakaszo- Kon, s amikor magukhoz térnek, kijózanodnak, már lefegyverezetten fogságban is vannak. Micsoda humánus eljárás, ugyebár? Abban az esetben, ha a méreg nem haladja meg a halálos dózist — csupán abban az esetben! Világos? A legemberségesebb az, ha csupán az élelmiszereket semmisítik meg, és nemcsak a raktárokban levőket, hanem azokat is, amelyek még a mezőkön vannak — hangoztatják a biológiai háború apostolai. Erre mi azt felelhetnénk: ha elpusztítjátok az élelmiszereket és a mezőkön levő termést, ezzel elpusztítjátok az embert isi A végkövetkeztetés tehát egyértelmű: Semmiféle fegyver sem lehet humánus, mely az ember élete ellen irányul! Végezetül tegyük fel a kérdést: Van rá reményünk, hogy az emberiség elkerülheti a biológiai háborút? Sajnos, erre nem adhatunk egyértelmű választ. Noha a bloló gial fegyverek gyakorlati alkalma zása több okból nem valószínű — a legnagyobb elővigyázat ellenére is kétélű fegyver, tömeges előállításuk meglehetősen költséges és körülményes —, jelentőségüket nem becsülhetjük le. Régi igazság, hogy minden akció reakciót szül, minden méregnek megvan az ellenmérge, és minden botnak kőt vége van. így a biológiai fegyverek hatását Is nagyban csökkenthetjük, ha ismerjük az ellenük való védekezés legcélszerűbb módjait és alaposan felkészülünk rá. Márpedig — prágai kutatóintézetünk dolgozóinak véleménye szerint — a legtöbb biológiai fegyver ellenszerét ismerjük, csak az a kérdés, Csehszlovák gyártmányú vádfiruha meg tudjuk-e idejében állapítani, hogy az adott esetben melyik mérgező anyagról, ill. mikrobáról van szó. A hadigázok jelenlétét és öszszetételét detektorok segítségével viszonylag könnyen meg tudjuk állapítani. Baktériumok esetében azonban már bonyolultabb az eljárás ... A legjobb védelmet minden bizonnyal a korszerű védőeszközök nyújtják — álarcok, ruhák, kesztyűk, szűrőberendezéssel ellátott óvóhelyek stb. Ezzel kapcsolatban minden szerénytelenség nélkül leszögezhetjük, hogy a különböző védőeszközök gyártása terén vl lágviszonylatban is jelentős sikereket értünk el. Ha nem akarjuk, hogy kellemet len meglepetés érjen, tartsuk min dig szem előtt a régi latin közmondást: SI vis pacem, para bellum! — Ha békét akarsz, készülj a háborúra! (A „Kvéty" ctkke nyomán feldolgozta: — pl —J
