A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-06-15 / 24. szám

Nyakunkon a nyár. Végrel És lehet gondunk garmadával, nyo­maszthat a világpolitikai helyzet, morgolódhatunk az árak emelke­dése fölött, ha hűvös viszonyban vagyunk a főnökünkkel, ha forró szerelmünket tudomásul sem ve­szik, ezt mind, mind kissé háttér­be szorítja a nyárral együtt bekö­szönő új, és nagyon izgalmas gond: hol nyaralunk az idén. Hol töltjük a szabadságunkat vagy annak egy részét, hogy behozzuk mindazt, amiről úgy érezzük évközben hiá­nyoltuk: a tökéletes pihenést, ki­­kapcsolódást, nagyszerű élménye­ket, kedvteléseink oltárán szíve­sen hozott áldozatokat. Ahány em­ber, annyiféle elképzelés. Két-há­­rom négy hétig nem kell alkalmaz­kodnunk, kedvünk szerint élhe­tünk. Persze nem gyeplő nélkül, van, ami itt is határt szab. A pénz­tárca. De több-kevesebb pénzzel a zsebünkben most mégis a magunk urai vagyunk. Megkérdeztünk né­hány embert, akiknek munkaköre, kora, neme különböző, milyen ter­veket szőnek szabadságuk idejére, hová mennek és miért éppen oda. A főiskolások egybekötik a külföl­di nyaralást és pénzkeresést Tervemben szerepel egy-két szín­házlátogatás Roman Susták és Bálint István leendő kémikusok. A diákok pedig ritkán rendelkeznek olyan pénz­összeggel, hogy valamelyik mon­dén fürdőhelyen akárcsak két hé­tig Is a playboyok életét élhetnék. De. nem is vágyik rá egyikük sem. — Én a Nemzetközi Ifjúsági Szervezet közvetítésével Dél-Fran­­ciaországba készülök, mégpedig szüretre. Három hétre szól a meg­hívóm, és ugye mondanom sem kell, hogy nem csupán vendég le­szek, hanem részt veszek a mun­kában, amiért majd napi 30 frankot és három liter bort kapok. A mun­kát szívesen vállalom, mert mint jövendő kémikust a borászat na­gyon. érdekelj Franciaország borai pedig világszerte híresek — mond­ja Roman Susták. — Tanulok is már franciául, hogy a középisko­lában szerzett nyelvismeretemet tökéletesítve könnyebben menjen a beszélgetés. Attól eltekintve, hogy ez a kirándulás szakmai hasz­not is jelent, örülök Franciaor­szágnak. A franciákkal mindig ro­konszenveztem és félretett kere­setemből megnézem Marséi liest, bejárom Párizst, barátkozom az országgal, emberekkel. — Utazgatás, nézelődés közben biztosan nem okoz gondot a napi 30 frank elköltése. No, de mihez kezd a napi három liter borral? — Azt hiszem, személyes fo­gyasztásra napi egy liter is bősé­gesen elég lesz. A megmaradó kvantumot pedig aligha töltöm hordóba, hogy személypoggyász­ként hazahozzam. Legokosabb lesz, azit is értékesíteni. A másik diák a Német Szövet­ségi Köztársaságba készül — szin­tén munkára. A német vegyipar vi­lághírét sem kell hangsúlyoznom, tehát a kereset mellett szakmai is­mereteit is gyarapítja. — A vakációban itthon is keres­hetnék, de a világ egy idegen da­rabjának megismerése nagyon von­zó számomra. Más városok, más emberek... — Más kislányok ... — Azt nem is mondanám. Nem először megyek külföldre, minden­felé találkoztam lányokkal, de olyan szépekkel, kedvesekkel, mint a pozsonyi lányok — eddig még sehol. Ehhez a véleményhez társa is lelkesen csatlakozik. Ebben mara­dunk. Teodor Sebő Martlnsk? zeneszer­zőt nagy munkában találom. A Su­­praphonban, amelynek munkatár­sa, a könnyűzene egyik nemzetkö­zi eseményére, a Bratislavská Lí­rára készülnek. Ebből a munkából mint a Zeneszerzők Szövetsége könnyűzenei szekciójának elnöke Is kiveszi a részét. Azonkívül amint megtudom — nem tőle —, a beküldött dalok garmadájából kiválasztott öt szlovák dal egyiké­nek ő a szerzője is. — Mi a dal elme? — Üres a ház nélküled. — Remélhetőleg nemcsak a kö­zönségsiker lesz nagy, de a hiva­talos pontozás is kedvezni fog. A verseny lezajlása után bizonyára jól fog esni a pihenés. — Az úgynevezett aktív pihenést részesítem előnyben és a munkám­ból sem akarok teljesen kikapcso­lódni, mert a munkám egyben élet­elemem is. Tavaly Jugoszláviában voltam, ez idén Is oda készülünk. Tervemben szerepel egy-két szín­házlátogatás. Jugoszláv zenei kö­rökben már tavaly Is hangoztatták, mennyire hiányosak szlovák ko­moly- és könnyűzenei információ­ik, így hát felhívom figyelmüket a szlovák színpadi szerzeményekre. Ügy tudom, két-három évvel ez­előtt egy musicaljét játszották nagy sikerrel. — Ezt a darabot Is szeretném elhelyezni jugoszláv színpadon, üdülésemet művészi célkitűzések­kel kötöm össze. Az ottani termé­szeti szépségeknek és a temérdek történelmi emléknek erős Inspiráló hatása van rám. Tavaly sokat ba­rangoltam, sokat láttam, szép volt a tervszerűtlen kószálás, de mon­danom sem kel mennyire fárasztó. Most egy helyen telepedem meg és .majd onnét teszek egy-két ki­rándulást. Munkálkodni akarok egy olyan művészeti központ létre­hozásán, ahol nyaranként a világ minden tájáról találkozhatnának a zenei világ művészei. Nem vé­letlenül, mint ahogy eddig Is gyak­ran megesett, de tervszerűen. Er­re a jugoszláv tengerpart rendkí­vül alkalmas. — Cedokkal utazik vagy magán-. úton? — Ideálisabbnak tartom az egyé­ni utazást annak ellenére, hogy több gonddal jár, viszont köze­lebbi kapcsolat teremthető az ot­tani emberekkel, ezt pedig sokra becsülöm. Különösen kedves pont­ja lesz idei nyaralásunknak, hogy Raguzában (Dubrovnik) találko­zunk majd kisebbik fiammal, aki szintén zenész és ott kapott az idei nyárra szerződést. Különben az egyéni nyaralást nagyon kellemesen fűszerezheti, ha szűkebb baráti körrel társul az ember és függetlenségük megőr­zése mellett csinálnak néhány kö­zös programot. Ami az egyéni nyaralást illeti, volna még egy szerény megjegy­zésem. A valuta-elosztásnál előny­ben kellene részesíteni a művészi területen dolgozókat, akik jelentő­sen hozzájárulhatnak a kulturális kapcsolatok klmélyítéséhez Is. Azt hiszem, ezt a javaslatot Illetékesek megfontolás tárgyává tehetnék. A fagyasztó üzemben, ahol a leg­­tikkasztőbb nyárban Is hűsülést le­het találni, két fiatal munkásnőt faggattam terveik felől. — Ml bizony nem ülünk a jé­gen, munkahelyünkön az adagoló gépnél akár a pacallevest nyom­juk a dobozba, akár a spenótot, bizony nemcsak nyáron izzadunk meg hanem télen is — mondja VaákoviC Jozefa. — De szabadsága alatt bizonyá­ra kárpótolja magát? — Két hét nagyon rövid idő. Egyet már abból Is kivettem aprán­ként, mert hol erre, hol arra kel­lett egy-egy nap. A megmaradt he­temet otthon töltöm. Otthon Is jól lehet pihenni, azt teszem amihez éppen kedvem van s- ha kell a se­gítségem valamihez, segíteni is szívesen fogok. Fiatal vagyok még, nem mulasztok semmit. Ha majd három hetem lesz és nagyobb fi­zetésem, én is elmegyek valamerre. Jancariő Anna is csatlakozik a beszélgetéshez. — Mintketten falun élünk, na­ponta Járunk be munkába és ná­lunk még nincs annyira elterjedve a nyaralás szokása, az utazás, mint városon. De előbb-utőbb divatba jön, mert már az én otthoni is­merőseim közül is voltak Romá­niában és annyi szépet beszél­tek, hogy önkénytelenül is eszem­be jutott: ej, nem lenne rossz sze­mélyesen is megtapasztalni min­dent. A fizetésem kb. ezer koro­na, azt odaadom a mamának és ha valamire szükségem van, megveszt nekem. Ha egy romániai útra kér­nék, biztosan arra Is adna pénzt. Idén azonban nem megyek határon túlra, mert nekem Is már csak egy hetem van. Azt a Vöröskőn fogom 6

Next

/
Thumbnails
Contents