A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-06-15 / 24. szám

Nyakunkon a nyár. Végrel És lehet gondunk garmadával, nyomaszthat a világpolitikai helyzet, morgolódhatunk az árak emelkedése fölött, ha hűvös viszonyban vagyunk a főnökünkkel, ha forró szerelmünket tudomásul sem veszik, ezt mind, mind kissé háttérbe szorítja a nyárral együtt beköszönő új, és nagyon izgalmas gond: hol nyaralunk az idén. Hol töltjük a szabadságunkat vagy annak egy részét, hogy behozzuk mindazt, amiről úgy érezzük évközben hiányoltuk: a tökéletes pihenést, kikapcsolódást, nagyszerű élményeket, kedvteléseink oltárán szívesen hozott áldozatokat. Ahány ember, annyiféle elképzelés. Két-három négy hétig nem kell alkalmazkodnunk, kedvünk szerint élhetünk. Persze nem gyeplő nélkül, van, ami itt is határt szab. A pénztárca. De több-kevesebb pénzzel a zsebünkben most mégis a magunk urai vagyunk. Megkérdeztünk néhány embert, akiknek munkaköre, kora, neme különböző, milyen terveket szőnek szabadságuk idejére, hová mennek és miért éppen oda.

A főiskolások egybekötik a külföldi nyaralást és pénzkeresést

Tervemben szerepel egy-két színházlátogatás

Roman Susták és Bálint István leendő kémikusok. A diákok pedig ritkán rendelkeznek olyan pénzösszeggel, hogy valamelyik mondén fürdőhelyen akárcsak két hétig Is a playboyok életét élhetnék. De. nem is vágyik rá egyikük sem.

— Én a Nemzetközi Ifjúsági Szervezet közvetítésével Dél-Franciaországba készülök, mégpedig szüretre. Három hétre szól a meghívóm, és ugye mondanom sem kell, hogy nem csupán vendég leszek, hanem részt veszek a munkában, amiért majd napi 30 frankot és három liter bort kapok. A munkát szívesen vállalom, mert mint jövendő kémikust a borászat nagyon. érdekelj Franciaország borai pedig világszerte híresek — mondja Roman Susták. — Tanulok is már franciául, hogy a középiskolában szerzett nyelvismeretemet tökéletesítve könnyebben menjen a beszélgetés. Attól eltekintve, hogy ez a kirándulás szakmai hasznot is jelent, örülök Franciaországnak. A franciákkal mindig rokonszenveztem és félretett keresetemből megnézem Marséi liest, bejárom Párizst, barátkozom az országgal, emberekkel.

— Utazgatás, nézelődés közben biztosan nem okoz gondot a napi 30 frank elköltése. No, de mihez kezd a napi három liter borral?

— Azt hiszem, személyes fogyasztásra napi egy liter is bőségesen elég lesz. A megmaradó kvantumot pedig aligha töltöm hordóba, hogy személypoggyászként hazahozzam. Legokosabb lesz, azit is értékesíteni.

A másik diák a Német Szövetségi Köztársaságba készül — szintén munkára. A német vegyipar világhírét sem kell hangsúlyoznom, tehát a kereset mellett szakmai ismereteit is gyarapítja.

— A vakációban itthon is kereshetnék, de a világ egy idegen darabjának megismerése nagyon vonzó számomra. Más városok, más emberek...

— Más kislányok ...

— Azt nem is mondanám. Nem először megyek külföldre, mindenfelé találkoztam lányokkal, de olyan szépekkel, kedvesekkel, mint a pozsonyi lányok — eddig még sehol.

Ehhez a véleményhez társa is lelkesen csatlakozik. Ebben maradunk.

Teodor Sebő Martlnsk? zeneszerzőt nagy munkában találom. A Supraphonban, amelynek munkatársa, a könnyűzene egyik nemzetközi eseményére, a Bratislavská Lírára készülnek. Ebből a munkából mint a Zeneszerzők Szövetsége könnyűzenei szekciójának elnöke Is kiveszi a részét. Azonkívül amint megtudom — nem tőle —, a beküldött dalok garmadájából kiválasztott öt szlovák dal egyikének ő a szerzője is.

— Mi a dal elme?

— Üres a ház nélküled.

— Remélhetőleg nemcsak a közönségsiker lesz nagy, de a hivatalos pontozás is kedvezni fog. A verseny lezajlása után bizonyára jól fog esni a pihenés.

— Az úgynevezett aktív pihenést részesítem előnyben és a munkámból sem akarok teljesen kikapcsolódni, mert a munkám egyben életelemem is. Tavaly Jugoszláviában voltam, ez idén Is oda készülünk. Tervemben szerepel egy-két színházlátogatás. Jugoszláv zenei körökben már tavaly Is hangoztatták, mennyire hiányosak szlovák komoly- és könnyűzenei információik, így hát felhívom figyelmüket a szlovák színpadi szerzeményekre.

Ügy tudom, két-három évvel ezelőtt egy musicaljét játszották nagy sikerrel.

— Ezt a darabot Is szeretném elhelyezni jugoszláv színpadon, üdülésemet művészi célkitűzésekkel kötöm össze. Az ottani természeti szépségeknek és a temérdek történelmi emléknek erős Inspiráló hatása van rám. Tavaly sokat barangoltam, sokat láttam, szép volt a tervszerűtlen kószálás, de mondanom sem kel mennyire fárasztó. Most egy helyen telepedem meg és .majd onnét teszek egy-két kirándulást. Munkálkodni akarok egy olyan művészeti központ létrehozásán, ahol nyaranként a világ minden tájáról találkozhatnának a zenei világ művészei. Nem véletlenül, mint ahogy eddig Is gyakran megesett, de tervszerűen. Erre a jugoszláv tengerpart rendkívül alkalmas.

— Cedokkal utazik vagy magán-. úton?

— Ideálisabbnak tartom az egyéni utazást annak ellenére, hogy több gonddal jár, viszont közelebbi kapcsolat teremthető az ottani emberekkel, ezt pedig sokra becsülöm. Különösen kedves pontja lesz idei nyaralásunknak, hogy

Raguzában (Dubrovnik) találkozunk majd kisebbik fiammal, aki szintén zenész és ott kapott az idei nyárra szerződést.

Különben az egyéni nyaralást nagyon kellemesen fűszerezheti, ha szűkebb baráti körrel társul az ember és függetlenségük megőrzése mellett csinálnak néhány közös programot.

Ami az egyéni nyaralást illeti, volna még egy szerény megjegyzésem. A valuta-elosztásnál előnyben kellene részesíteni a művészi területen dolgozókat, akik jelentősen hozzájárulhatnak a kulturális kapcsolatok klmélyítéséhez Is. Azt hiszem, ezt a javaslatot Illetékesek megfontolás tárgyává tehetnék.

A fagyasztó üzemben, ahol a legtikkasztőbb nyárban Is hűsülést lehet találni, két fiatal munkásnőt faggattam terveik felől.

— Ml bizony nem ülünk a jégen, munkahelyünkön az adagoló gépnél akár a pacallevest nyomjuk a dobozba, akár a spenótot, bizony nemcsak nyáron izzadunk meg hanem télen is — mondja VaákoviC Jozefa.

— De szabadsága alatt bizonyára kárpótolja magát?

— Két hét nagyon rövid idő. Egyet már abból Is kivettem apránként, mert hol erre, hol arra kellett egy-egy nap. A megmaradt hetemet otthon töltöm. Otthon Is jól lehet pihenni, azt teszem amihez éppen kedvem van s- ha kell a segítségem valamihez, segíteni is szívesen fogok. Fiatal vagyok még, nem mulasztok semmit. Ha majd három hetem lesz és nagyobb fizetésem, én is elmegyek valamerre.

Jancariő Anna is csatlakozik a beszélgetéshez.

— Mintketten falun élünk, naponta Járunk be munkába és nálunk még nincs annyira elterjedve a nyaralás szokása, az utazás, mint városon. De előbb-utőbb divatba jön, mert már az én otthoni ismerőseim közül is voltak Romániában és annyi szépet beszéltek, hogy önkénytelenül is eszembe jutott: ej, nem lenne rossz személyesen is megtapasztalni mindent. A fizetésem kb. ezer korona, azt odaadom a mamának és ha valamire szükségem van, megveszt nekem. Ha egy romániai útra kérnék, biztosan arra Is adna pénzt. Idén azonban nem megyek határon túlra, mert nekem Is már csak egy hetem van. Azt a Vöröskőn fogom

6