A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-06-08 / 23. szám

Mottó:

.^Tavaszi szél vizet áraszt,

Í virágom, virágom;

minden madár társat választ, virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom; én tégedet, te engemet, virágom, virágom.“

A

I Íz enyhe rügyfakasztó tavasz ősidőktől fogva a természet újjáéledésének, az életet adó nyárba való átmenetnek az időszaka. Ilyenkor nemcsak fűben, fában, virágban pezsdül új élet, de az ember szíve is csordultig telik új reményekkel, édes-titkos vágyakkal, nagy nekibuzdulásokkal, melyek csengő dalt varázsolnak sokszor még a legmogorvább természetűek ajakára is. Akarva, akaratlan magával ragad, megrészegít mindenkit az évenként visszatérő, de mégis mindig új, titokzatos tavasz. Menj bárhová, tégy akármit — nem vonhatod ki magad varázsa alól. Ennek a nagy tavaszi „lírai ellágyulásnak“ kicsúcsosodásai a világszerte közkedvelt és egyre inkább szaporodó zenei fesztiválok is.

Az immár komoly hagyományú és művészi színvonalú Prágai Tavasznak komoly vetélytársa volt ez idén a május 4-től június 7-ig tartó Pozsonyi Zenei Fesztivál, mely mind tartalom, mind színvonal tekintetében hűen tükrözte egyre pezsgőbben lüktető zenei életünket.

Noha a fesztivál műsorának Öszszeállítói — Eugen Suchoft professzor, nemzeti művész, dr. Frantiäek Bartoäek, Marián Jurík, dr. Ferdinand Kiinda, Anna Kováfová, Alexander Moyzes professzor, nemzeti művész, Ladislav Slovák, érdemes művész, Jozef Simák és dr. Michal Palovíík, az előkészítő bizottság tagjai — a válogatás soSoliste di Roma együttes

rán szem előtt tartották, sőt hangsúlyozni! kívánták a szlovák és cseh zeneművészet egységét, a fesztivál súlypontja mégis a külföldi szólisták, karmesterek és együttesek fellépése volt.

Meglehetősen nehéz feladat egy ilyen nagyszabású — számos különböző zenei műfajt felölelő — rendezvény részletes Ismertetése, elemzése. Éppen ezért szeretnénk olvasóinknak legalább rövid áttekintést n'yújtani a Pozsonyi Zenei Ünnepségek legkiemelkedőbb műsorszámairól s a résztvevő hazai és külföldi művészek említésre méltó teljesítményéről.

Különösen érdekes a fesztiválon fellépő ének- és zenekarok produkciójának összevetése, szembeállítása. Tudásuk legjavát nyújtották, hogy csak a legjobbakat említsük: a Szlovák Kamarazenekar,

A bukaresti Román Madrigál Kórus

a Zágrábi Kamarazenekar, a Soliste di Roma együttes, Adolf Scherbaum Barokk Együttese, a güchingení énekkar, a stuttgarti Bach Collegium Kórusa, a bukaresti Román Madrigál Kórus és a Szlovák Vonósnégyes. Valóban nehéz lenne tárgyilagosan megállapítani, melyik együttes teljesítménye volt a legjobb, mivel ebben a kérdésben gyakran még a legnagyobb zenekrítikusok sem tudnak közös nevezőre jutni. Azt azonban bátran leszögezhetjük, hogy ez

1963-ban létesült Román Madrigál Kórus, mely rövid pályafutása alatt komoly sikereket ért el a hallei, bukaresti, bydgoszczi (brombergi), párizsi, budapesti, berlini, perugiai, walesi, és barcelónai fellépései alkalmával, nálunk is osztatlan sikert aratott.

A zenekari hangversenyeket ezúttal is zömmel a Szlovák Filharmonikusok Zenekara adta Ladislav Slovák, Rajter Lajos és Zdenék Koäler vezényletével. A külföldi karmesterek közül nagy sikert aratott a Pozsonyban már jól ismert és közkedvelt Roberto Benzi, aki Joseph Haydn V. „La reine“ szimfóniáját, Richard Strauss Hangverseny vadászkürtre és zenekarra című művét, valamint César Franck D-moll szimfóniáját vezényelte a nála megszokott mély átérzéssel és eleganciával. A Csehszlovák Rádió Szimfonikus zenekarát a komoly nemzetközi hírnévnek örvendő belga Frits Cells dirigálta; a zenekar műsorán Eugen Suchoft, Paul Duces és Johannes Brahms egy-egy műve szerepelt.

Élményszámba menő művészi teljesítményként kell megemlítenünk továbbá a Pozsonyban először