A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-01 / 22. szám
13 sági adáshoz kellettek — vidám sertéstenyésztés, vagy hasonló, mindketten keresni kezdték a lemezeiket és szalagokat, Morvái egyedül maradt, álldogált szótlanul, majd elköszönt. Tárgyilagosan megállapította, hogy Zsuzsa nem jön ki utána az állványok közül, valahonnan a zenekincs mélyéről, messziről kiáltja: Viszontlátásra! Látogasson meg bennünket máskor is. Ügy is búcsúzhatott volna: Isten vele!... Morvái kombinált, mint egy detektív. S azt mondta: Viszontlátásra! ... Miért? A főszerkesztő átadott Morvainak egy meghívót. Sajtótájékoztató lesz a Földművelésügyi Megbízotti Hivatalban. — Jól odafigyelsz, jegyzeteket csinálsz, beszámolsz a hallottakról! Minden ötlet lényeges, minden utasítás döntően fontos. A központi hivatal bejáratában az egyenruhás, pisztolyos üzemi őrök hanyagul tisztelegtek a meghívó láttára, Morvái felsietett a márványlépcsőkön; hófehér inge kihajtva a kabát gallérjára. A nagyablakos, magas tanácsteremben négyszögalakban az asztalok, s az újságírók kényelmes borszékeken üldögélnek. Komoly tájékoztató lesz, figyelmeztette előzőleg Lipták, a külpolitikai rovat vezetője; ismerem a terepet, nagyszerű feketét kaptok és szendvicset, vagy tormás virslit. Jó cég a mezőgazdaság, ott még van reprezentációs alap ... Liptáknak csak félig van igaza, kecses porcelánköcsögökbee párolgó kávé, njindenki iszik, amennyit akar, de tormésvirslinék híre sincs. Talán gyenge termést várunk az idén. Az újságírók előtt jegyzetfüzetek és golyóstollak, ceruzák, arcukon gondtalan várakozás, erősen dohányoznak, a hegyes napsugarak átdöfködik a felfelé szálló füstöket; nagyvonalú látvány, ma itt lényeges dolgok hangzanak el. A beszámolót egy ötven év körüli, elegáns férfi tartja, nagy gyakorlattal, folyékonyan beszél, és statisztikai adatokat sorol. Ajkáról megannyi bunkóként perdülnek le a számok, nem tűrnek kételkedést és ellentmondást, fölényesen érvelnek és bizonyítanak, szaporán kopognak az ember agyán, és befogadást kérnek, megértést, és megemésztést, önmaguk feloldását és megsemmisítését, beolvasztását egy hatalmas ismeret és tény halmazba, a szocialista mezőgazdaság építésének folyamatába. Morvái feszültein fülel, becsületesen jegyez, de a számok gyorsabban peregnek, mint a ceruzája írni tudja, uramisten, mi itt a fontos és mi az elhanyagolható. Nem jegyez mindenki, a többiek kényelmesen cigarettáznak és megelégedést tükröző arccal iszogatják a feketéjüket, néha suttogva mondanak egymáshak valamit, s az elegáns férfi egyre szórja az adatokat. Morvái mindinkább úgy érzi, tehetetlen a számokkal szemben, tudja, hogy mérhetetlenül fontosak, de az agya nem bírja követni a mögöttük rejtőző tartalmat, inkább megadja magát, és fenntartás nélkül elhiszi, hogy a magas férfinak igaza van... A számok már apró, de veszélyes ragadozókként önálló életet élnek, önmagukért való lények, a létezésükből adódik a lényegük, indokoltak, mert vannak, és kell, hogy legyenek, nélkülük fabatkát sem érne az élét.. . Agya ellustul, szempillája megrebben, el ne aludj, te lő, mert a piszlolyos kapuőrök bedugnak valami ketrecbe, és hideg vízzel fecskendeznek, hogy éber légy, amikor a szocializmus építéséről van szó. — A mezőgazdaság fejlesztése jelenlegi szakaszában a sajtó feladata népszerűsíteni a gépesítést, az új termelési és munkamódszereket. A jövő útja a kemizálás, az állattenyésztés terén a szabad istállózás, a növénytermesztési szakaszon a négyzetes kukoricavetés. Nagyon fontos az aratási munkáknak a sajtóban való, alapos előkészítése, már most meg kell kezdeni a sztahanovista kombájnosok és élmunkás traktorosok munkamódszerének és eredményeinek ismertetését. — Az elegáns férfi fokozottan hangsúlyozta a sajtó mozgósító és lelkesítő szerepét. — Komoly segítséget várunk tőletek, elvtársak! A számok kopogása megszűnt, a beszámoló követhetőbb lett, Morvái kábultsága felengedett, újra elkapta a társadalom belső mozgásában való benfentesség tudata; jó érzés közel lenni a helyhez, ahol a dolgokat kigondolják, irányítják és intézik, ahol a javaslatok és döntések születnek, ahol országos méretekben beszélnek a problémákról, mindezekbe beleszólni, részt venni, irányítani és sikerüket elősegíteni; hasonló érzés ahhoz, amit a Karlovy Vary-1 lakosztályban érzett: járni az élet csúcsain és otthon lenni, ahová a legtöbben csak felnézhetnek. (Folytatjuk) JLúszlőffy Vsnba verse Asszony leszel Tudom, asszony leszel majd te is egyszer akár a többi Könnyű csókkal búcsúzol tólem reggel, szombat délután szórakozottan keféled ki sárpettyes nadrágomat, s mint megkopott kabát, sután, közömbösen nyugszik majd váltadon a simogatás — s mégis, lesz benned valami más! Asszony leszel le is, fáradt és türelmes, aki elnehezedve visz gyermeket, házi gondot és vasárnapi álmokat — s mindezt második műszakban. Mind ritkábban jut majd eszedbe: milyen illatú szappan óvta a száradástól és a repedésektől gyenge bőrödet az első randevúk idején; a melled sem lesz ilyen rezgő-kemény, ■ már nem őrjíted meg érzékeimet, mint a parázs, vagy mint a könyörtelen hófúvás — s mégis, lesz benned valami más. Tudom, éjszakáink sem lesznek ilyen fékeveszlettek, s mind esztelenebbnek érezzük majd azl a legszebb játékot is, hogy hozzámbicegj, mint törött lábú őz, s én rosszkedvedből kigyögyítsalak. Nem lebegő, cifra levelekkel borít el akkor az ősz a Fellegvári fák alatt, hanem otthon, lázban ficánkoló gyermeked ágyánál, amint kétségbeesett ujjaid hajadban turkálva, beleakaszkodnak az első fehéren fesztilő szálbat s ha meg is gyógyult, hetekig utána őt fekteted magad mellé az ágyba . .. Asszony leszel le is, fegyelmezett, szemed körül a fájdalom elkerülhetetlen ólomkarikájával, több okos aggodalommal és megértéssel, de kevesebb legyőzhetetlen nyugtalansággal, a gyermekkorokból-rádaggalott angyalszárnyak nélkül. Arcodon kíméletlen, keserű ráncokból épül az öregedés, hogy betemesse az ifjúság hangulatát, s már csak egy-két hasonlat emlékeztet arra, milyen is voltál te: „hamvas ág...“ S ha valami oem ágy sikerül, ahogy megtervezted, szánalmas tehetetlenséggel tépelődsz: vajon melyikünk volt a hibás? — De ha mindez így történik majd, akkor is lesz benned valami még ... Nemcsak az emlék vagy a megszokás! hászlófly Csaba romániai magyar költő Nem tudom, mi az. De ha nem hinuék benne, gyilkoló közöny törne most rám hirtelen, mint a penge. kejtő Jenő: Egy bolond száz bajt csinál * Lord Félix Hontings, a Daughter Hill-i grófság örököse, Vucli Tóbiással együtt az angol kisváros főterén gyűlést tart, mégpedig az önműködő villamosjegy-szabadalom mielőbbi nép szerüsitése ügyében. A nagy érdeklődést keltő gyűlési két markos ápoló megjelenése fejezi be, akik a szónokokat visszaszállítják az elmegyógyintézetbe, ahonnan megszöktek. A meglepőbbnél meglepőbb események során kiderül, hogy a hírneves magán-elmegyógyintézet „ápoltjai" között nemcsak egy egész békacsaládot az agyvelejében patronáló meteorológus, hanem éjjel-nappal kísértő „szellem“, rablógyilkos, régóta körözöt szélhámos — sőt, kissé delírtumos állapotban levő rendőrnyomozó is előfordul. A hol burleszkbe, hol grand-gulgnolba torkolló események a regény végéig igénybe veszik az olvasók nevetőlzmalt, hogy azután a fáradalmakat egy lord és egy kfsértetlady — civilben táncosnő -r-, az elmegyógyintézet körülményeit is fölülmúló, ősi várkastélyban lezajló esküvőjén pihenjék ki. Jan Welzl: Harminc esztendő a magas északon Jan Welzl 1868-ban született a morvaországi Zábfehben, és 1951 őszén halt meg a kanadai Dawson Cityben. A szónak jő értelmében vett kalandor, a huszadik század legnagyobb cseh kalandora aki — jelentős előkalandozások után — felváltva gyalogszerrel, lovas kordén, tutajon végigrótta Szibériát, és rénszarvasfogat vonta szánnal megérkezett a magas észak egy Isten háta mögötti szigetére. Berendezett magának egy sziklabarlangot, és a sziget, illetve szigetcsoport civilizálatlan és civilizált eszkimói, valamint hozzá hasonló fehér sarkutazók társaságában harminc esztendőt töltött e kietlen jégvilág tájain. Mint kereskedelmi utazó, sarki postás, halász, bálnavadász, prémvadász és aranyásó bejárta Alaszka, Észak-Kanada tundráit, a jeges-tenger végtelen jégmezőit. Ezek az élmények egy természetesen gondolkodó, sokat próbált ember jő ízlésén átszűrve döbbenetesen hatnak, bármilyen írói fantázia csak elvenni tudna meggyőző erejükből, s nem pótolná az Igazmondás verázsát.
