A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-06-01 / 22. szám

volna, néha több volt a félelem, mint amennyi helyén való lett volna. Tragikus konfliktus, bénító válság azonban nem rázta meg a szervezetet. És ez egymagában Is nagy dolog.

Minden társadalmi csoportnak, közösségnek, szervezetnek vállalnia, végezni kell azokat a feladatokat, amelyek fennmaradását biztosítják. A Csemadok igen helyesen, kezdeti éveiben a kultúra terjesztését, a népművelést tartotta legfőbb küldetésének. A tőkés rendszer tudatosan sötétségben tartotta a népet, a háborút követő években még elemi iskoláinkat is megszüntették és értelmiségünket céltudatosan likvidálták. DSl-Szlovákiában az ifjúság négy korosztálya analfabétán vagy fél analfabétán nőtt fel, nem volt rádiónk, és nem volt sajtónk, elzárták tőlünk a világot. Ebben a helyzetben, aki valóban segíteni akart ezen a népen, a csehszlovákiai magyarságon, annak a műveltséget, a szellem fényét kellett elhoznia közéje.

E szerényen terjedő kultúrmunka csodát müveit, tapasztalhattuk, hogy a fejlődés egyik legerősebb tényezője a kultúra terjesztése, és befogadása, a népművelés. Húsz év alatt sokezernyi előadást hallgatott meg többmilliónyi tömeg, népi akadémiák százai működtek többezernyi hallgatóval, tanfolyamok, szakkörök és honismereti körök tucatjai tevékenykedtek. íróink irodalmi és szerzői estek sokaságát tartották, Pozsonytól Királyhelmecig olyasmit műveltek, amire Európában aligha található példa a XX. században.

Sokan vallják még ma is, hogy a kultúra nemzeti szelleme elválasztja a népeket. Pedig a kultúra számos tényezője egybekapcsolni igyekszik az embereket. Az elvont tudományok művelői az egész világon egyazon gondolatkörben élnek; a nagyipar mindenütt egyforma; a képzőművészetek is részben kivetkőztek nemzeti jellegükből, Európa festőinek nagy része Párizsban tanulja azt a technikát, mellyel hazai motívumokat dolgoz föl; a turisztika, a nemzetközi érintkezés óriási növekedése a gyakorlati élet minden terén érezteti egyetemesítő hatását, a jogi elvekben, a szokások terén, az életmódban, főleg a nagyvárosok révén, melyek mind hasonlítanak egymáshoz és a nemzetközi kulturális élet gócpontjai lettek, hogy átalakítsák a falu, a vidék életét is Említenem sem kell, hogy a nagy politika! és társadalmi problémák mind nemzetköziek. és a szocializmus egyenesen célul tűzi ki. hogy a nemzeti sorompókat, amennyire lehet, ledöntse.

Amikor e tényezők hatását látjuk, sokszor azt hisszük, hogy a nacionalizmus a végét járja, hogy a kultúra, a civilizáció lerombolja a nemzeti korlátokat. Azonban saját környezetünkben, népeink viszonylatában is láthattuk, hogy létezik a fejlődésnek ellenkező tendenciája is, az hogy minden kultúra autonómiára törekszik. Egyedül a szocializmus nyújtja azt a reményt, hogy ezek a szétfutó utak mégiscsak találkoznak majd a lövőben. Mi kommunisták sohasem kívántuk egyetlen nemzet kultúrájának totális győzelmét, más kultúrák lehetőségeinek végleges megsemmisülését, mert ez azonos lenne az internacionalizmus halálával, Közép-Európában pedig a közép-európai szellemiség megsemmisülésével. A nemzeti kultúrák egészséges egymás mellett élésének hívei vagyunk. A kultúrák mögött ugyanis nemzetek állnak. Ha nem akarjuk, hogy a kultúrák harca a népek harcává váljék, akkor meg kell találnunk azt a közös, alapot, amely összetart. Ez pedig csakis a szocializmus kölcsönösen igényelt megteremtése lehet.

A Csemadok fennállása óta a nemzetiségi kultúrát terjesztette, művelte, de sohasem zárkózott el más népek igaz kultúrkincsei elől. Elsősorban a nemzeti kultúra legnemesebb talaját képező népi kultúra és művészet szolgált munkája alapjául. A keretében működő többszáz népi együttes kultúrális kincsünk számos gyöngyszemét mentette meg és menti meg. Együtteseinknek köszönhető, hogy felelevenedtek és színpadra kerültek olyan művek, amelyek népünk legsajátosabb gondolatvilágát, érzéseit tükrözik.

Külön pozitívuma a Csemadoknak, hogy az utóbbi években egész sor emlékünnepélyt rendezett. A nagykaposiak Erdélyi jános, a komáromiak Jókai Mór, a dunaszerdahelyiek és nagyabonyiak Bihari János, a losonciak Madách Imre, a kassaiak Batsányi jános, a szenciek Szenczi Molnár Albert, az érsekújváríak Czuczor Gergely, a rimaszombatiak Tompa Mihály, a losonciak Kármán József a királyhelmeciek Rákóczi Ferenc emlékének adóznak rendszeresen.

Ezek az ünnepségek is bizonyítják, hogy a nenuéti kultúra, a nemzeti múlt humánus hagyományainak ápolása összekötő fonal lehet magyarok és szlovákok között. Hiszen aligha akad valóban nagy és haladó esemény nemzeti múltunkban, amely valamilyen módon ne hatott volna üdvösen a velünk együtt, egy sorsot élő szlovák nép életére. Ezért ezeknek a hagyományoknak az ápolása kötelesség, hivatás. Ugyanakkor becsüljük és tiszteljük a szlovák nemzet, a szlovák kultúra nagyjait is, akiktől van mit tanulnunk, meghajlunk a szlovák nép minden haladó cselekedete előtt.

Fábry Zoltán a vox humána népének nevezi a csehszlovákiai magyarságot. Ez erkölcsöt és magatartást diktáló valóság. Támogattuk és támogatjuk a szlovák nemzet minden önrealizálási törekvését, ugyanakkor világosan kifejezzük, hogy nem mondunk le nemzetiségi létünk, életünk szükségleteiről. Egyedül a párt nemzetiségi politikájának realizálásában, a marxista—leninista nemzetiségi politika elveinek érvényesítésében látjuk a biztosítékot nemzetiségi létünk kérdéseinek megoldására. A Csemadok 1968. március 12-! nyilatkozata reális alap. amelyre támaszkodva megoldhatók az összes égetően sürgető kérdések: a nemzetiségi jogok törvénybe iktatása, a nemzetiségi képviselet, a nemzetiségi iskolaügy és kultúra, a kétnyelvűség stb.

Egyesek ugyan azt hirdetik, hogy más jogok járnak a nemzeteknek és mások — kisebb jogok a' nemzetiségeknek, mert azok nem alkotói az államnak. A mi népünk becsületesen dolgozik, védelmezi ezt az országot, teljesíti minden állampolgári kötelességét — tehát alkotója és fenntartója ennek az államnak, ezért ugyanolyan jogok illetik meg, mint amilyennel a szlovák vagy a cseh nemzet rendelkezik.

Milan Hodza szavait kell idéznem: „Ahhoz, hogy egy nép létezzék és fejlődjék, nincs szüksége történelmi jogokra. Az 6 joga az, hogy létezik. Mi létezünk, élünk, tehát jogunk van az életre.“ De idézhetném a nagy cseh nemzetébresztőt, Palackit, aki 1848-ban ezeket írta: „A nemzeti lét joga valóban természetes jog; a föld egyetlen nemzetének sem áll jogában azt kívánni, hogy az ő javára a szomszédja feláldozza magát, senki sem köteles a szomszédja boldogulásáért önmagát megtagadni avagy feláldozni. A természet nem Ismer sem uralkodó, sem szolga

nemzeteket. Ha tehát egy szövetség (államj, amely több különböző nemzetet fog egyetlen politikai egységbe, szilárd akar lenni és fenn akar maradni, benne egyetlen nemzetnek sem szabad tartania attól, hogy ennek a szövetségnek az érdekében el kell veszítenie néhány legdrágább értékét, ellenkezőleg, mindegyiknek éreznie kell, hogy a köz-, ponti hatalomnál védelemre talál, ha a szomszédja áttépi az egyenlőség határát; az Ilyen központi hatalmat aztán mindegyiknek jogában áll olyan erővel felruházni, hogy az sikeresen teljesíthesse a megbántott védelmét.“

Ogy gondolom, ez eléggé világos beszéd. Nem szükségesek további idézetek. Csehszlovákiában nemcsak nemzetek, de nemzetiségek is élnek, s ezek ugyanúgy ragaszkodnak nemzeti jogaikhoz, mint a csehek vagy a szlovákok. Mindazok, akik tagadják a nemzetiségek államalkotó mivoltát, tulajdonképpen leszűkítik és csökkenteni akarják a társadalmunkban betöltött szerepüket.

Ha a nemzetiségi kérdést az egyenrangúság elvei alapján akarjuk megoldani, akkor nem tehetünk különbséget a nyelvek és kultúrák között, nem tehetünk különbséget nemzetek és nemzetiségek között. Biztosítani kell a nemzetiségek számára is, hogy államalkotó szerepüket Csehszlovákia keretein belül valósíthassák meg, Itt realizálhassák nemzeti szubjektumukat.

A Csemadok álláspontja a nemzetiségi kérdésben világos. Az elmúlt év nacionalista provokációi sem távolították el a CSKP akcióprogramjában lefektetett helyes alapelvektől. Márciusban kidolgozott javaslataink marxista-leninista szellemben születtek — realizálásukat ma is szükségesnek tartjuk.

Őszinte közeledésünket sokan gyanakvással, vádaskodással fogadták. A januárt követő időszak bizonytalan, minden erélyt és következetességet nélkülöző pártvezetése nemcsak a nemzetiségi politika kérdéseinek rendezését akadályozta, de az ország más, sürgetően fontos problémáinak megoldására sem történtek határozott lépések. Az ország gazdasági helyzete tovább romlott, a közfegyelem és a munkafegyelem meglazult. A január utáni politikának alapjában egészséges törekvéseit a csehszlovákiai magyarok is nagy rokonszenvvel fogadták, megnőtt a párt tekintélye, de egyúttal nyugtalanság is ébredt az emberekben a sok felelőtlenség, spontaneitás, kapkodás és antiszocialista jelenség miatt. Egyik válság követte a másikat. A novemberi párthatározatok sem stabilizálták a politikai életet. Képtelenek voltunk biztosítani a párt vezető szerepét, képtelenek voltunk rendezni kapcsolatainkat a testvéri szó-! cialista államokkal. Az ország gazdasági helyzete közben tovább romlott. Végül is kibírhatatlanná vált az örökös bizonytalanság. A pártvezetésnek mindenkit megnyugtató, határozott lépéseket kellett tennie, hogy ennek a folyamatnak véget vessen.

Azok a változások, amelyeket április óta átélünk, nem jelentenek változást a párt célkitűzéseiben, politikájának tartalmában. De ami megváltozik és aminek meg kell változnia, az a hozzáállásunk ehhez a politikához és teljesítéséhez. A közélet minden területén, fent és lent egyaránt, energikus és határozott intézkedések szükségesek a párt vezető szerepének megszilárdítására, az állami szervek tekintélyének növelésére, a Nemzeti Front politikai szerepének kialakítására.

A Csemadok mint a Nemzeti Front aktív tényezője, nemrég megtartott országos közgyűlésének szellemében, az üj programjában lefektetett célkitűzések teljesítésének érdekében erejével támogatni fogja a párt és az állami szervek intézkedéseit.

Már többször kifejezésre juttattuk azt a meggyőződésünket, hogy a párt nemzetiségi politikája csak konszolidált, nyugodt politikai légkörben lehetséges. Az ingatag politikai vezetés, a zilált politikai élet csak a szélsőséges és a nacionalista erőknek kedvez, melyek a zavarosban halászva meg akarják hiúsítani a párt célkitűzéseit, az ésszerű szempontok felülkerekedését.

A Csemadok legutóbbi közgyűlésén kibővített szerepkört kapott. Kulturális-népművelő feladatai mellé társadalmi-politikai feladatokat is vállalt. Mivel a politika a társadalmi élet napi, gyakorlati feladatait oldja meg, következésképpen nekünk Is ott kell lennünk mindenütt, ahol a társadalom, az állam, a járás, a falu, a város gyakorlati politikáját intézik. Nem húzódunk vissza semmitől, ami mai súlyos helyzetében segít az országnak.

Kedves Elvtársak!

Szervezetünk márciusban megtartott közgyűlésén tudatosan vállalta a szószólónak, a csehszlovákiai magyarság nemzetiségi érdekei védelmezőjének a szerepét. Azt akarjuk, hogy népünk az anyagi javak termelése mellett kapcsolódjék bele az anyagi javak igazságos elosztásába Is, azt akarjuk, hogy jelenleg kedvezőtlen államjogi helyzetünk kedvezőre forduljon, azt akarjuk, hogy megjavuljanak népünk létkörülményei, azt akarjuk, hogy egyenrangú partnerként bekapcsolódhassák szocialista államunk életébe. A Csemadok ma kielégíti a csehszlovákiai magyarság politikai, társadalmi és kultúrális szükségleteinek nagy részét, a csehszlovákiai magyarság a Csemadok segítségével elérheti azokat a célokat, amelyek társadalmi összefogás nélkül elérhetetlenek lennének, általa bekapcsolódhat az állam irányításába, az ország sorsdöntő politikai kérdéseinek megoldásába. Munkánk fő tartalma továbbra is a kultúra terjesztése, népünk nevelése marad. Be kell hoznunk minden lemaradásunkat. Az elkövetkező évek zászlajára is a tanulás, a művelődés jelszavát kell írnunk. Egyedül ez biztosítja, hogy versenyképes partnereivé váljunk az ország népeinek, nemzeteinek. Egyedül ez biztosítja fennmaradásunkat és jövőnket. Babits Mihály, a nagy magyar költő mondja: „Magyar vagyok; lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el; A világot nem szegényítemi kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagítja? A magyarság színét, a magyarság klncsétl De milyen balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék venni, vagy meggyengíteni! Én hiszek a testvériségben; a színek együtt adhatják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet. Nemzet ne a nemzet ellen harcoljon: hanem az ellen, ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és a rombolás szelleme elleni“

Mi is vele hirdetjük, nemzet ne nemzet ellen harcoljon, hanem az ember minden fajta elnyomása és megalázása ellen, a háború ellen, az emberiség jövőjéért, a népek megbékéléséért.