A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-06-01 / 22. szám

letett holtan. 28 napos koráig 1074 újszülöttet és egyéves koráig 1777 csecsemőt nem sikerült megmenteni az életnek. Figyelemre méltó a terhesség művi úton való megszakításának száma: 34 995 gyermek nem születhetett meg.

Mindenképpen elgondolkoztató számok. A csecsemők halálozási okai között sajnos az erőszakos beavatkozás Is szerepel.

Ellentmondásos korunkban sok a paradoxon. A valódi és látszólagos ellentmondások útvesztőiben még nem sikerült randet teremtenünk. Egyet azonban biztosan tudunk: testben, lélekben egészséges generációt akarunk felnevelni úgy, hogy az képes legyen az emberiségnek egész sor további olyan problémáját megoldani, amelyre ml még képtelennek bizonyultunk.

Ha végigtekintünk 12 csecsemő otthonunk, 459 bölcsődénk, 2588 óvodánk kis növendékein, csupa jól táplált, gondozott gyermekkel találkozunk, akik joggal táplálhatják bennünk a jövőbe vetett reményt. Mégis, nem hallgathatjuk el a tényt, hogy ennek a szép, szervezett gondoskodásnak van egy árnyoldala is. Nem tulajdonítottunk elég fontosságot a családi körnek, amely döntően befolyásolja a gyermek személyiségének kialakulását. A társadalom gondoskodása nem pótolja a családot, a fészek melegét. Itt eltolódás történt, és rájöttünk már, hogy az arányokon javítani kell. A szülők, főleg az anya gondoskodására nagyobb szükség van, mint feltételezték, mert a csecsemő kívánatos fejlődését leginkább a családon belül való gondoskodás garantálja. Ezért került napirendre a szülési, Illetve az ún. „anyaszabadság“ megreformálása. Ha egyéb tényezők nem befolyásolják az anya döntését másképp, és az eddig Is lehetővé tett flzetetlen

szabadsággal meghosszabbítja a gyermeke gondozására szánt Időt annak egy, két, esetleg hároméves koráig, akkor erre az Időre gyermekgondozási járulékot kapna. Jelenlegi gazdasági helyzetünkből kifolyólag a szép terv csak némi késéssel, esetleg módosításokkal valósulhat majd meg.

Az, hogy gondjaink vannak és gondot csinálunk magunknak gyermekeink nevelésével kapcsolatban, azt bizonyltja, hogy világunk központjában állnak. Tudjuk, még többet kell tennünk értük. Meg kell akadályoznunk azt, hogy rladtság üljön a szemükbe, ha rapülőgépbúgást hallanak. Meg kell akadályoznunk, hogy tanyát verjen szívükben a gyűlölködés, mert a másik bőre nem olyan színű mint az övé, vagy mert más nyelven beszél. Meg kell akadályoznunk, hogy elveszíthessék bizalmukat bennünk, felnőttekben.

Ma, mikor gyermeknapot tartunk, most is hány táján a világnak vannak gyermekek, akiknek altatódala a fegyverza], s gondtalan nevetésük helyett csak gyomruk korgása halltk.

Ml virággal, tortával, ajándékokkal ünnepelhetünk. Hát fogyjon a sok fagylalt, gyöngyözzék a kacagás, szálljon magasba a hinta, de ml, felnőttek, álljunk meg egy pillanatra s az örömteli zsivajban gondolkozzunk el kicsit. Legyen a gyermeknap komoly emlékeztető számunkra; a felnőttség kötelez. Mert gyermekeinknek minden vágyát, minden Igényét, ha az anyagi természetű, talán nem tudjuk, s talán nem is lenne okos kielégíteni, de szeretetvágyát, blztonságlgényét nem szabad kielégítetlenül hagynunk soha.

ORD0DY KATALIN

Mtnáéovd, Szabó Géza és archív felvételek