A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-25 / 21. szám
Szolgálat motorosoknak! JűlQpmk Alábbi telephelyeinken közvetítjük használt személy- és tehergépkocsik vételét-eladását — szocialista szervezeteknek is. Bratislava, Trnavská cesta 252, telefon 207-86 Banská Bystrica, Partizánskq cesta 2ilína, Pivovarskó u. 6, tel. 204-45 KoSfce, tr. Sovietskej armády 23, telefon 244-50 Prosov, ul. Slov. republiky rád 101 Ezekkel az előnyökkel .jár, ha közvetítésünkkel adja el a kocsiját:- a vételár kölcsönös megállapodás dolga,- az adásvétel végleges lebonyolításáig a kocsi külön biztosításban részesül- elintézzük az átírást- az adásvétel lebonyolításától számított négy napon belül a vételárat átutaljuk az eladónak. Figyelmeztetési - Gépjármű vásárlásához kölcsönt kaphat az Állami Takarékpénztártól. £ Idegen férfi a hálószobában • Lopott, erőszakoskodott i# A férj lábát simogatta £ A második emelet sem volt akadály £ Rendőrkutya szimatolta ki az éjszaka Tavaly történt, az április harmadikéról negyedikére virradó éjszakán. A kora áprilisi éjszakák még nem a legalkalmasabbak, hogy az ember szíve hölgyével sokáig üldögéljen künn a parkban egy pádon, de aki csak teheti — kivéve a reumás nagyanyákat és apókat — nyitott ablaknál alszik. Persze, azok sem nyitják ki mind az ablakot, akiknek földszinti lakásuk van és az ablak közvetlenül az utcára nyílik, hiszen sosem lehet tudni... De az első vagy második emeleten lakók közül ki gondolna arra, hogy éjszaka besurranó tolvaj fenyegetné. Az a férfi sem gondolt ilyesmire előzőleg, aki kora reggel az ostravai rendőrségre futott és lélekszakadva, kissé összefüggéstelenül egy hihetetlen históriát adott elő. — Csak nyugodtan — csillapította a szolgálatos rendőr —, szép lassan, egymás után mondjon el mindent. Neve, lakása, foglalkozása, és így tovább. A férfi valóban megnyugodott egy kissé és aztán érthetően mondta el a fura történetet. Április 4-ére virradó éjjel úgy aludt, mint a tej, mellette a felesége. Tehát Hajóik bányász a feleségével együtt nyugodtan aludta az igazak álmát a második emeleti kétszobás, szépen berendezett lakásban. Szívták a nyitott ablakon beáramló friss levegőt, az óra tiktakoit, valahol messze a bohumíni vonalon zakatolt egy motorvonat. Éjszaka. Nyugalom, pihenés. Egyszerre sikoltás. —- Guszti! Atyaúrístem! Gusztáv ... Tolvaj! — ordít az asszony torkaszakadtából. A férj felül az ágyon, álmosan dörzsöli a szemét. — Mi bajod? Mit óbégatsz? Álmodtál valamit! — Nem álmodtaml... Gusztáv! Egy férfi fogdosott... Valami huligán ... Tolvaj van a lakásban! Gusztáv felkattintja a villanyt az éjjeliszekrényen, ásítozik, turkál a hajában, de már mérlegel. Hülyeség. Hogy kerülne ide tolvaj? Második emelet, az ajtó belülről zárva. Az asszonynak túl élénk volt az álma. Előfordul ilyesmi. De a feleség csak köti az ebet a karóhoz: tolvaj van a lakásban! Mit lehet tenni. Gusztáv morcosán felkel, hogy mégiscsak átkutassa a lakást. Egy megbújt macska sem kerülné el a figyelmét* Micsoda ötlet! Világos, hogy nincs a lakásban rajtuk kívül senki, az ajtó zára sértetlen. —■ Látod, hogy álmodtál — morog a férfi és visszafekszík. De a felesége csak nem enged a negyvennyolcból. Határozottan állítja, hogy idegen férfikéz szemérmetlen módon simogatta, de Gusztáv már régen újra alszik. Az asszony fantáziái. Tolvaj? Ostobaság! Reggel mégis győzött az asszony. Ugyanis megállapították, hogy az éjszaka folyamán eltűnt 500 koronájuk a kredencből. így aztán Gusztáv mégis elment a rendőrségre. A tény az tény. Most már kénytelen volt hinni a feleségének. De hogyan juthatott idegen a lakásba? — Az ablakon át — mondja az ügyeletes rendőr. — Meglátja, hogy a bűnügyiek is ezt fogják megállapítani. Ilyen fickónak nem művészet bejutni egy második emeleti ablakon. Tudjuk. Régi ismerősünk. — Valóban — állítja Josef Skoda rendőrfőhadnagy is —, a tettes régi ismerősünk. Illetőleg az is meg nem is — helyesbíti. — Mert nem ez volt az első esete, már korábban is hallottunk róla egyetmást. Csak éppen halvány sejtelmünk sincs róla, hogy ki az. De hát kezdjük az elején. A betörő-akrobata először Ostrava Zábfehy negyedében hallatott magáról, valamikor 1967 novemberének végén. Akkor is az ablakon át mászott be a lakásba s olyan nesztelenül dolgozott, hogy senki sem ébredt fel. Pénzt lopott és ittott apróbb értéktárgyakat, aztán ahogy jött, el is tűnt az ablakon át. Egyáltalán nem okozott neki gondot, az első vagy a második emeleten volt-e az ablak, úgy mászott az esőcsatornán vagy a villámhárítón, mint valami hivatásos akrobata vagy egy detektívfilm hőse. Novemberben, amikor a hálószoba ablakok már többnyire zárva vannak, az éléskamraablakon jutott be. Télen felhagyott ezzel a sporttal, talán mert fázékony volt, persze a zárt ablakok is akadályozták, s ezért csak elvétve lehetett hallani tevékenységéről. Tavasszal annál inkább működésbe lépett, úgyhogy rövid időn belül húsz helyről is jelentették garázdálkodásait. Egy éjszaka néha két-három helyen is látogatást tett. Tavasszal aztán nemcsak a pénz érdekelte, hanem érdekelni kezdték a nők is. Szemtelensége annyira megnőtt, hogy olykor még az asszony mellett fekvő férjre sem volt tekintettel. Simogatta, tapogatta, csókolgatta az asszonyokat, kihasználva a félálom állapotát. Néha nagyon groteszk jelenetek játszódtak le. Például a múlt év áprilisában, miután egy vítkovieel házaspár nyugovóra tért, a férj, ahogy az gyakran előfordul, kidugta a lábát a takaró alól. Egyszercsak arra riad, hogy valaki cirógatja a lábát, különös, mondhatni, gyengéd, szerelmes mozdulatokkal. Egy 20
