A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-25 / 21. szám

hogy gyémániba harapnak?

A gálám’ csoatú lélek Herkules mindez észre se vette,

sebezhetetluniil álit az ablak négyszögében,

kopott házikabátban társalkodón a szelíd madarakkal,

hallgatta a tehenek méla kolompját,

a gyerekkocsit toló anyák gügyögését,

s a láthatár vibráló képernyőjéről leolvasta

a figyelmeztető s kérlelhetetlen jóslatokat.

Ú egek, erdők, szelek, vizek, nyissatok kaput az aggódó Igazságnak!

Ne félj,

nappal is, este is sokan látjuk a világos ablakot, nem tömött sorokban állunk

— a kard és a feszes hadrend tőlünk idegen — vályú peremén ülve, iskolapadban, gyepes dombon, lányderekat szorítva vigyázunk, — s minden végiggondolt tiszta gondolat bevehetetlen bástya.

Az ablak négyszögét

csak az életünkkel együtt moshatják ki belőlünk, de akkor

a dombok, fenyők fehér cipók s a hintalovak is gomolygó füstbe vesznek ...

Mint mélytengerek örök éjszakájában a világító halak,

úgy nyüzsögnek tudatunk néma fenekén

igéid.

Varga Lajos rajza

13

data a valóság része volt, aztán a zuhanás rémülete eltorzítja az arcát, talán torkaszakadtából és gáttalanul üvölt a félelemtől, már tudja, hogy meghal, de még nem hiszi el, mert nem tudja elképzelni, hogy meghal, a halál lényegében elképzelhetetlen és ezért egy kicsit valótlan tényező az ember életében, tudjuk, hogy van, de nem tudjuk, milyen, és ez feloldja a realitását.

Valóban, mi történik akkor?

S a fantáziája olyan érzékletes képeket rajzolt elébe, hogy összeborzongott; látta, ahogy a repülőgép ülései egymásba futnak és összezárulnak, mint a prágai mulató bűvészének kezében a harmonikaszerűen széthúzott kártyalapok, és az embereket acélos ölelésbe préselik, csillogó alumíniumcsövek fúródnak a gyomrukba és a mellükbe, és látta, ahogy az előtte ülő fiatal mérnök feje középkori ágyúgolyóként elrepül valamerre, és egy selyemharisnyás női láb repül vele, és amikor a gép orra a földbe fúródik, ő a hátsó ülések egyikén ül, illetve kuporog, furcsán hason fekve és összehúzódva, maga elé bámul, és a gép orrában, a mélyben lángörvény nyílik, mint egy csodálatos gonosz virág, mely magába sodorja, vonzza, mint a húsevő virágok az apró rovarokat. Sok mindent látott a Moldva felett a fényben, és sok mindent ed tudott képzelni, csak azt nem tudta elképzelni, hogy az utolsó pillanatban ml történik ővele. Ezt képtelenség volt elképzelni és mégis nagyon akarta, és úgy közelítette meg a problémát, hogy azon kezdett gondolkozni, hogyan hathatnak az óriási és mérhetetlen természeti erők; hogyan hat például két teljes sebességgel egymásba rohanó gyorsvonat dinamikus energiájának eredője az összeütközés pillanatában. Hogyan hat egy atomrobbanás? Igen, ott minden elpusztul, megég és lerombolődik, mindent megsemmisít a hűhullám és a nyomáshullám és a radioaktív

sugárzás. Mindez szép és érthető, de hiányos, mert csak körülírja a történeteket és leszögezi a következményeket, de nem elégíti ki a meztelen emberi lélek önkínző kíváncsiságát, s nem ad pontos választ arra a kétségbeesett kérdésre, hogy ml történik abban a pillanatban, amikor meghalunk?

Ligetfalun, a Mártírok utcája tizes számú épülete földszintes, hegyes fedelű családi ház, még az elrendezése is a falusi parasztházakra hasonlít; két lakóház között keskeny udvar, alig három méter széles, s az utcáról zöldre festett fakapun át léphetünk az udvarba. A kapu állandóan zárva van. Ahogy belépünk, a kis udvar néhány méteres szakaszon kövezett és tisztán tartott. Egy leander, szemetesvödör, lapát és seprű, egy faláda és egy rozsdás kerékpár áll az udvaron. A kerékpár gumiabroncsaiban nincs levegő, kopottak és repedezettek; a megállíthatatlanul végülö közlekedési eszközt láthatólag évek óta nem használták. Balra egy masszív faajtó, itt lakik özvegy Széplakyné, jobbra a másik, nem kevésbé masszív ajtó. itt laknak Körnerék. Hátul a rövid udvar télikertszerű üveges faépülette! zárul, mely összeköti a két lakóházat, mondhatnánk a két szomszédvárat. A télikerten ablakos ajtó, belül egy ker-Nagy József rajza

ti asztal, néhány könnyű szék, örökzöld növények és galambok. A galambok az asztalon és a székeken ülnek, s ha megzavarják őket, abbahagyják a tollászkodást, méltatlankodva röpködnek a szűk helyiségben és veszélyeztetik az alkalmatlankodó szemét. Éjszaka itt alusznak, nappal sem röpülnek messzire, mert Széplakyné kenyérmorzsával és nyugdíján vásárolt magvakkal eteti őket; a tökéletes kényelem hatása a fizikai erőnlétükön is meglátszik: lusták és kövérek, alig totyognak napközben, és utódokat kelletlenül, kötelességszerűen nemzenek. A télikerten áthaladva az udvar tovább folytatódik, és nagy rendetlenségbe, ésszerűtlen zűrzavarba torkollik. A földön horpadozott meszesvödrök hevernek, egy rozsdamarta vaskályha elidegenedve áll közöttük, amott deszkarakás és egy nagy ládában szén az albérlők számára, egy csenevész körtefa meg egyenesen a peremvidékek kietlenségét személyesíti meg; görbe derekú, komor legény, púpok és görcsök kínozzák, melyekben talán köszvény és reuma lakik, gyümölcsöt hozni képtelen, s már az is eredmény, hogy május közepén bátortalanul kivirágzik s leveleit szeptemberig zölden tartja. Itt már csak a baloldali épületen van ajtó, barna és üveges, mely egy keskeny előszobába vezet, a helyiség valamikor kamra lehetett, s belőle újra balra további ajtó, mely egy háromszor három méteres, sötét helyiségbe nyílik. A berendezés két ágy, egy széles szekrény, egy asztal, két szék. A mosdó a szürke pléhlavórral az előszobában áll, a szenesláda és a favágótoké mellett.

Három napja lakik Itt Morvái.

Övé az egyik ágy, a szekrény fele, az asztal fele és az egyik szék.

Háziasszonya özvegy Széplakyné, a Grandiról ismert Nagyasszony. így hívja őt: Szerkesztő úr. S ő vissza: Asszonyom. Havi százötven koronáért bérli a szoba felét, s az itt lakás jógán túl, etetheti a galambokat.

A szoba hűvös — nyáron nagyszerű ezekben a forróságokban, jegyezte meg a háziasszony, a télről nem beszélt —, sötét és barátságtalan, de ha kinyitja az ablakot, melyre egész nap árnyékok esnek, friss langyos levegő és lusta galambturbékolás áramlik be rajta.

Kevi szerezte neki a szobát, amíg Csehországban járt. így mesélte el a történetet: Megjelent a Grandban a Nagyasszony, nyugtalanabbul, mint bármikor, és egyenesen az asztalához ült. Valami albérlőjére panaszkodott, akivel nem érti meg magát, és fél tőle mert az Illető fenyegeti. Homályos célzásokat tett arra, hogy körülvették és behálózták, hogy üldözik, zavaros szorongásokat emlegetett. Kevi ajánlotta, hogy vegyen fel albérlőnek még egy valakit, aki megbízható^ az ő pártján áll, és megvédi ellenségeitől. Morváit ajánlotta. A Nagyasszony egy napi gondolkodás után elfogadta az ajánlatot és közölte Kevlvel, hogy visszatérte után várja Morváit. Reméli benne teljesen megbízhat. Benne meg, biztosította a Nagyasszonyt Kevi... | Folytatjuk. I