A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-18 / 20. szám

bűnösnek. Nem volt szive a fiút gorombán felébreszteni álmaiból, talán kicsit szórakoztatta Is a nagy hódítás, de kitartó udvarlóját különösebben nem biztatta. A fiú azonban ragaszkodott elképzelései­hez. Egy napon elhatározta, hogy Pozsonyban vállal állást, hogy sze­relmének közelében élhessen. Mi­kor váratlanul betoppant a lány­hoz, az felrótta neki, hogy Ismét megszökött. A fiú azonban személy­azonossági igazolványával bizonyí­totta, hogy Hldegkúton vállalt ál­lást. Darlna még ebből sem csi­nált magának gondot. Mér az Is­kolán tanított, egyben tanulmánya­it Is, sikeresen folytatta, szórako­zásra, új ismeretségek ápolására is szakított időt; nem csoda hát, hogy a fiatal, de annál kitartóbb hódolóra egyre kevesebb futotta idejéből és türelméből Is. Nem tit­kolta előtte, hogy más férfi Isme­rősei Is vannak, akikel esetleg in­­timebb kapcsolata Is van. A fiúnak ez fájt, de azért még nem adta fel a reményt. Hogy szivében köz­ben a neheztelés és a bosszú is megfogant, talán nem Is tudato­sította. Arról valami más árulko­dik. A tettes regényt ír... Szabad idejében a hidegkúti üzem legényszállésán, ahol töb­­bedmagával lakott, regényt kezd Írni. A történet a múlt században Játszódik, színhelye Franciaország. Az első oldalak meglepően Jók, csöppet sem vallanak kezdőre, a finom megfigyelések, a minden­napos apró tevékenységek hiteles ábrázolása szinte hivatásos íróra enged következtetni. Később már inkább a különböző detektívköny­­vek és filmek hatása érződik, majd kiütközik a naivitás, bár egy pon­ton nagyon érezhető, mennyire erőlködik, hogy hiteles maradjon. A regény elején ugyanis a halász és fia a hajnali órákban egy fo­lyóban ruhátlan nő holttestére bukkant, akinek arca a felismer­­hetetlenséglg össze van zúzva. In­nen kezdve a szerző már csak a kriminalisztikai vonatkozású hite­lességre törekszik. Annyira aggá­lyosán, hogy lakótársaitól, akik előtt nem titkolja, hogy milyen fá­ba vágta fejszéjét, állandóan afe­lől kérdezősködik, milyen időn be­lül indul a- hulla oszlásnak, az oszlás milyen stádiumában válik felismerhetetlenné a külső erőszak nyoma stb. stb. Ki-ki krimiolvasmá­nyaiból vagy a filmekből merített ismereteinek felhasználásával igye­kezett segíteni a regényírón. Körülbelül a regény 11. oldalán egy bejegyzés áll: ennyit írtam 18-tg. ... és cselekszik 18-án reggel, mivel a munka technikai okból szünetelt az üzem­ben, a regényíró felkereste Dari­­nét. Az idegesen fogadta, férfilá­togató volt éppen nála, akit mint volt iskolatársát mutatta be. A fiú nemsokára elment, de ebéd után visszatért. Az ajtó előtt megállt, mert hangokat hallott belülről. Da­­rlnánál most nő látogató tartózko­dott, Így hát be sem nyitott, elsé­tált a városba azzal a szándékkal, hogy később visszatér. Négy óra körül már egyedül találta a lányt, aki nyíltan kimutatta, hogy gya­kori látogatásaival egyre inkább terhére van és közeli vizsgájára hivatkozott. A fiú most tett elő­ször szemrehányást a lánynak, amiért hozzá ilyen elutasító, ho­lott tisztában van azzal, hogy más férfiaknak többet megenged, mint neki. Pedig miatta hagyta ott szü­leit is és vállalt állást itt, hogy a közelében lehessen. Darlna kerte­lés nélkül fejéhez vágta, hogy miatta ugyan kár volt egy lépést is tennie, többé nem akarja látni. A fiatalember ekkor határozta el magátjfshogy a lányt megöli. Ogy tett, mintha belenyugodott volna az elutasításba. Darlna ak­kor még egy utolsó lovagi szolgá­lattal bízta meg és megkérte, hogy egy levéllel szaladjon el a postára és adja fel. A fiú eleget tett a ké­résnek, visszavitte a maradék pénzt és arra kérte a lányt, hogy bú­csúajándékként fogadjon el tőle valamit. Darlna nevetve egyezett ebbe bele, kiváncsi volt a megle­petésre. A fiú kérte, fordítson há­tat, amíg az ajándékot előkészíti. Darlna ezt meg is tette, de a fiú észrevette, hogy a tükörből látja őt, ezért hát a lány eltávolodott és az ajtó felé fordult. Így már nem láthatta, mint emelkedik fel látogatójának keze, hogy torkon­­ragadja őt. Kiáltás sem hallatszott. Darlna még ösztönös mozdulattal a köze­lében lévő ajtó kilincse után nyúlt és sikerült is kinyitnia. Ha éppen akkor arra ment vol­na a folyosón valakil A fiatalember azonban a lábá­val berúgta az ajtót és a lényt arccal a földre lökte, miközben szorítása egy pillanatra sem szűnt meg. Az áldozat védekezése egyre erőtlenebb lett, míg végül mozdu­latlanul feküdt a padlón, de mi­kor a szorító ujjak elengedték, a torkán még hörgés tört ki. Ekkor támadója az ajtó kulcsát ráfordí­totta a zárra. Rövidesen kopogtat­tak, valaki lenyomta a kilincset, de a zár már nem engedett. Az ujjak ismét szorosabbra fonódtak, nehogy odakint meghallják a hör­­gést. Fél óráig tartott, míg megbizo­nyosodott róla, hogy szörnyű mun­káját befejezte. A biztonság ked­véért egy kéznél lévő sörösüveg­gel még néhányszor fejbevágta a lányt. Nem túl erősen, az üveg nem törött össze. Azután a testet felemelte és természetes pózban elhelyezte a heverőn. Valószínűleg félrevezető szándékkal (a regény­ben is előfordult hasonló részlet J magához vette a lány két pénztár­cáját, majd ujjlenyomatai gondos eltávolítása után az ajtót óvatosan lezárta maga mögött, majd észre­vétlenül távozott az épületből. Epilógus Ennyi a szomorú történet, amely pontot tett egy ambiciózus, életvidám, fiatal lány életére. A tet­tes, aki úgy érzi, hogy habár Jog­talanul és rabiátus módon, de csak igazságot szolgáltatott, most orvosi megfigyelés alatt áll, elme­állapotát vizsgálják. Mert a bíró­ság, amelynek Jogában áll az igaz­ságszolgáltatás, Ítéleteinél köteles a legkörültekintőbb módon eljárni. A csendes, jóviseletü fiatalember, akit munkatársai kedveltek, már aligha fejezi be megkezdett regé­nyét. Kár. A Jóvátehetetlen csele­kedet helyett inkább egy rossz regénnyel kompenzálta volna ki Indulatait. A fiatal tanítónő erőszakos ha­lálával kapcsolatban önkéntelenül is Arany János Teterorehívásénak utolsó sorai jutnak eszembe: Egy­szer volt egy leány, Ki csak úgy Játszott a legénnyel, Mint macska szokott az egérrel. Darina ezért a meggondolatlan játékért az életé­vel fizetett. ORDÜDY KATALIN 21

Next

/
Thumbnails
Contents