A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-18 / 20. szám
8. A kémek személyazonossága A titkos ügynökök, kémek még igen sokáig nélkülözhetetlen segítőtársai lesznek a legmodernebb gépi hírszerző eszközöknek, a repülőgépeknek, műholdaknak stb. Más szóval: a huzamosabb megfigyelés és kapcsolatfelvevés terén az ember semmivel sem helyettesíthető, tehát nélkülözhetetlen. Ezért alapvető fontossága van, hogy az ügynököket a lehető legügyesebben külföldre csempésszék, s ott gondoskodjanak személyazonosságuk biztosításáról. Ezzel kapcsolatban arról sem szabad megfeledkezni, hogy az ügynök számára többé-kevésbé ismeretlen környezetbe kerül, ahol a hazaitól eltérően mások a szokások s ezért gyakran az idő előtti leleplezés veszélye fenyegeti. Noha ez a probléma ma már nem olyan bonyolult, mint pl. a második világháború folyamán volt, amikor a hitleri és japán totális rezsim olyan életstílust alakított ki, amelybe az angolszászok meglehetősen nehezen tudtak csak beleilleszkedni. Amíg, mondjuk, egy amerikai kém úgy-ahogy alkalmazkodott a helyi viszonyokhoz — ahol pl. a BK Jelzésű élelmiszerjegyre 250 gramm margarin jár —, már rég megfigyelés alatt tartották, hogy aztán minden teketória nélkül lakat alá tegyék. Ma már a világ nagy része nagyjából standardízálódott, úgyhogy napjainkban még Kína sem különbözik úgy Amerikától vagy a Szovjetuniótól, mint pl. az 1942-es évek körül Franciaország Amerikától. A titkos ügynökök személyazonossága biztosításának problémája ennek ellenére még ma is fennél, s ezért az illetékesek komoly gondot fordítanak rá ... Az amerikaiak különleges kiképzőközpontokat létesítettek, ahol a leendő ügynökök a kínai és oroszországbeli viszonyokat tanulmányozzák behatóan. Ennek ellenére mégis vannak olyan területek, ahová nem leihet titkos ügynököt küldeni annak a veszélye nélkül, hogy rövidesen leleplezik őket. — Lehet, hogy paradoxul hangzik, de ilyen veszélyes terület a francia vidék. Nagyon nehéz például egy francia départementba (közigazgatási körzet) idegent küldeni, hogy azt a helyi lakosság azonnal ne jelentse a csendőrségen. Ennek alapján került sor — kb. 1960-tól, amióta Franciaországnak is új hadítitkai vannak — több idegen kém leleplezésére, akik túlságosan érdeklődtek bizonyos katonai kísérleti objektumok iránt. Az e téren meglehetősen jártas angol szakértők véleménye szerint sokkal egyszerűbb egy kémet Tlbetbe küldeni, mint mondjuk a franciaországi Berry vagy Lot városába. A nagy nemzetközi központok, mint például Moszkva, Berlin, Párizs vagy New York ezekhez képest a titkos ügynökök valóságos paradicsoma; természetesen, ha gondoskodtak tökéletes személyazonosságukról. Ha már itt tartunk, meg kell említenünk, hogy ha szükség van rá, plasztikai műtéttel az ügynök egész fiziognómiáját is meg tudják változtatni (pl. orr-átformálás, fül-átvarrás, hajtranszplantálás stb). Sőt, még a faji sajátosságok is megváltoztathatók (fehér emberből sárgát vagy ha úgy tetszik, félvért Is csinálhatnak). Egyesek szerint rövidesen még az ujjlenyomatokat Is meg fogják tudni változtatni. A titkos ügynökök személyazonossági igazolványai négy csoportba sorolhatók. Az elsőbe, az úgynevezett „hamis-hamis“ (faux-faux) papírok tartoznak. Ezeket kitöltetlen útlevélből vagy személyazonossági igazolványból készítik. Noha tüzetes vizsgálat során rájönnek „hamis voltukra“, a szokásos ellenőrzés céljaira azonban (határátlépés alkalmával) teljesen megfelelnek. Továbbá vannak ún. „hamis-hiteles“ (fauxvrals) okmányok, melyek tökéletes másolatai az eredetinek. Ez azt jelenti, hogy a hamis Igazolványba egy valóban lézető személy adatai kerülnek. Ez esetben azonban fennáll a veszély, hogy az illető (tegyük fel Popov névre vannak kiállítva a papírjai) találkozik véletlenül a valódi Popovval, vagy olyan valakivel, aki Popovot személyesen Jól ismeri. A harmadik csoportba az ún. „hiteles-hamis“ (vrais-faux) papírokat soroljuk. Ez esetben a nem teljes személyazonosságból Indulnak ki. Például keresztlevél vagy személyazonossági igazolvány alapján az ügynök útlevelet kér az illetékes hatóságoktól. Az ilyen okmány már a meglehetősen szolid papírok közé tartozik. Végül vannak a valóban hiteles vagy szaknyelven „hiteles-hiteles“ (vrais-vrais) papírok. Ezt az okmányt az ügynöknek a saját kormánya állítja ki. Megtörténik, hogy egy különlegesen fontos feladattal megbízott titkos ügynök mint az illető ország követségének dolgozója (pl. gépkocsivezető) szerepel. Ilyen papírokat azonban csak egészen kivételes esetekben állítanak ki, és csak teljesen megbízható személyek kezébe adják. Ha a titkos ügynök mér megfelelően biztosította személyazonosságát, kezdődik csak a játszma nehezebbik része. Kiküldetésének helyén ún. 0. D.-t (Occupational Disguise) kell szereznie. Magyarul ez azt jelenti, hogy valami elfogadható polgári foglalkozást kell vállalnia. Az USA-ban legjobb, ha egészen közönséges munkát (autójavító, szakiparos stb.) vállal, olyat, ahol lehetőleg a saját maga főnöke. így a környékbeliek hamar megismerik, s ha munkájával meg vannak elégedve, meg is kedvelik — egyszóval nem fogja senki gyanúsítani. Az Igazi kém ismertetőjele ugyanis az, hogy sosem hasonlít kémre... Ha egy valódi feladattal bíznák meg a kémfilmek rettenthetetlen hősét, James Bondot, a 007 sz. titkos ügynök megszemélyesítőjét, minden bizonnyal néhány óra múlva lelepleznék. Sajnos, a második világháború folyamán több olyan angol titkos ügynök működött, akit a németek Párizsban azonnal letartóztattak, mihelyt az első angol cigarettára rágyújtottak. Az érdekesség kedvéért elárulhatjuk, hogy a Franciaországban letartóztatott ügynökök közül több éppen I. Fleming (a James Bond-regények szerzője) számára dolgozott. A Fleming-regények alapján forgatott kémfilmek szinte hemzsegnek a naivitástól, az ún. műhibáktól. Egyetlen valódi kém se hord magánál fegyvert. A letartóztatásnál ez nemigen segítene rajta, mivel húsz-harminc rendőr elől valóban csak regényben vagy filmen lehet ép bőrrel elmenekülni. Ugyanez vonatkozik a kémfilmekben előszereltei alkalmazott egyéb rejtélyes rendeltetésű holmikra is. A titkos ügynök legjobban azzal védekezhet, ha semmiben sem különbözik a normális polgároktól. A „virrasztó és alvó“ kémek A titkos ügynököknek ezután már csak nagy türelemre van szükségük. A második világháború folyamán egy amerikai kém másfél éven keresztül, mint liftboy dolgozott egy szállóban. És ez alatt a másfél év alatt semmi sem történt. Kizárólag szerény jövedelméből élt és csupán a hasonló anyagi helyzetben levő s ugyanabba a társadalmi rétegbe tartozó személyekkel tartott fenn kapcsolatot. Valóban semmiben sem különbözött a többi litfboytól. Es mindezt csak azért csinálta, hogy egy napon négyszemközt beszélhessen az amerikai nácik egyik vezérével, aki szintén ugyanabban az épületben lakott. — Mikor magukra maradtak, a Németországban szokásos köszöntéssel üdvözölte. „Nem vagy te német?“ — szólította meg a német titkos ügynök az amerikait. — „Az vagyok, mégpedig a javából!“ — válaszolta az amerikai. Miután Így megismerkedtek, rövidesen belépett az amerikai nácik szövetségébe, melyet aztán sikeresen le is leplezett. Egyesek szerint ő akadályozta meg a Roosevelt ellen tervezett merényletet és a Panama-csatorna felrobbantását, valamint számos egyéb gyári szabotázsakciót. Amint látjuk, a titkos ügynököknek néha éveken át türelmesen kell várniuk, míg feladatukat teljesíthetik. Tudunk olyan kémekről is, akik öt, tíz, sőt tizenöt esztendőt is vártak. Az ilyeneket úgynevezett „alvó kémeknek“ nevezik. A hírszerző szolgálat számára ez a leg.értékesebb tőke, mivel senki sem gyanúsítja őkét, s így a döntő pillanatban szabadabban cselekedhetnek, mint azok az ügynökök, akik későbben érkeztek az illető területre. Az ilyen „alvó“ szolgálathoz szinte határtalan türelemre van szükség: más szóval a kémnek néha egész életét az ügy szolgálatába kell állítania. Az angol titkos szolgálat kitűnően ért hozzá, hogy „alvó“ kémeit oda helyezze el, ahol azt senki sem tételezné fel; továbbá meg kell győznie embereit, nehogy az általuk betöltött poszton véletlenül karriert csináljanak. Hogy a figyelmet magára ne vonja, az ügyes kémnek meg kell maradnia a középúton, mivel a nagy siker vagy sikertelenség egyaránt végzetes lehet számára. Ezért meg kell barátkoznia azzal a gondolattal, hogy egész életén át a szürke emberek hétköznapi életét fogja élni. Elméletben mindez meglehetősen egyszerű, ám a gyakorlati életben annál nehezebb, bonyolultabb. Nem szabad elfelednünk, hogy egy intelligens embernek — márpedig egy jó kémnek feltétlenül annak kell lennie — akár a kapitalizmusban, akár a szocialista rendszerben számos alkalma nyílik, hogy följebb kerüljön a társadalmi ranglétrán. S mivel ez az embernek veleszületett tulajdonsága — nagyon nehéz lemondani róla. A Szovjetunióval, Kínával vagy az USA-val összehasonlítva a kémek sokkal könnyebben letelepedhetnek az egyes európai országokban. A két világháború következtében itt annyi városháza, levéltár stb. ment tönkre, hogy a személyazonosság beszerzése nem okoz különösebb nehézséget. A kémtevékenység tehát Európában virul a legjobban, annál is inkább, mivel a mi kontinensünk is új, fontos titkok birtokába kezd Jutni. — A régi mondás azonban itt is érvényes: Kivétel erősíti a szabályt! A semleges Svájcnak van a legjobban kiépített kémelhárító szolgálata. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy Svájc az idegen kémek számára légmentesen el van zárva. Ellenkezőleg: a bejutás talán ide a legkönnyebb, ám a tulajdonképpeni kémtevékenység folytatása szinte lehetetlen anélkül, hogy a hatóságok a legrövidebb Időn belül tudomást ne szereznének róla. A szakemberek véleménye szerint a hírszerzésnek Svájcban az a legjobb módja, ha a titkos ügynök azonnal jelentkezik az illetékes svájci hatóságoknál és hitelt érdemlően bebizonyítja nekik, hogy tevékenysége semmiképpen nem veszélyeztett az ország semlegességét és biztonságát. S ha feladatát már elvégezte, legokosabb, ha minél hamarabb kereket old, nehogy huszonöt éven keresztül valamelyik ősi várbörtön vendége maradjon.
