A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-12 / 2. szám

A kapitány zöld munkaköpenyben ül aszta­lánál. A reggeli postával néhány kisebb-na­­gyobb csomagja érkezett éppen úgy, mint más­kor. Mindegyik csomagnak más alakja van, egyik nagyon könnyű, a másik nagyon nehéz. Kibontja az elsőt. Az Igelit zacskóban vatta, s a vattában néhány golyó, töltényhüvely és a revolver. Egy papírcetlin sok-sok kérdés. S a megoldandó feladat. Állapítsa meg, hogy a go­lyót a mellékelt fegyverből lőtték-e ki. Követ­tek el ugyanezzel a fegyverrel más bűntényt is? És még sok hasonló kérdés. Egy meggondolatlan cselekedet, valaki meg­ölt valakit. Hogyan? A halálnak ezer arca van. A kapitány fogja a golyót és munkához lát. Pavol Berák kapitány a Közbiztonsági Testü­let Kerületi Kapitányságának a ballisztlkai szakértője. Aki már letöltötte a katonaidejét, vagy akit elkapott a vadász szenvedély, az tisztában van azzal, hogy a ballisztika a ve­tett, dobott, kilőtt testek, esetleg a kilőtt golyó mozgásának a törvényeit taglalja. De a ballisz­tikai szakértőnek minden ilyen törvény és sza­bály a kisujjában van, neki sokkal többet kell tudnia. Ismernie kell az összes fegyverfajtát, s azt is, hogy ezek a fegyverek milyen kalibe­­rűek. Dolgozószobája faián sok-sok pisztoly és revolver. Minden olyan pisztoly és revolver, amit nálunk valaha Is gyártottak. A lövés nyo­maiból már a helyszínen megállapítja, mi­lyen fegyverből adták le a lövést, aztán a lö­vedéket megvizsgálja különféle speciális mű­szerekkel. Ki kell hogy ismerje magát a me­­chanoszkoplában is. A ballisztika igen érdekes tudományág, de nem éppen a legkellemesebb foglalkozás. Be­láthatják, hogy nem valami szívderítő szóra­kozás, ha nap nap után gyilkos fegyverek ke­rülnek valakinek az asztalára, s aztán meg kell állapítania azt, hogy például gyilkosság vagy öngyilkosság történt... — Igaza van. Sokkal kellemesebb foglalko­zás, ha valaki virágkertész, gyerekeket tanít vagy betegeket gyógyít. De azért én is teszek valamit az emberek érdekében... Talán csak a véletlennek köszönhetem, hogy ennél a mun­kánál kötöttem ki véglegesen. Húsz évvel ez­előtt mint fényképész kerültem a pozsonyi bűn­ügyi központba. Mechanoszkópiával és ballisz­tikával is foglalkoztam. Kezdett érdekelni ez a munkaterület és kellő irányítással lassan ön­állóan is dolgozni kezdtem. Amikor azután az elődeim nyugalomba vonultak, egyedül ma­radtam. Egy személyben voltam fényképész, balllsta és mechanoszkőpus, közben pedig Prá­gában elvégeztem egy speciális szaktanfolya­mot. Ezután már hivatalosan Is feljogosítot­tak arra, hogy szakvéleményezéseket adjak. De még most is tanulok. Állandóan a bűnügyi tankönyveket, folyóiratokat és szakkönyveket lapozgatom. A prágai bűnügyi intézetben ren­delkezésemre áll a világ minden szakkönyve, ott tanulgatok, oda járok konzultációkra, meg­beszélésekre. Nehogy azt higgye valaki, hogy a bűncselekipények általában hasonlítanak egymásra .., Egyáltalán nem. A halálnak ezer arca van... A ballisztikai szakértő elmerülten dolgozik. Nemcsak a saját Ismereteire vagy a szakiro­dalomra támaszkodik. Keze ügyében van min­den szükséges műszer. Ezek közül a legfonto­sabb az állványra rögzített binoszemüveg, mely­nek a segítségével megállapítja azt, hogy mivel is követték el tulajdonképpen a gyilkosságot, mikor és milyen körülmények között. Nagyon drága műszer a komparátor, körülbelül annyi­ba kerül mint két 603-as Tátra. A komparátor a halálnak ezer arca van.., segítségével állapítja meg, milyen jellegzetes nyomot hagyott a lőfegyver a kilőtt golyón vagy a töltényhűvelyen. S ugyanakkor foto­­dokumemtumot is készít mindjárt a töltényhü­velyről. Aztán van egy külön műszer, amelyik csupán a lövedéket fényképezi le. A kapitány először lefényképezi a helyszínen vagy az ál­dozat testében talált lövedéket, majd saját maga Is kipróbálja a gyilkos fegyvert és a két golyót összehasonlítja. A lövöldét is teljesen átalakítja a ballista. Ha a tett színhelyéről megkapja a fegyvert, -a töltényhüvelyt és a lövedéket, először is ellenőrzi, hogy valóban abból a fegyverből ad­ták-e le a lövést. Csak ezután megy ki a lövöl­débe és ott ugyanazzal a fegyverrel „elpazarol“ pár töltényt. S hogy miért? Mert össze kell hasonlítania a kapott hüvelyt és golyót azzal, amit a lövöldéből hoz vissza a munkahelyére. Közben megállapítja azt is, hogy milyen álla­potban van a lőfegyver, hogyan hord stb. Még­pedig olyan lövedékre van szüksége, ami nem deformálódik a lövöldében, s ezért vattába lő,, hogy a csőnek minden Jellegzetessége megál­lapítható legyen. Aztán már csak a műszerek: a binoszemüveg, a komparátor, meg a lövedék fényképező műszer következik... S legvégül pedig a hibátlan véleményezés. A HNB tizennyolc éves hlvatalnoknője este e. munkahelyéről haza indult, de a szülei hiába vártak rá otthon. Hiába keresték éjszaka a faluban mindenütt. Csak a kora hajnali órák­ban találták meg átlőtt koponyával a falu ha­tárában. A ballistát elhívták a boncoláshoz, az orvostól megkapta a lövedéket, melyet az ál­dozat fejéből operált ki. A kapitány gondosan becsomagolta, majd a közbiztonsági szervektől megkapta a faluban összeszedett lőfegyvere­ket. Berák kapitány egy ideig bizony nem unat­kozott. Mindegyik fegyvert kipróbálta, a go­lyókat pontosan megjelölte, eltette, majd a bi­noszemüveg segítségével összehasonlította őket a gyilkos golyóval. Amikor megállapította, hogy 6.35-ös kaliberű revolverrel követték el a gyilkosságot, a többi fegyverrel nem is törő­dött tovább. Azután megállapította azt Is, hogy a nála lévé fegyverek egyikéből sem adhatták le azt a bizonyos lövést, amelyik megölte n fiatal leányt. A nyomozás folyt tovább. Egy hónappal a gyilkosság után L. városban elfogtak valakit, aki már több rablást és be­törést hajtott végre Pozsony környékén. A fia­talember sehol sem dolgozott, de becsavarogta az egész kerületet. Amikor megmotozták, egy 8.35-ös kaliberű revolvert találtak: nála. A bal­­lista magához vette a fegyvert, kipróbálta a lövöldében, a golyókat összehasonlította. S ke­zében volt a bizonyíték — ugyanazzal a fegy­verrel lőtték le a tizennyolc éves R. Annát, amit a csavargótól elkoboztak. A. vádlott elő­ször tagadott, de azután a bizonyítékok vallo­másra bírták és még azt Is bevallotta, hol rej­tette el a meggyilkolt leány értéktárgyait — egy arany láncot, pénztárcát, és néhány más apróságot. A szülők azonnal ráismertek leá­nyuk holmijára. Az egész esetet rekonstruálnia kellett a faluban, a lakosok előtt. Előzőleg ugyanis az a hír terjedt el, hogy a HNB elnöke gyilkolta mag a leányt. Állítólag, versengett a kegyeiért, mivel azonban már nem volt fiatal, kosarat kapott. Ezért állt rajta bosszút. A HNB elnöke nagyon kellemetlen helyzetbe került. A falusiak ígnorálták, fenye­gették, szidták. A nyomozók ugyan nem vá­dolták meg semmivel, de — hogy teljesen őszinték legyünk — öt is a gyanúsítottak közé sorolták. Az elnöknek volt ugyan alibije', de bizonyos éjszakai órákat nem tudott igazolni. Most aztán végre a gyilkos az egész falu füle hallatára beismerte, hogy ő volt a tettes. S az emberek- belátták, hogy igaztalanul gya­núsították meg a HNB elnökét, ö hálás lehet a ballistának, amíg csak él. A következő eset Szlovákia és Morvaország határvidékén történt meg. Két kamasz ás egy kisfiú fácánvadászatra indult, természetesen engedély nélkül. Két légpuskát vittek maguk­kal, amit valaki golyós fegyverré alakított át nekik, s a kölykök elhatározták, ha valaki megzavarná őket, lőni fognak. Már sötét volt, amikor úgy döntöttek, hogy két irányból köze­lítik meg a íácánetetőt az erdei tisztáson. Egyikük korábban ért az etetőhöz, mint az, aki a kisfiúval közeledett. Ez neszt hallott az etető irányéból és gondolkodás nélkül lőtt.. A barátját találta el, s az nyomban meg Is halt. A kis gazfickó agyafúrt bűnözőnek bi­zonyult. Az üres hüvelyt kivette a saját fegy­veréből és meggyilkolt társa fegyverébe tette át, az abban lévő golyót pedig a sajátjába. Az­után megeskette a vele lévő fiút, hogy soha, senkiuek sem árulja el azt, hogy velük volt. Az áldozat szüleinek és a közbiztonsági szer­veknek azt vallotta, hogy a barátja öngyilkos lett. Csakhogy a szakértőt nem csaphatta be- A kapitány mindkét fegyvert kipróbálta, össze­hasonlította a 'töltényhüvelyeket és már meg is állapította: Gyilkosság történt, szó sem le­het öngyilkosságról. ■ Ez csak két eset. a sok közül, de ebben az évben Berák kapitány már pontosan 101 ilyen homályos ügyre derített fényt. Igen, ez az eléggé kellemetlen foglalkozásban lévő szak­értő valóban sokat segíthet nekünk. Megálla­pítja, ki bűnös, ki ártatlan és ezzel segít a bíróságnak, hogy igazságos legyen az ítélet. — Elvem az — mondja Berák kapitány, — hogy inkább tíz tettes járjon szabad lábon,, mint hogy egy ártatlant ítéljenek el. A tíz tettest bármikor fülöncsíphetjük, de az ártat­lant hogyan kárpótoljuk? MILOS BELUS SUGÁR GYÖRGY felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents