A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-04 / 18. szám
I A szerkesztőség most kapta meg a Csemadok rendkívüli X. országos közgyűlésének jegyzőkönyvét. Tekintettel az anyag terjedelmére, csak kivonatokat tudunk közölni a vitában elhangzott felszólalásokból. vitaanyagából § Céczi Lajos, Nagykapos Dél-Szlovákía s egyáltalán a magyarlakta területek iparosítása lassú ütemben halad. Azonban a felépülő és már felépült létesítmények számára sem toboroznak közép- és felső képesítésű munkaerőket a helyi lakosság köréből. Nem véletlen tehát, hogy az említett területen országos viszonylatban is a legnagyobb a munkaerő vándorlás. Kormányzatunk e téren sokkal több támogatást nyújthat ma Dél-Szlovákia magyar lakosságának. rt hazai magyarság sajátos kulturális, társadalmi és egyéb problémáiról mindeddig nem készült tudományos elemzés. Ami ilyen irányú munka megjelent, néhány kivételtől eltekintve jóakaratú aiuatőrködésnek számít, tehát nem felel meg korunk igényeinek. E munkakör állandó jellegű ellátására a Szlovák Tudományos Akadémia keretein belül feltétlenül magyar alosztályt kell létesíteni. Magyar színházi kultúránk alacsony színtű. Az egyetlen hivatásos magyar színtársulat a keleti járásokat évente csupán 1—2 előadással látogatja. Ilyenkor is csak a nagyobb körzeti falvakat. Két lehetőséget látunk a kérdés megoldására: létesítsenek Kassán állandó magyar színházat. Korunk legnépszerűbb hírközlő és népművelési eszköze a televízió Ideje volna már a hazai magyar tévé nézők számára hetente legalább néhány órás magyar műsort is sugározni. Ezzel egyidejűleg javítani kellene a Csehszlovák Rádió magyar adásának vételi lehetőségein is .az egészséges kritikai szellem kibontakozása és a hazai magyar publicisztika színvonalának emelése érdekében örvendetes volna még egy magyar napilap megjelentetése. Fonod Zoltán, Pozsony Az elmúlt hónapokra visszatekintve meg kell mondanunk: becsültük és ma is becsüljük, hogy az ország vezetői, elsősorban Husák és Sádovsky elvtársak a kedvezőtlen közhangulat ellenére, bonyolult be és külpolitikai helyzetben védelmükbe vették a nemzetiségi kérdés rendezésének ügyét, s benne a természetes emberi jogok kifejezését látták. Önmagunknak is tartozunk azonban azzal, hogy a kérdésről nyiltan szóljunk, megmondjuk, a rendezés ügye az utolsó hónapokban meglehetősen lelassult, s a tervek és a szándékok, valamint az ígéretek jóval a valóság és a lehetőségek mögött maradnak. Tudjuk, az elmúlt hónapokban az ország társadalmi és gazdasági életében fontos szerepet játszó számtalan kérdés halmozódott fel s vár megoldásra. A magunk részéről azonban ez a kérdés — a szlovák nép föderációs törekvéseihez hasonlóan-— a legfontosabbak közé tartozik. Ezért mindennemű halogatás csak káros, a kivárás pedig veszteség. Csak helyeselhető, hogy cseh és szlovák vo-A Hét társadalompolitikai melléklete 18 9 felelős szerkesztő: Náci József natkozásban a kérdés rendezése az elképzelések teljes terjedelmében, nagyobb kompromiszszumok nélkül, a szlovák politika győzelmét hozta. Kevésbé lelkesedtünk azonban amiatt, hogy a nemzetiségek esetében megtorpanás tapasztalható, s a magyarságot érintő részeredmények nincsenek arányban a demokratikus jogokkal. Akaratlanul is az az érzésünk, hogy az ígéretek megszelídülnek s a deklarált jogok jobbára szimbolikusakká válnak, sőt nem egyszer az egyéni, tehát erősen szubjektív értelmezés veszélye is fennforog. Nem lenne helyes, ha bizalmat vesztve feladnánk hitünket, s úrrá lenne rajtunk a reményvesztettség érzése. Ütvén év óta várjuk a rendezést, miért adnánk fel a reményt most, amikor a megoldás sohasem volt olyan közel, s a politikai közeg sem volt olyan kedvező, mint- éppen ma. Persze az idő előbb-utóbb ezt a kérdést is megoldja. Nem árt azonban hang súlyozni, hogy a nemzetiségi kérdés rendezése számunkra a rehabilitáció, mely a teljes politikai és erkölcsi rehabilitáció egyetlen lehetősége. Ennek érdekében elsősorban a rendezés politikai elveit kell rögzíteni — ahogy ezt februári határidővel az SZLKP KB plénuma is kitűzte —, s ez alapul szolgálhat arra is, hogy a deklarált jogok végre a valóságban is megtehessék az első lépéseket a megvalósulás felé. Az elmúlt hónapok tapasztalata azt mutatja, jó szolgálatot tett a Csemadok, amikor a csehszlovákiai magyarság érdekeit kifejezve az ügy szolgálatába szegődött. Erre a szolgálatra a jövőben is szükség lesz, ahogy szükség lesz arra is, hogy a magyarság egységesen támogassa azokat a törekvéseket, melyek számára az önrealizálás, s a jogegyenlőség feltételeit jelentik. Kardos István, Nyitrd Engem, mint pedagógust legfőképpen azok a hibák bosszantanak, amelyeket a magyar iskolákkal, ill. a magyar tanulóifjúsággal szemben elkövettünk és sajnos még mindig elkövetünk. Ezek közül is csak egyetlenegyről szólok. Nevezetesen arról, hogy felelőtlenül sokat fecsegtünk a magyar tanulóifjúság igénytelenségéről. Egyre több empirikus felméréssel bizonygatjuk, hogy a magyar ifjúság továbbtanulási igénye alacsony, oly annyira bizonygatjuk ezt, hogy a kívülállókban szinte már okkal vetődik fel a kérdés, nem sok-e már az is, amit eddig a magyaroknak adtunk. Többek között ezért , is jobb lenne már abbahagyni az effajta önvádaskodást. Mert mire jó, kinek jó? Hiszen az ilyen kimutatásoknak, ha még annyira is van valóság fedezetük, nincs tényleges tudományos értékük. Csak politikai gyakorlat szempontjából sem ösztönözhetik a politikusokat. Sőt éppen fordítva, hibás döntésekre ösztönözhetik őket. Szilárd meggyőződésem, hogy a marxista szociológiai gyakorlat egy jottányit sem engedhet hármas tagoltságunk kutatási elvéből a teória-empiria-teória kölcsönös feltételezettségéből. Kétségtelen, hogy ha megragadunk a tapasztalatnál, téves következtetésekhez jutunk. A hiba abban van, hogy a társadalmi igényt önmagában vizsgáljuk, mintha az eleve adott, az ember imanenciájából fakadó lenne. Ez pedig nem így van. Vagy talán azt akarja valaki - bebizonyítani, hogy a magyar ifjúság igénytelensége, továbbtanulási nemakarása is valamiféle kisebbségi vagy faji sajátosság? Hát ezt se kimondva, se kimondatlanul ne bizonyítsa senki sem. Ezt nem hisszük, sőt ebbe a vitajátékba bele se megyünk. Az igazság valami más, picit forróbban megismertem a knédiit, következésképpen nem is volt rá igényem. Az igényt az esélytől, a lehetőségtől nem szakíthatom el. Az igény a társadalmi le hetőségek, az analogikus hatások, az érvényesülési esélyek és !a célok értelmének konflik tusában születik, és nem másképpen. S ha igaz, márpedig igaz, magam is tapasztaltam, hogy a magyar ifjúság továbbtanulási igénye nem kielégítő, akkor az okokat ~ne önmagában a jelenségben keressük, hanem a dél-szlovákiai magyarság társadalmi valóságában. Dél-Szlovákia gazdasági elmaradottságában, abban, hogy nincs elég magyar tanonciskola, és nem utolsósorban, hogy a magyar tannyelvű felsőoktatás kérdése nincs megoldva. Az általunk értelmezett humanizmusnak egyik sarkalatos elve, hogy a startolásnál mindenkinek azonos esélyeket kell biztosítani. A magyar szülő is jogosan elvárja, hogy 6 éves gyermeke, akiről senki se tudja még, hogy utcaseprő lesz-e vagy atomfizikus vagy orvos, azonos eséllyel induljon a magyar iskolában. Meggyőződésem, hogyha ez az esély teljes lesz, a továbbtanulási lehetőségek más népek fiaival azonosak lesznek, és a déli járások gazdasági struktúrája is kedvezőbb lesz, akkor nem lesz baj az igénnyel sem. De addig fölöslegesen ne beszéljünk róla útón-útfélen, mert meggondolatlanságunk bumerángként visszavág. Második megjegyzésem. A politikai vitákban az élet minden területén, ahol politikai, gazdasági kérdésekről döntenek, a megcáfolatian tudományos tényéké a szó. Az győz, aki jobban tud/argumentálni tudómé nyos tényekkel. Ez teszi szükségszerűvé, ez az igény, hogy mielőbb alapítsunk egy magyar dokumentációs kabinetet. Először is, tárolná a magyar nemzetiséget közvetlenül érintő do kumentumokat, információkat, beleszámítva a belföldi és külföldi publicisztikai anyagot is, és a hazai magyar sajtótermékeket, a ránk vonatkozó szociológiai, szociográfiai kutatások anyagát is, sőt még a rólunk szóló hivatalos jelentéseket is. Politikai képviselőink szükség leteinek megfelelően komplex dokumentációs anyagot szolgáltatna gyorsan, mgbízhatóan és a kvalifikált, tehát mennyiségileg feldolgozott anyag színvonalán. Ugyanakkor anyagot szolgáltatna a kutatók és az újságírók számára is. Ismételten mondom, hogy dokumentációs intézet nélkül ma már elképzelhetetlen rugalmas és effektiv nemzetiségi politikai gyakorlat. A 3. megjegyzésem. Számtalanszor tapasztaljuk, hogy a szlovákok és a magyarok közötti bizalmatlanságot gyakran a tájékozatlanság szüli. Ez mindenekelőtt a szlovákokra vonat kozik. Ezen valamiképpen segíteni kell. Poli tikai képviseletünk és a Csemadok képviseletének figyelmébe ajánlom a következő javaslatot. Jó lenne egy negyedévenként megjelenő szlovák dyelvű lapot-íölyóiratot kiadni, amely az ország nemzetiségeinek életéről, munkakörülményeiről, kulturális tevékenységéről, sajtójáról, irodalmáról stb., egyszóval egyéb anyagi és szellemi viszonyairól informálná rendszeresen a cseh és a szlovák népet. Ennek a kérdésnek megfontolásában abból kell kiindulni, hogy mind a csehek, mind a szlovákok nagyon keveset tudnak rólunk. Ez a tájékozat lanság pedig törvényszerűen szüli majd a jövőben is a félreértéseket és a konfliktusokat. Ez pedig igazán nem kívánatos, iffl ezt nein kívánjuk. ■ Sipos Béla, Calánta Járási bizottságunk célja az volt, ma is az és a jövőben is az lesz, hogy járásunkban olyan feltételek megteremtését segítsük elő, melyek között törvényadta egyenjogúságunkat minden téren maradékalanul érvényesíthetjük. Véleményünk szerint többek között központilag nagyon sürgősen meg kell oldani az oktatás terén a magyar óvodák, tanonc- és szakközépiskolák kérdését, de keresni kell a magyarnyelvű főiskolai képzés megoldásának a lehetőségét is. Ha a szükségletnek megfelelően lesz kiépítve a vegyes lakosú községekben és városokban a magyar óvodák hálózata, akkor nem kell megszüntetni a magyar óvónőképzést a lévai pedagógiai iskolában, sőt egy önálló magyar óvónőképző létrehozása válik majd szükségessé. Egyenlő feltételeket kell teremteni az anyanyelven való továbbtanulás terén. Ha a szülők között pedagógiai felvilágosító munkát végzünk, hogy pedagógiai, pszichológiai, közgazdasági szempontból helyesebb és előnyösebb, ha a gyermek anyanyelvén és nem idegen nyelven tanul. Egyes hivatalos A*; ____illzi - ' :■
