A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-04 / 18. szám
YUntetés Brüsszel utcáin a vietnami háború ellen európai Y-alakú út palota magasodik: Itt székel ezután a Közös Piac minden szerve. Előtte, alatta korszerű autópálya. • Y nagyköveteket a Közös Piachoz, akik szinte ugyanolyan diplomáciai kapcsolatban állanak az Európai Gazdasági Közösséggel, mint egy állammal...) A Közös Piac ural tudják, hogy az EGK sajátos létéhez szükséges lenne, ha a szocialista országok Is elismernék... Erre azonban várhatnak ... Legfeljebb az kővetkezhetik el, hogy az ésszerűség Indokai alapján bizonyos kontaktus alakul ki a tőkés és a szocialista Integráció között azokban a kérdésekben, amelyekben szocialista közösség együttes illetékessége áll fenn. De semmiképp sem szentesíthetjük Európa gazdasági kettéosztottságát. Mi a szocialista integráció révén nem kiszakadni akarunk a kontinens gazdasági életéből, hanem éppen ellenkezőleg, hatékonyabban akarunk abban részt venni. Ellenfelünknél Az ellenfél ismerete azonban szükséges a békés gazdasági versenyben. Ezért jogos a szocialista , országból jövő újságíró látogatása a Közös Piac székházában. (Ma még mindig a Vidám Belépés útjáról nyílik a főkapu. Az elnevezésnek nincs köze az angolok egyáltalán nem vidám belépéséhez: a németalföldi történelem amolyan aranybulla-szerű okmányának emlékét őrzi, ,az kezdődött a Vidám Belépés szavakkal...) Hogy nyomban a Közös Piacnak mai legfőbb problémájával kezdjük: évek óta folyik már és nincs közel ma sem a befejezéshez a Nagy-Brltanniának az Európai Gazdasági Közösségbe való felvétele körül folyó vita. De Gaulle Franciaországa, mint tudják, vétót emelt ez ellen, míg a többi öt ország — az Egyesült Államok támogatásával — az angolok csatlakozásáért száll síkra. Amíg el nem dől, hogy bebocsátják-e Angliát az Európai Gazdasági Közösség szervezetébe, addig a kis Hollandia sem hajlandó például hozzájárulni a tőke szabad mozgását célzó olyan megállapodásokhoz, amelyek — mondjuk — közös európai monopóliumok megalakulására vezetnének. Jogos és helytálló a kommunista közgazdászok megállapítása, hogy a tőkés integráció keretei között ádáz harcot vívnak egymás ellen a különböző kapitalista csoportok, s hogy ez a harc háttérbe szorítja az államérdekeket és a dolgozó osztályok érdekelt. Megannyi Intézkedésben mutatkozott ez már meg. A legfrisebb példa az ún. többletértékadó bevezetése. A belga De Gaulle Belgiumban még csak most folyik erről a politikai harc. Nem kell különösen nagy jósnak lenni ahhoz, hogy előrelássuk: a lelenlegi belga kormány alighanem bele fog bukni abba a Közös Piac előírta kötelezettségébe, hogy 1970. január 1-én vezesse be az árakat felhajtó új adónemet. VDB-t emlegetik a következő kormány elnökének. Van den Boeynants már állott egyszer a belga kormány élén, a viszonylag fiatal húsíparos az ország politikusi garnitúrájának legdinamikusabb alakja. (Belga de Gaulle-nak mondják, akinek az álma ugyanolyan „erős állam", mint amilyet a francia tábornok Belgium déli szomszédságában megteremtett.) VDB — Igen, csak így nevezik, kezdőbetűivel! — ma „csak“ városi tanácsos Brüsszelben, de minden héten háromszor hallat magáról, ö Irányítja a városi közmunkákat, és említettük, hogy sok mindent bontanak és építenek Brüsszelben. (Metrót is, egyelőre szerényei.) VDB időről időre újabb meg újabb javaslatokkal hozakodik elő a brüsszeli nyelvi-politikai vita megoldására. (Közismert, hogy a belga népet megosztja a francia nyelvű vallonok és a flamandok szembenállása, a főváros lakói is két táborra szakadnak, VDB mint városi tanácsos Brüsszel új nyelvi rendjének kialakításán fáradozik.) Népszerűségét minden eszközzel fokozni kívánja: vasránaponként felgyűri az Ingeujját és a pult mögé áll húst kimérni a háziasszonyoknak, persze ma már nemcsak egyszerű hentesüzlete van, hanem egynéhány Jól menő húsfeldolgozó üzeme. Az ország politikai életére az a jellemző, hogy ez a nyelvi nemzetiségi viszály kettészakítja a politikai pártokat Is: az ún. hagyományos pártok, a kevés híján azonos erejű szocialista párt, a liberális párt és a keresztényszociális párt tömegei és funkcionáriusai vallon és flamand frakciókba tömörülnek... „Ki a NATO-ból“ Fontos választóvonal húzódik ettől a vitától függetlenül a tömegek között a NATO-hoz tartozás és a NATO-központ, az európai főhadiszállás befogadása kérdésében is. A munkásság és a baloldali fiatalság tüntetései megismétlődnek, a Petit Sablon, a hangulatos és mintegy 50 szép kis szoborral díszített park mellett a „NATO- parlamant“ Irodájának kapuján pedig ott fehérük a rámázolt (Flamand nyelvül) felírás: „Ki a NATO-ból!“ A NATO jelenléte persze sokaknak kedvez Is. Például Zaventem vagy Woluwe Saint-Étienne villatulajdonosainak, akik jó pénzért adhatják ki a lakásokat NATO- tisztviselőknek és tiszteknek, újság Íróknak. Eddig ezek a villák aligha találhattak külföldi bérlőre, hiszen az elővárosokban csak flamand iskolák voltak, márpedig melyik az az Idegen, aki gyermekét flamandul akarná taníttatni? Most az iskoláztatás már nem gond: gomba módra nyílnak a nemzetközi vagy éppen német nyelvű iskolák. (A legnépesebb a nyugatnémet kolónia a NATO körül.) Egyébként Brüsszel még mindig tartja „európai csodaváros“ Jellegét: bőven találni kiadó lakásokat ... A régimódi házakban is, amelyek két-három-négy emeletesek, de olyan keskenyek, hogy minden emeletre csak egyetlen szoba jut, — és az ultramodern luxusházakban Is. Persze az utóbbiakban egy bútorozott appairtement havi 3—400 dollárba kerül. A város terjeszkedésének Iránya Brüsszelben is kifelé hat: 20—30— 40 kilométerre lakni a központtól nem gond akkor, ha az anyagilag tehetős család két-három autóval Is rendelkezik. A város belsejében ugyan sok a forgalmi „dugó", de Brüsszel körül már alagultakkal futnak körül a legalább négysávos körutak. A szinte legendásan rossz vezetők hírében álló belga autósok is lassan-lassan rákényszerülnek arra, hogy megtanulják, mit kell csinálnlok a volán mögött. (Az új vezetőknek már vizsgát kell tenniük, egészen a legutóbbi időkig Belgium a világ ama kevés országai közé tartozott, ahol nem kérték számon valakitől, hogy tud-e vezetni? Ma már jogosítvány lapul a belgák zsebében, legtöbbjük „becsületszóra“ kapta...) Hat csillag az autón Az „eurokraták“, azaz a Közös Piac alkalmazottainak autóin hatcsillagos, E-betüs Jelzés. Máris visszakanyarodtunk velük a nyugat-európai politikai problémákhoz. Amelyek bennünket azért is érdekelhetnek, mert például a Közös Piac 1970. január 1-én kezdene új életet az addig lezáródó átmeneti korszak után. Attól kezdve már mindennek közösnek és egységesnek kellene lennie, attól kezdve elvileg már működésbe lépnének a nemzetek fölötti szervek és a kormányok ' feje fölött Is belenyúlhatnak majd az egyes tagországok nemzeti gazdaságába! 1970. január 1-én lépne hatályba a közös külkereskedelmi politika. Ennek Jegyében megtiltanák a Közös Piac országainak, hogy külön-külön kétoldalú megállapodásokat kössenek ún. harmadik országokkal. Az Európai Gazdasági Közösség központi szerve, a Bizottság (így: nagy B-veil) írná elő a hat országnak, mit és mennyit vásárolhat vagy szállíthat. Nem kell mondani, hogy még tágabb tere nyílnék a szocialista országokat sújtó diszkriminációnak! A Bizottság lenne ezután jogosult kereskedelmi egyezményeket kötni.. (A Közös Piac kis országaira persze ugyancsak hátrányos lenne, ha elvesztenék szabad kezüket a más államokkal folytatott külkereskedelmük fejlesztésében.) Természetesen ez nemcsak politikai kérdés, — technikai Is. Egy nyugatnémet úr, aki véletlenül éppen a közös külkereskedelmi politika meghatározásában tevékenykedik az óriási apparátusban, e sorok Írójának elmondotta, hogy mintegy 200, ma érvényben levő külkereskedelmi megállapodást kellene 30—50 új megállapodásba összevonni — csak ami a szocialista országok és a „hatok“ közti külkereskedelmet Illeti. A Közös Piac végleges kialakulása azonban mindenekelőtt a nagy politikai kérdések európai felvetődésétől, földrészünkön az erőviszonyok alakulásától függ. Az Y-alakú palotában és a Vidám Belépés útján egyformán tudják, hogy sokszor a részletekben vesznek el. Érzik, hogy az is csupán vágyálom, ha Európai Egyesült Álamokra gondolnak. A Hét számára irta: PÁLFY JÓZSEF EZEH5
