A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-27 / 17. szám

A határozatokat teljesíteni kell

Gustav Husák elvtárs záróbeszéde a CSKP KB április 17-i plenáris ülésén

Husák elvtárs beszéde bevezető részében a Központi Bizottság új Elnöksége nevében köszönetét fejezte ki a bizalomért és rámutatott: ezt nagy kötelezettségnek tekintik az Elnökség tagjai arra, hogy pártunk alapvető dokumentumainak szellemében dolgozzanak, hogy népünket és pártunkat kivezessék a mai nehéz helyzetből. Majd így folytatta: Szeretnék csatlakozni az előttem felszólalt elvtársakhoz és megköszönni Dubőek elvtársnak eddigi munkáját. Nagyra becsülöm e tárgyalás folyamán tanúsított magatartását Is. A párt számára segítette megkönnyíteni ezt az átmenetet, és én meg vagyok győződve arról, hogy Dubcek elvtárs a pártvezetésben, magas állami tisztségben végzendő további munkájában pártunk jó vezető dolgozója és funkcionáriusa lesz.

Kormánypárt vagyunk, és ezért nem közömbös számunkra, mi történik e párton belül. Tizennégy millió ember sorsáért, életéért, gazdasági és szociális helyzetéért vagyunk felelősek. Nem tudom, nem kockázatos-e halogatni olyan fontos krédéseket, mint amilyenek például a gazdasági problémák, igaz, ez egyúttal az általános politikai légkör kérdése is. A válságos helyzetek fokozódtak. A legutóbbi ilyen események, a március 28—29-i megmozdulások olyan cselekedetekké fajultak, amelyek nemcsak a büntetőtörvénykönyvet súrolják, hanem nemzetközileg is szégyenbe hoztak bennünket, rendkívül kiélezték nemzetközi kapcsolatainkét, sőt egyes helyeken kifejezetten ellenforradalmi jelleget öltöttek. Nem^féiek ezt a kifejezést használni.

Szüntelen válságokba hajszolnak bennünket. A Központi Bizottság Elnökségének ezzel kapcsolatos április 2-i nyilatkozata sok jó és ésszerű megállapítást tett. Figyelmeztetett arra is, hogyan kell tovább haladnunk. A párt- és állami szervek gyakorlatilag nem tudják megvalósítani pozitív programjukat, vannak dolgok, amelyek állandóan elvonnak bennünket a konkrét munkától, és — dolgozzunk bárhol — szüntelenül foglalkoznunk kell különféle akciókkal, állandóan fel kell lépnünk különféle erők ellen. A párt- és állami szervek alig simítják el az egyik válságot, a másik héten újabb válság tör ki.

Ez nemzetközi kapcsolataink kiéleződéséhez is vezet. Melyik állam engedheti meg ezt magának?

E fejlődés okaira találóan mutatott rá a Központi Bizottság múlt év novemberi határozata. Különféle erőket, amelyeket általánosságban antiszocialista erőknek nevezünk, olyan erőket, amelyek objektívan a szocialista rendszer ellen irányulnak, beengedtünk a politikai arénába. Legálisan működnek és nem egy helyen terrorizálják a kommunistákat.

A jobboldali irányzatok aláássák a párt akcióképességét és egységét. Ez sok tekintetben összefügg a külföldi propagandával.

Mindenki, aki az emberek közé jár, jói tudja, hogy a párttagok tömegeiben, az emberek körében hogyan érik meg a tudat: nem lehet tovább haladni ezen az úton, egyes alapvető kérdésekben rendet kell teremteni, rendet a párton belül, társadalmunkon belül, meg kell akadályozni a különféle felforgató erők és irányzatok tevékenységét, és létre kell hozni a termékeny, pozitív munka előfeltételeit a pártban és az egész társadalomban.

A dokumentumok, amelyeket jóváhagytunk, lényegében jók. Mi tehát a rossz? Rossz a mi hozzáállásunk e dokumentumok megvalósításához. Idézhetnénk akár csak a novemberi határozat sorsát. Bármilyen dolog, amelyet az egyik vagy a másik szerv elhatároz, ha azt csak kinyilatkoztatja és nem küzd megvalósításáért, nem szervezi meg a harcot teljesítéséért, nem érvényesülhet a gyakorlatban.

Nem akarjuk tehát megváltoztatni a politikai koncepciót, nem akarjuk megváltoztatni a

politikai irányvonalat. De lényegesen meg kell változtatnunk ehhez az irányvonalhoz, annak megvalósításához és a teljesítéséért való küzdelem megszervezéséhez való viszonyunkat. És mindezek a kérdések politikai küzdelmet jelentenek. Amikor a vita után döntésre kerül sor, a megoldásnak egységesnek kell lennie, egységesen kell harcolni a teljesítéséért, másként nem volna értelme a határozat elfogadásának.

Hasonló a helyzet a különféle erők tekintetében is, nevezzük őket bárhogyan. Ne engedjük, hogy fokozzák a feszültséget és a nyugtalanságot társadalmunkban. Ez ellen szervezett politikai küzdelmet kell folytatni a párton belül éppúgy, mint a párton kívül. E küzdelmet elsősorban a párt vezetőségének, a Központi Bizottság tagjainak és más szerveknek kell folytatniuk.

Munkánkban az legyen új elem, hogy ha elfogadunk egy megoldást, egy dokumentumot, egy novemberi határozatot, akkor meg kell szerveznünk a politikai küzdelmet is ennek megvalósításáért.

Szeretnék még egyszer visszatérni külpolitikai kapcsolatainkra, a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainkra. Vannak ma olyan ellenzéki áramlatok, amelyek a hazafiság örve alatt mindenféle legális eszközzel antiszovjetizmust hirdetnek. A szovjetellenesség ebben a helyzetben az ellenzéki erők fő fegyvere és, megmondom egyenesen, a pártellenes áramlatok fegyvere, még akkor is, ha ezek az áramlatok a párton belül hatnak.

Nem akarok itt a történelemre hivatkozni, arra, hogy 1945-ben hogyan, miiyen körülmények között nyertük el szabadságunkat, hogy több mint százezer ember esett el hazánk földjén. Aki ezekben az években részt vett az ellenállási harcban, jól tudja, mit jelent ez.

A párt vezetőségének, amelyet ma megválasztottunk, és amelybe bizalmunkat helyeztük, fő feladata, hogy kivezesse nemzeteinket a válságból. Kivezesse népünket, köztársaságunkat a békés, nyugodt életbe, hogy minden munkás, paraszt és értelmiségi munkájára összpontosíthassa erejét, és békés légkörben mérlegelhesse problémáit, konszolidált, kulturált szocialista államban oldhassa meg őket. Nemzeteinket kivezetni e mai helyzetből, ez a legközelebbi időszak legfontosabb feladata és teendője. Köztársaságunk békés élete érdekében konszolidálnunk kell a viszonyokat idehaza és konszolidálni kell külföldi kapcsolatainkat.

Konszolidációs folyamatunk fő tényezője a párt. Ha a párt rendben van, akkor minden rendben van. Nincs szakasz, ahol ne volnának kommunisták, minden állami szervben, gazdasági szervben, biztonsági szervezetben vannak kommunisták. De a probléma az, hogy milyen állapoban van a párt. Ezért a fő figyelmet erre a kérdésre kell összpontosítani.

A párt egységesítésére, a párttagok óriási többségének egységesítésére van szükség. Csakhogy nem akármilyen, formális egységesítésre, hanem ennek az egységesítésnek marxista— leninista elveken kell alapulnia. Pártunk mai helyzetének egyik fő oka a nem egységes vezetés volt. Az egység hiánya gyengítette e vezetőség akcióképességét, megengedte, eltűrte a jóváhagyott határozatok eltérő, ellentmondásos, sőt teljesen ellenkező magyarázatát és legalizálta ezt az állapotot. Ennek következtében a szervek intézkedései gyakorlatilag senkit semmire sem köteleztek.

Ha tovább akarunk jutni a pártban, az eszmei egység, a nézetegység és mindenkelőtt az akcióegység megteremtését magában a vezetőségben kell elkezdenünk.

Egy másik hiba az, hogy közömbösek voltunk a demokratikus centralizmus elveinek megsértésének eseteivel szemben. Nem vontuk politikailag felelősségre a Központi Bizottságnak azt a tagját, aki az irányvonalat ellenkezőleg magyarázta. Felelősségre kell vonni azokat a

kommunistákat, akik az irányvonal ellen dolgoznak. Ezen az úton kell megszilárdítanunk pártunkban a fegyelmet, tudnunk kell, hogy a párttag a pártért dolgozik-e, vagy pedig vele szemben fejt ki tevékenységet.

Kötelező-e például a párthatározat az újságokban vagy a rádióban dolgozó kommunistákra? Bizonyára kötelező éppúgy, mint az összes tömegtájékoztatási eszközben dolgozó kommunistákra. Ha a párt nem biztosítja döntő eszmei befolyását a televízióban, a rádióban és a sajtóban, akkor nem teljesítheti feladatát ebben az államban. Az e szakaszokon dolgozó kommunisták kötelessége becsülettel segíteni a pártnak. Aki ezt nem akarja, nem fogjuk kérlelni. Nincs más hátra, személyzeti és egyéb intézkedéseket kell tennünk. Más út nincs. A sajtó korlátozásáról beszélnek. De vajon az emberek egy csoportja uralhatja-e a sajtó nagy részét?

Ezzel kapcsolatban a szabadságot emlegetik. A szabadság és a demokrácia kérdése számunkra osztálykérdés. Azoknak az embereknek a számára, akik az olyan válságos helyzetekben, mint a mostani, visszaélnek a szabadsággal és a demokráciával, megszegik az állam és a szocializmus törvényeit, nem lehet semmilyen szabadság.

Tudom, hogy ezek éles szavak, de a helyzet

is kiélezett.

Ez érvényes a Nemzeti Frontra is, Tudjuk, hogy a Nemzeti Fronton kívül nem működhet semmilyen szervezet. Ennek ellenére hónapok óta működnek, eltűrjük őket, és magunk sértjük meg saját törvényeinket.

Felvetődtek itt a föderációval kapcsolatos problémák is. Gondoskodnunk kell arról, hogy az állam ne lazuljon meg a szövetségi közigazgatási megoldás során, hanem ellenkezőleg, valamennyi területen jól működjék.

Az egész vezetőség nevében kijelenthetem, hogy nálunk igen szigorúan meg fogjuk tartani a törvényességet, szigorúan fogunk őrködni a nép jogai felett, de szigorúan fogunk őrködni a törvények megtartása felett is.

Igen röviden távlatainkról. Első feladatunknak, amelyből a többi következik, pártunknak, társadalmunknak, a Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainknak konszolidálását tekintjük. Minél gyorsabban érjük el ezt, annál gyorsabban teremtjük meg további haladásunk politikai előfeltételeit. Meggyőződésem, ha elvtársi politikát folytatunk a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, nincs olyan kérdés, amiben ne egyezhetnénk meg.

Lehet, hogy a legközelebbi időben nehézségeink lesznek. Azt mondják, hogy sztrájkok !estnek, lehet, hogy ez pánikhír, de tény az, hogy bizonyos meg nem értés lesz egyes emberek, számos elvtárs részéről. Vannak és lesznek pánikok és lesznek nehézségeink. De nem fogunk félni e nehézségektől. A magam nevében meg akarom mondani, hogy elvi kérdésekben nem fogok meghátrálni, nem engedek a marxista pozíciókból a nemzeteink élete számára alapvető kérdésekben egy centimétert sem. Nem fogunk meghátrálni semmilyen ellenséges erők előtt, a jobboldali elemek előtt. A politikai küzdelemre kihívó kesztyűt felveszszuk. (Taps)

Teljesen bizonyos vagyok, hogy a miénk lesz a politikai győzelem e kérdésekben. Harc lesz ez, nem pedig gyermekjáték. A pártot mozgósítani kell. Mozgósítani kell valamennyi párttagot, valamennyi becsületes, derék embert. A munkásosztályhoz és a parasztsághoz nem demagóg jelszavakkal fordulunk, hanem becsületesen, ahogy erre a marxizmus—leninizmus tanított bennünket. Támogatásukat kérem a vezetőség számára és az alapvető célkitűzés — a becsületes emberek megnyerése számára. így azután a győzelemben nem kell kételkednünk.14