A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-20 / 16. szám
NAGY LÁSZLÓ ENDRE NESZ Ügy éreztem magam, mint aki hosszú távot futott és edzetlen izmait túleröltette... lihegtem és egyáltalán nem örültem annak, hogy én vagyok az egyetlen zajforrás az éjszakában ... Mert elhagyott az, aki néha olyan láthatatlan volt, mint a béke! Minek nekem az élet? ... Már mindent átéltem, már mindent láttam!... Láttam a kaputok alatt az ócskavashalmok Picasso-szerű furcsa alakzatait... S tudtam azt is, hogy két hónappal ezelőtt az ócskavas között találtam egy ócska vaságyat! De minek is köntörfalaznék?... Ha az élmény csapdájába kerültem, kiszállni már nem lehet! Beszálltam a körhintába, miután leszurkoltam a fényes pénzdarabot, amin törökmézet szerettem volna venni! Húsz évvel ezelőtt éppen ilyen meggondolatlan voltam, mint ma. Valamit napokig terveztem, s aztán egy pillanat alatt megváltoztattam a szándékom. .. Nem is én, valaki más határozott helyettem, akinek nem tudtam ellent mondani, mert nem is hagyott rá időt. Micsoda katonát csináltak belőlem! Ügy lógott rajtam a ruha, mintha csak fogasra lett volna ráakasztva. Képzeljetek csak el egy fogast, amint díszlépésben halad és a vezényszóra jobbra tiszteleg! így néztem ki én, a köztársaság felesküdött katonája ... Még pár perc, legfeljebb fél óra, és mindenen túl leszek ... Izgalomra nincs semmi okom, az éjszaka hosszú, nyugodtan pihenhetek itt pár percet... Azután túl leszek mindenen ... Ott leszek, ahol kezdődik számomra a nagy semmi! Mások ezt másként gondolják! De én tudom, hogy ott a semmi kezdődik! Én tudom, hogy a valami ott végződik, ahol kezdődik a semmi! És mit érek azzal, hogy ezt tudom? De még van időm! Van időm addig, amíg sápadtan villanó vállát felrántja a hajnal — kacéran vagy ártatlanul, ahogyan egy tizennyolc éves lány csinálja. Volt már olyan céda szeretőm, aki melegebben ölelt, hozzám tartozóbban, mint a tulajdon édesanyám ... Azt mondják, hogy a szegény anya megtanítja sírni a fiát!... Az én anyám annyira szegény volt, hogy még sírni sem tanított meg. Most se.m sírok, de nevetni sem tudnék, meg káromkodni sem! Olyan nyugodt vagyok, mint aki már mindent elveszített. Gyermekkoromban is azt tettem, amit más parancsolt. Az a más legtöbbször bennem lakott, de néha kívülem is! ... Az iskolában volt egy banda, de akit bevettek maguk közé, annak sok próbán kellett átesnie. Be kellett bizonyítania, hogy csak egyetlen érdeket ismer, a banda érdekét... Egyetlen dolgot tisztel, a bandát... Szóval olyanok voltunk, mint a katonák vagy a politikusok ... Addig a szomszéd kutyája volt a legbizalmasabb pajtásom. Megtudta a banda, s azt követelte, hozzam el a kutya mindkét fülét! ... Megcsináltam... Azután rövidlátó nagyanyám szemüvegét kellett elhoznom! ... Ezt is megtettem ... Rosszul érezném magam, ha végiggondolnám, mi mindent kívántak tőlem, és én mindent megtettem! Egy óv múlva én lettem a banda főnöke. Senki nem gondolta volna rólam, mert továbbra is oszlályelső maradtam, a szüleim azt hitték, én vagyok a legpéldásabb gyerek ... S közben a világ legvásottabb kölykónek éreztem magam. Amikor megmondtam az anyámnak, hogy hivatásos tiszt leszek, éberré villanyozott az a tudat, hogy most majd sírni látom. De nem sírt, csak ennyit mondott: — Még meg sem jött, már elment az eszedi — Nem magának kell utána futni! — válaszoltam én. Aztán néhány társammal együtt vitt a vonat vissza a fővárosba ... Egy-egy világos ablakot rántott el mellettünk a rohanás. Mi nevettünk és közben nyakaltuk a pálinkát. Amikor kiszálltunk az állomáson, a parknak vettük utunkat és a holdra kurjongattunk, hogy tegye már le a harmatos fűre hatalmas fenekét ... Mint a kutyák, megugattuk a holdat... Két rendőr is elment mellettünk, de nem mertek vagy nem akartak szólni,., Azian teiLsipiunk egy magúmmal kevésbé részeg csavargót. Oielgettük-csókolgattuk, apánknak neveztük, amikor kijelentette, hogy ingyen mulatságra ő is reszkíroz. Egy éjszakai mulatóban kezdtük, aztán kis ringyók lakásán ébredtünk fel. A csavargó meglógott csomagjainkkal együtt. Dühöngtünk ... A kis szajhákat megpofoztuk, meg is rugdostuk, de nem tudtuk meg, hová lettek a csomagjaink ... Szerencsére, a pénzünk megmaradt. Legalább nem maradt otthonról semmi emlékünk! ... Az igazi katonának minek is? A gépnek nincs családja, nincs rokona. Gépek lettünk, istenünk a parancs! Ha beindítottak bennünket, mentünk, ha kellett, leálltunk. Parancsot kaptunk és parancsokat osztogattunk. A nagy zöld katonai horizont beláthatatlan mennyiségű és nagyságú csillagtengert ígért. S minden újabb csillag azt jelentette, hogy még több embernek parancsolhatunk, hogy nekünk még kevesebben parancsolhatnak ... Aztán vége lett ennek a ooldogságnak! Nem is tudom, hogyan ... Olyan parányi nesz volt csak, amilyet a fű növése okozhat, de a nesz gyorsan növekedett. Először a párnámban éreztem, aztán az ágyamban és nem hagyott aludni. .. Káromkodtam, de ez édeskeveset segített. Átköltöztem egy másik szobára, ott is hallottam. Egyre erősödött ... Megkérdeztem a társaimat, de ők semmit sem hallottak. Egy hétig nem aludtam egy szemhunyásnyit sem, azután orvoshoz mentem. Kikérdezett és idegorvoshoz küldött... Az nagybölcsen kijelentette, hogy szimulálok! Attól kezdve nagyon furcsán néztek rám a feletteseim. Én is rájuk! A nesz egyre erősödött és mindenhová nyomon követett. A legnagyobb zajban, dübörgésben is hallottam. Hangosabb volt mindennél, betöltötte egész lényemet, de rajtam kívül nem hallotta senki. Vagy mindenki eltitkolta! Olyan finom volt, ahogyan a fésű suhan a leány frissen mosott, szikrázó hajában ... Mint a kígyó siklása a simogató fű között... Csak olyan, de ez a nesz túlharsogta a vezényszavakat, a katonazenekart — még a nagygyakorlat pokoli csinnadrattáját is! Lám, most semmit sem hallok! Némák a földek, némák a fák, és amott előttem valahol néma a határ is, ami elválasztja a valamit a semmitől! Ahová nemsokára eljutok ... Már csak pár perc. Több pihenőt nem engedélyezhetek magamnak, mert erőszakkal visszavisznek az életbe, és akkor újra hallanám a neszt! Az újságokból tudtam meg, hogy nem hallucináltam... A barátaim azt mondták, hogy az újságíró nagybetűs címekben gondolkodik ... Hogy nincs semmi baj... Hogy most kezdődik az igazi jóvilágl... Hogy díszkatonák leszünk díszegyenruhában, jó fizetésért! . .. Az egyik barátomnak elmondtam a terveimet. Megvetően végigmért és árulónak nevezett. Azt mondta, többé nem ismer!... Judom, hogy sem az árulásban, sem a bizalmatlanságban semmi festői nincsen ... Tudtam, hogy ellenkezik a katonai becsülettel az, amire készülök ... Tudtam, hogy én leszek az a gramofonlemez, amit volt bajtársaim okulására mindig feltesznek majd ... Én megéreztem, hogy valamilyen kimondhatatlan borzalom van a levegőben... Hogy most nenj a Tisza kutya fehér fülét és rövidlátó öreganyám szemüvegét követelik majd tőlem, hanem valami egészen mást! Valami egészen mást! Az nem lesz átlátszó, mint nagyanyó szemüvege ... A katona gép, és a gép nem gondolkodik! A katona parancsot kap és parancsot teljesít: Vigyázz! Cél! Tűz! A katona parancsot kap és parancsot teljesít — elvont fogalmak nevében. Ha barátod áll előtted, ha a testvéred, ha az édesanyád áll előtted: Vigyázz! ... Cél! ... Tűz! ... Szuronyt szegezz!... Előre!... Ha nem ölsz, téged ölnek! Ha nem gyilkolsz, téged gyilkolnak! ... Gyilkos lehetsz vagy áldozat ... Itt az idő, válasszatok! A nesz nem volt hallucináció! A nesz nem volt szimulálás! A nesz megérzés volt. .. Amit a gép a fejébe vesz, azt ki is mondja ... Ismétli szakadatlanul! Hallgassátok csak meg a gépeket, mennyire mást mond mindegyik, pedig ugyanazt a munkát végzi mind! Minden lyiiou golyónak mas bangja van, paujg egyformának gyártották őket! De mennyire egyformává teszi a katonákat az egyenruha! Hát ezért vagyok most itt... Csak pár lépés a határ... Sajnos már tudom, hogy az igazi katona örökké ártatlan marad. Nérótól megtanulták a keresztények és a mai hadvezérek Is, hogyan lehet fáklyának használni az emberi testet! Sohasem láttam még embert, akinek nemesebb indítékai lehettek volna a bajkeverésre, mint a legimádottabb politikusnak. Orvoshoz mentem és hat hét szabadságot kaptam! De nem haza mentem, hanem a szeretőmhöz... Még soha nem voltam nála és rettentő boldog volt, amikor meglátott. Amikor aztán elmondtam neki mindent, hogy többé nem megyek vissza az alakulatomhoz, megijedt. Egy csúf bérházban lakott, amelyikből már majdnem minden lakó kiköltözött. Csak pár vénség lakott a földszinti odúkban. S a kapu alatt rengeteg ócskavas. Itt a vacakok között találtam egy használható vaságyat. Felköltöztem a padlásra, nehogy valaki gyanút fogjon. Hetekig éltem így, már letelt a betegszabadságom. Én nyugodt voltam, de a lány még szeretkezés közben Is arról beszélt, mi lesz, ha megtalálnak nála! ... Hol volt akkor már a férfiasságomnak kijáró hódolattól? Tudtam, hogy elárul, ha körözni fognak... Csak azért, hogy mentse a bőrét! Ezt a fényűzést nem engedhettem meg neki! ... Szeretkezés közben, amikor nem is gondol rá! Amikor szorítani kezdtem a torkát, ágyéka tájékán görcsösen megrándultak az izmok, visszahúzódtak vad meneküléssel, mint a sortűz elől vagy a szuronyroham elől meghátráló tömeg... Szép volt. Nem is tudta, ho-. gyan halt meg... Rengeteget olvasott a szerelemről és most végigjátszattam vele... Egészen végig! Tökéletes gyilkosság volt... Rajta kívül senki sem látott, nem hagytam magam mögött bűnjelet... Pár napig nyomoznak majd, hír jelenik meg a lapokban az ismeretlen tettesről, aztán megfeledkeznek róla. Senki sem gondolja majd, hogy a szökött katona és a gyilkos ugyanaz a személy ... ÉS most itt vagyok ... Csak pár lépés a ha-i tár... Még pár perc, legfeljebb fél óra és mindenen túl leszek .. És már a neszt sem hallom, nyugodt vagyok, mint a halottak... Mint az a lány, aki melegebben ölelt, hozzám tartozóbban, mint a tulajdon édesanyám... És mégis elárult volna ... Ezért öltem meg! VARGA LAJOS rajza
