A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-13 / 15. szám

tak, — De menjünk csak szé­pen sorjában. Noha a Gyűgy k#zség mel­letti források vizének gyógyí­tó hatását már meglehetősen rég ismerték a környékbeliek, a tulajdonképpeni fürdő még húsz évvel ezelőtt sem volt több, mint egy fabarakkban el­helyezett néhány régi kád és egy nyitott medence. A helyi források vizének alapos vegyi elemzése és az ezzel kapcsola­tos geológiai vizsgálatok, pró­bafúrások minden kétséget ki­záróan megállapították, hogy a gyűgyi víz mind gyógyhatás, mind a források vízbőségének tekintetében hazai viszonylat­ban szinte egyedülálló. Ennek megfelelően egészségügyi szer­veink elhatározták, hogy Gyű­­gyöt minél előbb hazánk egyik legnagyobb fürdőhelyévé épí­tik ki. A múlt évben üzembe helyeztek egy modern fürdő­házat és ebben az esztendőben kerül sor a nagy vízgyógyinté­zet befejezésére, és megkezdik egy további kétszáz ágyas sza­natórium építését is. Gyűgyfür­­dő így néhány éven belül 1200 páciens számára nyújt majd gyógyulási lehetőséget. (Az összehasonlítás kedvéért meg­említjük, hogy Trencsénteplic­­nek ez idő szerint ötven ággyal kisebb a kapacitása.) Gyűgy a tervek szerint egyúttal a kör­nyék üdülőközpontja is lesz. Ezért tervbe vették az egész ob­jektum közművesítését. A táv­lati tervekben szerepel többek között egy további szálló, sportuszoda és kulturális köz­pont felépítése, valamint egy nagy kiterjedésű park létesítése is. Az illetékes szlovák közpon­ti szervek tervei értelmében Gyűgy tíz éven belül hazánk egyik legnagyobb és legkorsze­rűbben felszerelt fürdőhelye lesz. # * # Fürdőhelyeink korszerűsítése során a rimaszombati járásban levő Csízfürdőről sem feled­keztek meg. Noha a fürdőépü­let berendezése meglehetősen elavult, és karbantartása min­den évben nagy összegeket emészt fel — ez az egyetlen erős jód- és brómtartalmú ás­ványvizünk, mely a nyirokmiri­gyek és nyálkahártya megbete­gedései, valamint a nemi és vérbajok, a vese, máj, agy- és gerincvelőbántalmak s a kü­lönböző női bajok ellen egy­aránt sikeresen alkalmazható. Jelenleg a fürdőépületek és a szálláshelyek nincsenek egy helyen. Részben a község mö­götti dombon, részben magá­ban a községben vannak el­helyezve. A faluban levő épü­letek, sajnos, már nem felel­nek meg a korszerű igények­nek, ezért ezeket nem is fogják felújítani inkább a források kö­rül létesítenek egy csinos par­kot. Az új fürdőépületeket a község szélén építik majd fel. Habár Csízfürdő kapacitását nem kívánják kibővíteni — a jövőben is kb. 200 ágy marad — berendezését lényegesen modernizálják, környezetét pe­dig szebbé, kellemesebbé te­szik. * # # Az első Csehszlovák Köztár­saság idején Stószfürdő a ha­ladó értelmiség nyaralóhelye volt. Itt él ma is Fábry Zoltán, s ide járt többek között VI. de­mentis, Jegek stb. is. Stósz ma a teljesen elhanyagolt fürdő­helyek képét nyújtja. A gyere­keken kívül az uránbányák szi­likózisban megbetegedett dol­gozóit gyógyítják itt. Stőszon ugyanis nem gyógyvízzel keze­lik a betegeket, hanem a kü­lönösen tiszta, gyantás illóola­jokkal telített ózondús levegő­vel. Mivel kevés klimatikus gyógyfürdőnk van kimondottan gyermekek számára, Stószból speciális gyermekgyógyintéze­tet szeretnének létesíteni. A szálláshelyek kapacitása (250 ágy) megmaradna, csupán az intézet berendezését korszerű­sítenék a mai követelmények­nek megfelelően.-jl-P. Havran felvételei. .Sajnos' itt nem bort, csupán csizi vizet mérnek A stúszi ózondús levegőben a reggeli torna is gyógyít £ jj ßSS w»#>­Mm szerezzenek másoknak és maguknak is. És ki tud­ja, kinek nagyobb az öröme? Hiszen nem vitás, hogy adni jobb, mint kapni. Ezért nem tekinthető koldulásnak ez a nemes akció, mely a smíchovi bolthelyiségből Indult el néhány megértő lélek jóvoltából s lassan az egész országra kiterjed. Nem is olyan régen még elítéltük az adakozás­nak ezt a módját. — Nálunk nincsenek koldu­sok — mondogattuk. Az idén azután mégiscsak felújítottuk ezt a régi, szép szokást, melyért ugyan­úgy nem kell szégyenkeznünk, mint az S. O. S. gyermekfalu akcióért, vagy akár a köztársasági alapra rendezett gyűjtésért. Amint ismeretes, az eredmények semmiképpen sem megvetendők, kü­lönösen ma nem, jelenlegi, rózsásnak nem nevez­hető gazdasági helyzetünkben ... De térjünk csak vissza a volt drogériáiba azon a napon, amelyen — minden túlzás nélkül — tö­megesen keresik fel a nagylelkű adakozók a bolt­helyiséget. Míg a csütörtök a megajándékozottak napja, kedden az anyagi gondokat nem ismerő, jól öltözött polgárok járnak ide. Elhozzák mind­azt, amire már nincs szükségük, amit többé nem használhatnak. Ám senki se higgye, hogy a gyűjtőközpontban „uraságtől levetett“, kopott, piszkos vagy folto­zott rongyok éktelenkednek, amelyeket undorral vesz kézbe az ember. Nem, erről szó sincs, hiszen ez nem jelentene segítséget. A kényes ízlésűek, akik megunták divatjamúlt, de még jó állapotban levő ruháikat, örömmel szabadulnak meg 'tőlük, ha tudják, hogy ezzel jót tesznek másoknak... —- Jó állásom van, a férjem is eleget keres, megengedhetjük magunknak, hogy ruhatárunkat időnként felfrissítsük — mondja egy ápolt kül­sejű 40 év körüli asszony, miközben meleg házi­­cipők, férfiingek, flanell pizsamák, kötött pulóve­rek és egy télikabát kerülnek elő bőröndjéből. A kinőtt gyermekcipők sarkát még meg is javíttat­ta, a fehérneműt kimosta, kivasalta, hogy — amint mondja — jó érzéssel gondoljanak az öregek. Rend a lelke mindennek Az átvételnél a „személyzet“ bevezeti egy könyv­be az ajándékozók nevét és címét, persze, csak ha ezzel egyetértenek, mert gyakoribb eset, hogy miután hálára nem tartanak igényt, nem kíván­ják megnevezni magukat. Ezért azután többnyire csupán jegyzőket készítenek az átvett holmikról. A kiadott ruhadarabokat pedig egyszerűen törlik a leltárból. Enélkül elképzelhetetlen volna az áttekintés és az, hogy puszta kézmozdulatra is megtalálják, amit keresnek. Mert nemcsak a kü­lönböző ruhaneműk, de még a nagyságuk is nyil­vántartást Igényel, ha azt akarják, hogy a rászo­rultak megfelelő nagyságú holmit kapjanak. Igaz, kezdetben ez nem járt nagy fejtöréssel. Akkor még nem sok helyet foglaltak el az ajándé­kok. Megtömték velük egyetlen szekrényüket, ami pedig nem fért el az almáriumban, azt a szétosz­tásig a falba vert kampósszögekre akasztották. Csakhogy rövidesen futótűzként terjedt el a híre ennek a jótékonysági akciónak... Ki hitte volna, hogy mindkét részről; megajándékozottak és az ajándékozók részéről is oly élénk érdeklődés lesz az eredmény? Nem is maradt más hátra, mint további szekrényekről gondoskodni, mégpedig egy­re többről. Csodák csodája, még a bútorok be­szerzése sem okozott problémát, hiszen ilyesmi is akad a régi háztartásokban. Ezzel magyaráz­ható, hogy annyi ma itt a bútor, hogy egy centi­­méternyi fal sem maradt üresen. Rendetlenségnek tehát nyoma sincs, hacsak a bútorokon egymás hegyén-háitán lustálkodó dobo­zokat nem tartjuk feleslegesnek. Csakhogy ezekre is nagy szükség van itt. Minél több a kísebb-na­­gyobb doboz, annál jobb. Honnan teremtik elő őket? Megértő, jó emberek szerencsére a bol­tosok között is akadnak. A rövidárú-kereskedések­­ben, drogériákban sok értéktelen skatulya, papír ős spárga hever parlagon, amit a gyűjtőihelyen nagy becsben tartanak és Jól felhasználnak. A holmi egy részét ugyanis vidékre küldik, azoknak, akik nincsenek olyan előnyös helyzet­ben, hogy itt Prágában személyesen válasszák ki maguknak azt, amire szükségük van. A gyer­mekholmit persze a gyermekotthonok kis lakói kapják. A sarokban álló rozoga, kimustrált kocsi megkíméli a „személyzetet“ a cípekedéstől. Azon tolják el a súlyos terhet a postára. Ha kell, na­ponta többször is ... Mert áldozatkészségük nem ismer határt. * * • A smíchovi volt bolthelyíség ajtókilincse kézről kézre jár. Meghitt, otthonos Itt a légkör. A „fo­gyasztókkal“ mindenki kedves, mégha üres is a zsebük. Hiába keresnénk itt az oly gyakran ki­fogásolt közönyt. Nyoma sincs. És ez a jó, mert összefogás és egymás támogatása nélkül mit sem érne az élet. KARDOS MARTA

Next

/
Thumbnails
Contents