A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-04-06 / 14. szám
Kissé kényes kérdés megállapítani, vajon a tíz aranyérmesünk közül melyik a legnépszerűbb, hiszen mindannyijukért nagyon szurkoltunk. Németh Angéla és Tatai váratlan bajnokságának épp úgy örült mindenki, mint a labdarúgókénak, vagy Kozma Pistiének. Hogy egy nevet mégis megpróbáljak kiemelni, azért, úgy gondolom, senkit nem érhet sértés, hiszen az ő aranyuk épp olyan fényesen csillog továbbra is, mint Zsivótzky Gyuszié. Zstvótzky Gyula, ez az ízig-vérig sportember már harmadszor indult rohamra az olimpiai dobogó legmagasabb fokáért. Először Rómában, az „örök“ városban állt dobogóra s az akkor még csak huszonhárom éves fiú kalapácsa úgy elrepült, hogy az ezüstérmet jelentő méterekig meg sem állt. Majd következett az emlékezetes Tokió. Rövid négy hónap leforgása alatt három súlyos műtéten esett keresztül és az élet-halál harcból csak az a szívós akaraterő hozta ki győztesen, amely sportpályafutását is jellemzi. S mindez 1964-ben az olimpia évében történt. A sportember diadala, amikor sikerül megnyernie ebben az évben a magyar bajnokságot s Tokióban már őt tartják a legnagyobb esélyesnek. A nagy vetélytárs, Klim, azonban centiméterekkel megelőzte s neki újból „csak“egy ezüst jutott. Pontosan ezért talán neki sznrkolt mindenki a legjobban, hogy sikerüljön. És Gyuszi győzött, végre övé lett a legdicsőségesebb érem, amit senki nem érdemelt volna meg nálánál jobban. Ilyen előzmények után kerestem meg most otthonában családja körében, érdeklődve, hogy mit csinál az olimpiai bajnok? — Mióta hazajöttem, pihenéssel — ha egyáltalán lehet annak nevezni — töltöm az időmet. Ugyanis nagyon sok helyre hívnak élménybeszámolót tartani, amit a legnagyobb mértékben történt az olimpián is. Az edzéseken igyekeztem Klim közelében maradni és a lehető legmesszebre hajítani a kalapácsot. Ez a „húzás“ jónak, bizonyult, mert Klim egyre nyugtalanabbul pislogott a kalapácsom után. Ekkor már tudtam, hogy pszichikailag csatát nyertem. — Mi okozott problémát Mexikóban? — Nekem csak az étkezéssel volt baj, nem volt étvágyam s így nehéz volt tartani a súlyomat. — Milyennek ismerted meg a mexikóikai? — Kimondottan hangulatemberek. Szerencsére az olimpia alatt állandó jókedvük volt. — Mi okozott örömet számodra? — Amikor újból viszontláttam szeretteimet. A másik pedig, amikor a Minisztertanács munkám elismeréseként a Munka Érdemrend aranyfokozatával tüntetett ki. — Mire készülsz a közeljövőben? — December 1-jével kezdtem a felkészülést klubomban, a Dózsában, az idei athéni Európa-bajnokságra, amit feltétlen meg akarok nyernll — Későbbi terveid?-— A müncheni olimpia után visszavonulok a nemzetközi versenyzéstől. Addigra a testnevelő tanári diplomám mellé megszerzem a szakoktatói minősítést is. Tervem, hogy 1—2 évre külföldre szerződjem edzősködni, utána pedig itthon szeretném kamatoztatni tapasztalataimat. — Szabad idődben mit csinálsz legszívesebben? — A családomnak élek. A kisfiam igyekszik gondoskodni, hogy ne „unatkozzam“. Így telnek a napjai az olimpiai bajnoknak, akinek még nagyon sok hasonló jó szereplést kíván a sportra-* jongók tábora. BIRICZ TIBOR ~f --f -"4 ♦ ■ ttí; tj ílT-tií' ' H44-~T r- • ' • ' 4 ♦ * » -* ■ . • • - ♦ — ~4 ♦ . . ♦ v 4- «- ♦ .- r ). j 444444Z. 444-1T" * * . 1 |-t- . * . . 1 ?t - \ “f-> 4-4 ■ I f t-f-44-4 I i-t-i 4-4 J : 4'! rrtgjj t~ w I - |. igyekszek teljesíteni. Ez fárasztó is, de egyben jó is, mert közelebbről érzem az emberek szeretetét, amellyel Mexikóban is végigkísértek. — Mi volt a legnagyobb vágyad ebben az évben? — Végre tudásomhoz mérten szerepelni az olimpián, ami a legfényesebben sikerült. — Gondoltál arra, hogy Klimet most sem sikerül legyőznöd? —i Volt ilyen gondolatom, de igyekeztem tőle megszabadulni. Ereztem, hogy nagyon jó formában vagyok, és most csak én győzhetek. — Mi idegesíti legjobban a versenyzőt? — Ha ellenfele nagyobbat dobi Ez A legnépszerűbb olimpiai bajnok A hazaérkezés pillanata. A kép jobb odalán Csermák József edző, rt tinié nMrrt nini hninnl«
