A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-23 / 12. szám

elég bekapcsolni a komp motorját s ezzel Hold körüli pályára jutnak. A Holdról való startolásnál természetesen minden a kilö­­vórakéta százszázalékos megbízhatóságától függ. További aggályok merültek fel, ami a kompnak a Hold körüli pályára való jut­tatását Illeti. Ha minden program szerint történik, akkor kezdenek hozzá a felszál­láshoz, ha az űrkabinban levő számítógép megadja a parancsot a starthoz (a számítást és az egész műveletet földi állomások fogják ellenőrizni). Ekkor a komp pilótája meg­nyomja a start-gombot, s ezzel bekapcsolja az előre beprogramozott manőverek soro­zatát, amelyeknek célja, hogy a komp Hold körüli pályára kerüljön, s itt később végre­hajtják összekapcsolását a parancsnoki ka­binnal. Az asztronauták átmásznak az Apol­lo űrkabinjába, a Hold-kompot lekapcsolják, s az űrkabin három utasával elindul a Föld felé. Ha véletlenül előfordulna, hogy felszál­lásnál valami felmondaná a szolgálatot és a két kabin nem találkoznék (ami azonban kevéssé valószínű, mivel repülésüket leg­alább három különböző rendszer fogja el­lenőrizni), a parancsnoki kabin elég üzem­anyaggal rendelkezik ahhoz, hogy megke­resse a kompot. Az Apollo 9. űrhajó személyzete tíznapos útja során kipróbálja a kompot mindazok­ban a helyzetekben, amelyek előadódhatnak a Hold-expedlcló folyamán. Russell L. Schweokart űrhajós — bár ezt átmeneti rosszulléte miatt el kellett halasztania — űrsétát hajtott végre. A Hold-kompot levá­lasztották az űrkabinról, ez eltávolodott és olyan önálló műveleteket hajtott végre, ame­lyet az Apollo 11. repülése során kell majd a Földünk örök útitársára leszálló Hol­­kompnak végeznie. Majd megtörtént az űr­­randevú, a két hajót újból összekapcsolták, s a három asztronauta Ismét együtt folytat­ta útját, A műveletek annyira bonyolultak, hogy mint Schwelkart az űrrepülés előtt kijelentette, öt évig kellett gyakorolnia azo­kat. A NASA szakértői még a mostani kísérlet előtt közölték, hogy ha ez rendkívüli siker­rel járna, a következő űrhajó már két aszt­ronautát vinne a Hold felszínére. Az Így előre hozott időpontot június 16-ban jelöl­ték meg. Vallszlnű azonban, hogy megma­radnak az eredeti terminusnál — erre mutat az Is, hogy még az Apollo 9. keringett, ami­kor az Apollo 10. űrhajót már kiszállították a kilövő pályára —, s az Apollo 10. hajtja végre az Igazi főpróbát, kipróbálva május­ban a leszállás céljára szolgáló kompot Hold körüli pályán. Az Apollo 11. startját Július 15-re tűzték ki, s négy nappal később sor kerülne a történelmi eseményre — az első két ember leszállna a Holdon. Dráfi Mátyás a MATESZ igazgatója Dráli Mátyást, a MATESZ tehetséges színészét hiva­talosan is kinevezték a Magyar Területi Színház igazgatójává. Ebből az alkalomból az új igazgató Egri Viktor Ének a romok felett cimfi verses drámája po­zsonyi bemutatója után a Csemadok nagytermében vendégül látta a sajtó képviselőit. A több mint két­órás beszélgetésen a színházzal kapcsolatos számos problémát vetettek tel az újságírók. A kérdésekre Dráfi Mátyás kimerítően válaszolt. A hasznos ösz­­szejövetel pohárköszöntővel ért véget. A sajtó kép­viselői sok sikert kívántak a MATESZ fiatal igaz­gatójának felelősségteljes munkájához. FIGYELŐ Vajúdnak a hegyek... A szállóigévé vált Horatlus-tdézet telles szövege így hangzik: „Vajúdnak a hegyek, s nevetséges egér­ke születik.“ Akkor szoktunk általában így jellemezni egy helyzetet, ha túlzott erőfeszítések csak silány eredményt hoznak, s ha szinte emberfeletti munkát kell végezni ahhoz, hogy maroknyi látszata legyen. Vajúdnak a hegyek. Vajúdik a nemzetiségi kérdés. Ütvén esztendeje vajúdik. Egy éve azonban különös gyötrődéssel. Gyakran a két mitológiát bűnös, Sztszüp­­hosz és Tantalosz jut az eszünkbe. Szlszüphosz mon­dat király, akinek az alvilágban óriást sziklát kell újra meg újra egy hegytetőre felhengerltenle, ám amint a csúcsra ér, a szikla — őt ts alásodorva — Ismét visszagördül. Es Tantalosz király, akt ambrózta- és nektárlopüsért s egyéb bűnökért úgy lakolt, hogy valahányszor Inni akart, elhúzódott tőle a víz ... Eredménytelen akarás, hiábavaló erőlködés — szi­szifuszi munka. Betölthetetlen vágy, kielégítetlen sóvárgás — tan­taluszi kínok. S a nemzetiségi helyzet? Almok és vágyak egyfe­lől — s a társadalmi-politikai realitás másfelől. A ket­tő Igen ritkán esik egybe. Akarás és eredmény oly távol áll néha egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Tavaly márciusban önigazgatásról és sajátos nem­zetiségi ügyeink önálló Intézéséről álmodtunk. Ez év márciusában sem több mtnt álom. Még akkor sem, ha van magyar miniszterünk, SZNT-alelnökünk, nemzeti­ségi titkárságunk. Mert a miniszterünk elképzelései, tervet, beadványai ki vannak téve más miniszterek és az egész kormány jóakaratának vagy kénye-kedvé­­nek, alelnökünkre nem kimondottan nemzettségt ügyeket bíztak, a nemzettségt titkárság keze ts még sok vonatkozásban kötve van, mert amíg a kormány nem hagyja jóvá a létesítendő nemzetiségi tanács összetételét és hatáskörét, addig tevékenységük je­lentős területen korlátozott. Persze egy évvel ezelőtt mindezt másképp akartuk. Ügy képzeltük — és erre komoly biztatást ts kap­tunk —, hogy egy mtntszterelnök-helyettes magyar lesz, majd nemzettségt mtntsztértumról beszéltünk, a végén „tárca nélküli" mintsztert hely lett belőle. Egy-két további minisztert tisztséggel ts számoltunk, különböző kifogások következtében aztán ebből sem lett semmi. Maradtak végül a miniszterhelyettest posz­tok, amelyek hétről-hétre bizonytalanabbak lettek, s mindmáig nincsenek kielégítően rendezve. Valahol f oly ton-folyvást ellenálásba ütközünk, bár­mennyire Is tiszták és becsületesek a szándékaink. Attól többet, mint amennyit ez az itteni háromnegyed mtlliónyi magyarság bizonyított, aligha lehet kíván­ni. Már-már lealacsonyító, amennyire Igazunkat Idő­­ről-tdőre tgazolnunk kell. Mégis akadályba botlunk majd minden lépésnél. Érvelünk és Indokolunk, hogy az ország javát akarjuk, Igyekszünk minden kételyt eloszlatni, mégis szinte szervezett ellenállásba ütkö­zünk. Emiatt állandó védekezésre vagyunk kénysze­rítve. Ez viszont fölösleges energtapazarlást és idő­veszteséget jelent, pedig Időnként, energiáinkat sok­kal okosabban lehetne hasznosítani — éppen az or­szág javára. Vajúdnak a hegyek. Es egeret szülnek. Van-e mégts és van-e egyáltalán értelme annak, hogy ezt a vajúdást elősegítsük, megkönnyítsük, ha csupán egerek születnek ts?

Next

/
Thumbnails
Contents