A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-16 / 11. szám
Mint minden esztendő elején, úgy ez évben Is megjelent a Szlovák Statisztikai Hivatal jelentése, mely Szlovákia népgazdaságának 1968. évi fejlődéséről ad számot. G jelentés alapos áttanulmányozása után az emberben önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogyan is állunk voltaképpen gazdaságilag, milyen sikereket értünk el népgazdaságunk különböző ágazataiban; ha pedig fogyatékosságok, lemaradások észlelhetők bizonyos területeken, hogyan fognak azok visszatükröződni gazdasági életünkben, hol kell megfogni a dolog végét, hogy mielőbb kiküszöbölhessük azokat. Eltekintve a Szlovák Statisztikai Hivatal konkrét számokkal alátámasztott adataitól, az emberek véleménye általában az, hogy az elmúlt évben bizony nem a legjobban gazdálkodtunk, s ez kétségtelenül megmutatkozik mindennapi életünk valamennyi szakaszán — egyszóval a polgárok saját bőrükön érzik a mulasztások eredményeit. Ezzel kapcsolatban szinte hallom egyesek ellenvetését: „A múlt esztendő annyi különböző komoly politikai eseménytől volt terhes, a meglevő politikai realitás oly sok jó szándékot, bátor kezdeményezést és önzetlen nekibuzdulást hiúsított meg, hogy nem is csodálkozhat senki, ha eredményeink nem olyanok, mint azt elvártuk volna.“ Az igazat megvallva, nemigen szállhatunk szembe az effajta nézetek hirdetőivel, mert az elmúlt év folyamán valóban sokkal több volt az objektív nehézség, mint azt bárki is előre láthatta volna. Abban a, néha a végsőkig feszült, politikai légkörben, amely úgyszólván az egész esztendőt determinálta, meglehetősen mostoha feltételei voltak a valóban aktív és céltudatos építő munkának. Ám a tükörbe nézés, az objektív visszapillantás csupán arról győzhet meg bennünket, hogy az élet nem állt meg felettünk, saját dolgainkat magunknak kell rendeznünk, problémáinkat — még ha ezek néha a kelleténél bonyolultabbak is —- csakis következetes és szívós munkával, szilárd eltökéltséggel; ügyünk igazának teljes tudatában lehet csak megoldani. Eltekintve a közhelyek fölösleges ismételgetésétől, ami Szlovákia népgazdaságának 1968. évi fejlődését illeti, a lényeget a következőképpen summázhatnánk: Noha alapjában véve növekedett az ipari és mezőgazdasági termelés, fokozódott az inflációs nyomás, nincs meg a közgazdasági egyensúly, a bérek gyorsabban növekednek, mint a munkatermelékenység, emelkedtek az árak és a létfenntartási költségek, az elmúlt esztendőben volt a háború utáni évek legalacsonyabb népszaporulata. Bevallom, mindez így, néhány rövid mondatba tömörítve nem hangzik biztatón, sőt helyzetünk a borúlátók szerint egyenesen lesújtó. Ha azonban tüzetesebben áttanulmányozzuk a Statisztikai Hivatal részletes jelentését, rájövünk, hogy — habár helyzetünk nem éppen rózsás — nincs okunk komolyabb aggodalomra! — De talán inkább beszéljenek helyettünk a konkrét számok, adatok. A társadalmi termelés és a nemzeti jövedelem 1968-ban is dinamikusabban növekedett Szlovákiában, mint a cseh országrészekben és országos méretben; Szlovákiában a társadalmi termelés az elmúlt évhez viszonyítva 12 milliárd koronával, vagyis 8,3 %-kal növekedett, míg országos viszonylatban a növekedés csupán 6,8 %-os volt. A nemzeti jövedelem 6,7 milliárd koronával, vagyis 11,4 %-kal nőtt (országos méretben a növekedés 7,1 %-os volt). Az ipari termelés az előző évihez viszonyítva tavaly 8 %-kal növekedett, noha a nehézipar, a vegyipar és az energetikai ipar sem teljesítette az évi tervezett feladatait. Az egy dolgozóra eső átlagos kereset az iparban 5,6 %-kal lett nagyobb és 1725 koronát ért el. A fizetések említett növekedése 1,4 %-kal megelőzte a munkatermelékenység fokozódását. 1967-hez viszonyítva rosszabodott a munkaidő kihasználása és növekedett a túlórázás. Tovább tart a termelőeszközök stagnálása. Noha a piac egyre erősödő nyomására az ipar 9 %-kal több árut szállított a hazai piacra, azonban sem ez a növekedés, sem a nagyobb behozatal nem tudta teljes mértékben kielégíteni a keresletet. A belyipari vállalatok és a kisipari termelőszövetkezetek 1968-ban az előző évinél 12 százalékkal nagyobb teljesítményt értek el. A mezőgazdasági termelés tavalyi eredményei az említett ágazat további konszolidációjának és stabilizálódásának újabb megnyilvánulásai. Előzetes számítások szerint 1967-hez viszonyítva növénytermelés eredményei 2,6 %-kal, az állattenyésztési termelés eredményei pedig 0,6 %-kal voltak nagyobbak a múlt esztendőben. Az állattenyésztési termelésben a baromfin és juhon kívül tavaly tovább csökkent a gazdasági állatok állománya. Az építőipari vállalatok lényegében teljesítették az építési munkák tervét, lemaradtak azonban az építkezések befejezésével. Szlovákia népgazdaságába 24,8 milliárd koronát fektettek be, ami 9 %-kal több, mint 1967- ben. A beruházások intenzitása növekedett a vegyiparban, a gépiparban, valamint a mezőgazdaságban és a közlekedésben. Az iparban több új termelő kapacitást helyeztek üzembe, többek között a Kelet-szlovákiai Vasműben, a vágsellyei „Duslo“-ban, a homonnai „Chemlon“ban, a párkányi papírgyárban és az eperjesi fogyasztőüzemben. A lakosság pénzbevétele 1953 óta tavaly érte el a legnagyobb évi emelkedést. 1967-hez viszonyítva a bevételek 5,8 milliárd koronával (12,8 %-kal) növekedtek. Ez elsősorban a munkabérek (11,6 %) és a mezőgazdasági tevékenységből eredő bevételek (18,7%) emelkedésének köszönhető. — Sajnos, a bevételek emelkedésével egyidejűleg növekedtek a lakosság kiadásai is. Vásárlásokra 14,9 %-kal, a szolgáltatásokra pedig 7,5 %-kal többet adtak ki, mint az előző évben. 1968-ban a kiskereskedelmi árak tovább emelkedtek mind központi ármódosításokkal, mind szabad árképzéssel. A kiskereskedelmi árak 1967-hez viszonyítva 1,2 %-kal emelkedtek. A közétkeztetésben a kiskereskedelmi árak 2 %-kal növekedtek. Legérezhetőbben azonban a vendéglői árak emelkedtek. Az iskolaűgy terén — a több műszakban történő tanítás csak igen mérsékelten csökken. A tizenötéves fiatalok elhelyezkedése tavaly is kedvezőtlenül alakult. Az év végéig 2164 tanuló, ebből 1711 lány nem volt elhelyezve. Félreértések elkerülése végett hangsúlyozni szeretnénk, hogy felsorolásunk nem teljes és nem is terjedt ki népgazdaságunk valamennyi szakágazatára, s azokon belül sem valamennyi adatra. Ügy véljük, hogy ez nem is feladatunk, mivel ez már napilapjaink hatáskörébe tartozik. Mi csupán rá kívántunk mutatni a Szlovák Statisztikai Hivatal jelentésének leglényegesebb pontjaira, hogy olvasóinkat e tekintetben is tájékoztassuk. Végezetül még egy — legalábbis számunkra fontos — dolgot szeretnénk megemlíteni. Minket, csehszlovákiai magyarokat ugyanis szerfelett érdekelne, milyen golt a fejlődés az elmúlt évben az oktatásügy és a kultúra terén — magyar vonatkozásban. Ezt ugyanis a szóban forgó jelentésből nem lehet kiolvasni. (Nyilvánvaló, e „hiányosságot“ nem róhatjuk fel hibájául!) Ezért ezúttal szeretnénk felhívni az arra illetékeseket, hogy az ügy érdekében ismertessék velünk az e téren elért fejlődés eredményeit. Reméljük, ezúttal jogos kérésünk nem talál süket fülekre! — er — tudja-e, hogy ... űz 1790-es esztendő telén szokatlanul dermesztő hideghullámmal árasztotta el egész Európát, főként Oroszországot, ami arra ösztökélte Anna cárnőt, hogy pompás, eddig még sehol nem látott télt udvari ünnepségeket rendezzen? Január havában Szentpétervárott a Néva partján hatalmas jégkockákből ragyogó palotát építtetett. Széles jéglépcsök vezettek a főbejárathoz és a tündöklő fogadóterembe. melynek két oldalán még egy-egy nem sokkal kisebb jégszoba várta a kíváncsi főárt vendégeket. A termek padlója, mennyezete, ablakai, sőt még a bútorok ts művészien megmunkált jégből készültek. E csodálatos szépségű jégpalota előtt hat jégágyű meredt az égnek. Az ágyúk valamennyi része mozgatható volt, sőt, amint azt G. W. Krafft krónikás leírja, még lőni Is lehetett belőlük. E csodálatos s a maga nemében egyedülálló jégpalota januártól márciusig pompázott teljes szépségében. ...a grúziat Cinandaliban van egy bormúzeum, amelyben több mint másfél évszázados borok ts találhatók? A francia muskotály például az 1812-es évek terméséből, a lengyel malvázta pedig 1814-ből való. A bormúzeumban több -mint negyvenezer liter borkülönlegességet őriznek. . ..tíz évvel ezelőtt a norvégtól Hadirokkantok Szövetsége figyelni kezdte a német koncentrációs táborok foglyainak egészségi állapotát, akik különben a háború után mint teljesen egészséges emberek bekapcsolódtak a normális társadalmi életbe. Axel Strum oslói professzort megbízták 227 volt norvég politikai fogoly egészségi állapotának megvizsgálásával. Az eredmények meglepők voltak. Az említettek közül heten elváltak vay szerencsétlen házaséletet élnek. Habár a koncentrációs táborból való elbocsátásuk után valamennyien munkába léptek, kétharmaduk kénytelen volt rövidesen más, számukra könnyebb munkát keresni. A szóban forgó volt foglyok nagy része komoly gyomor-, szív- vagy tüdőbántalmakban szenved. 180-nak közülük megromlottak az ún. Intellektuális képességet, ami főként emlékezet-elvesztésben, általános fizikai gyöngeségben és különféle lelki defektusokban nyilvánul meg. A rajtuk végzett kísérletek tanúsága szerint ezek a zavarok nem az átélt szenvedések, a neurózis, hanem agyuk összezsugorodásának következményé. Ezt az agy-összezsugorodást a kegyetlen bánásmódnak, gyakori ütlegeléseknek, megaláztatásoknak, de elsősorban az elégtelen táplálkozásnak tulajdonítják, amelyek mind az agy, mind az egész test fejlődését negatívan befolyásolják. A testtel ellentétben az agy sohasem képes regenerálódni, s így visszanyerni eredeti nagyságát. bét 21
