A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-16 / 11. szám
Az utóbbi évek során a fiatalok nagy érdeklődést tanúsítanak a Csemadok munkája iránt. Nem véletlen, hogy a IX. országos közgyűlés küldöttei módosítottak az alapszabályzaton; éspedig olyan értelemben, hogy minden ló. életévét betöltő fiatal tagja lehet a Csemadoknak. Azóta Szlovákia-szerte nagyon sok fiatal lett kulturális szövetségünk tagja. Ez késztetett bennünket arra, hogy Kassán és környékén elbeszélgessünk néhány fiatallal, hogyan képzelik el a Csemadokot, mit várnak munkájától. Zoli (balról) Iskola tátrainak lt segít. Mint az Inga, úgy jár Ide-oda. Atoaújsziináról Kassára ... Kassáról Abaújszlnára... Ez jellemzi az Ifjú Erőss Zoli jelenlegi életét. No, meg vasszorgalma, kötelességtudása és a szépben-jóban való rendíthetetlen hite. Pedig még csak diák. Méghozzá nem Is a legkönnyebb szakot végzi. A kassal magyar gépipari technikumba ,',bumllzlk be“ minden áldott reggel, hogy ott a körző, a logarléc és a legkülönbözőbb gyakorlatok segítségével sajátítsa el a géptechnikusí ismereteket, szerezze meg az oklevelet. Ráadásul még nem is akármilyen módon, hanem az „erős Zolik“ módján. Azaz úgy, hogy csupa jeles hirdesse jövendőbeli mesterségére való rátermettségét. Jó diák azonban sok van, sőt olyan jótanuló is, aki Erőss Zolihoz hasonlóan az Iskolától távoli faluból járogat be az alma materbe. Miért dicsérem hát? Bizony nem másért, minthogy ez a fiatalember nem éri be tanulással. Többet vállal ennél, a hasonlókorú fiatalok életgondjalból Is magára vállal valamicskét. Törődni akar velük, vidámabbá, szebbé kívánja tenni életüket. Ezért vállalja a különböző funkciókat: egyik oszlopa (Járási bizottsági tag) faluja MISZ klubjának, táncosa az abaüjszlnal táncegyüttesnek és mint Ilyen, lelkes Ifjú tagja a Csemadok ottani helyi csoportjának. Nem véletlen tehát, hogy a kassal magyar Ipariskola diákjai közül éppen Erőss Zolitól kérdeztem meg, ugyan mi mindent vár a Csemadok jövőbeni tevékenységétől? — Négy kívánságom Is lenne — mondotta a fiatal Csemadök-tag úgyszólván gondolkodás nélkül. — Először is mint kassal diák, a kassal fiatalság egyik nagy vágyának kielégítését. Színházat szeretnének, olyan művészeti fórumot, ahol magyarul is hallgathatnák Thalia papjait és papnőit. Itt Kassán legfeljebb évente kétszer vendégszerepel a Területi Színház, Ilyenkor Is csak — vasárnap délutáni Második kívánságom szintén közérdekű. Jobban fogja össze és sokkal jelentékenyebben segítse MISZ klubjainkat a Csemadok. Ne idegenkedjenek tőlünk az idősebb vezetők, hiszen mi sem akarunk rosszat, legfeljebb több újat kívánunk I Az Iskolai atrocitások Is többek már a soknáll Itt van például az én falum, Abaűjszlna szomorú esete. Bár a községet többségében magyar nemzetiségű földművesek lakják, mégis attól kell tartanunk, hogy megszűnik az itteni magyar Iskola. A „közös“ Iskola szlovák vezetősége ugyanis esztendők óta olyan agitácíót fejt ki, hogy alig merik már a szülők a magyar tagozatba beíratni a gyermekeiket. — És ehhez fűződik utolsó kívánságom Is — folytatta Erőss Zoli. — Jó lenne, ha nagyobb felvilágosító tevékenységet folytatna falva- Inkon, városainkban a Csemadok. Rengeteg az olyan magyar nemzetiségű polgárok száma, akik még ma is azt hiszik, nem egyenlők az egyenlők között. wmr Madarász Éva Éviké 17 éves még. De márts többet tud az életről, mint igen sok felnőtt. Íme életének eddigi története: Tőzsgyökeres kassat magyar család legkisebb gyermeke. Bátyja hafósttszt, nővére boldog fiatalasszony. Természetes tehát, hogy Évinek is „puha kalácsot“ szerettek volna biztosítani a szülei. Így azután az általános iskola elvégzése után ők is egyetértettek a kislány kívánságával, hogy menten óvónőképzőbe. Dehát ember tervez,.. Évit nem vették fel. Kelet-Szlovákiában tudniillik se szert, se száma az olyan lányoknak, aktk óvónők szeretnének lenni. — No nem baji — mondotta ekkor Évi, bár azért sajgóit s szíve — leszek hát fodrásznő. Kicsiny, naiv Éva! A fodrászat is keresett szakma, oda sem jut be egykönnyen akárki! Mint ahogy nem vették fel ktszolgálónőnek, iparltanulónak és még sok mindennek. Végül már olyan gondolatok kezdtek fészket rakni Évi csinos kis fejében, hogy ő bizony semmire sem való, amikor hirtelen rája mosolygott a szerencse. Az egyik könyvkötészeti műhely alkalmazta Évát, sőt néhány hónapi nehéz munka után, még Iskolába ts küldte éspedig a válla: lat tanonciskolájába. — Csehországba. Itt végezte el aztán a két első évfolyamot, s innen került most vissza Kassára, hogy gyakorlattal folytassa az utolsó tanoncévet. Lassanként persze, már meg is szerette a könyvkötészeti munkát, az idegen környezetbe ts beleszokott szépen, csak magyarul felejtett el egy kissé. Ezért is Íratta be aztán két hónappal ezelőtt a Csemadok kassai szervezetébe az apja, remélve, hogy egy kissé visszanyert a magyar fiatalok között régi igazi lényét. Évának kedve is van ehhez, csupán egyetlen megjegyzést fűzött Csemadoktagságához: — Akkor szeretném és becsülném ezt a magyar szervezetet igazán, ha tenni is tudna hasonló sorsú leánytársaimért valamit. — Több munkalehetőség kellene a kelet-szlovákiai leányok és asszonyok számára és több szakmai ■ képzést nyújtó iskola. Ha ezen a . téren segíteni tudnának, de sok idegenben elkallódott magyar leány és asszony lelkét menthetnék meg ezzel. — Ilyen tevékenységet várok én a sokezer asszonyt, leányt és férfit számláló magyar szervezettől! ok Jóska A 18 esztendős Balok Jóska a kassai „Kovosluzbában“ dolgozik, de szintén faluról jár be napi munkájába. Mivel megtudtam róla, hogy néhány hete lépett csak be a falujának Csemadok-szervezetébe, tőle is megkérdeztem, hogy mi mindent vár a Csemadok tevékenységétől? — Tudja a fene! — válaszolta Jóska kategőríkusan. — Hát ha nem tudod, miért léptél akkor be falud helyi csoportjába? — Mert hívott az elnök, aztán azt mondta, színdarabot is játszunk! — Ennyi csak az egész? — feszegettem tovább a kérdést. Jóska azonban makacsul hallgatott, csupán a kalapja szélét ráncigálta nagy elfogultságában. Lassan-lassan azonban kiderült, mit is vár Balok Jóska meg a hozzá hasonló fiatalok a Csemadok vezetőségétől. Hát elsősorban is azt, hogy lelkes, önfeláldozó, jó magyarokkal erősítse a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségét, nem pedig — kartoték-tagokkal. Józsit ugyanis derék, becsületes, jószándékú munkásgyereknek ismertem meg, ákl szomjas az anyanyelvi kultúrára, s biztos hogy jő Csemadok-tag válik belőle. S ilyenekkel találkoztam Kassán és kör-Eva jő háziasszony maradt, ha sokáig Is volt távol az otthonátúl.
