A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-16 / 11. szám

Az utóbbi évek során a fiatalok nagy érdeklődést tanúsítanak a Csemadok munkája iránt. Nem véletlen, hogy a IX. orszá­gos közgyűlés küldöttei módosítottak az alapszabályzaton; és­pedig olyan értelemben, hogy minden ló. életévét betöltő fiatal tagja lehet a Csemadoknak. Azóta Szlovákia-szerte nagyon sok fiatal lett kulturális szövetségünk tagja. Ez késztetett ben­nünket arra, hogy Kassán és környékén elbeszélgessünk né­hány fiatallal, hogyan képzelik el a Csemadokot, mit várnak munkájától. Zoli (balról) Iskola tátrainak lt segít. Mint az Inga, úgy jár Ide-oda. Atoaújsziináról Kassára ... Kassá­ról Abaújszlnára... Ez jellemzi az Ifjú Erőss Zoli jelenlegi életét. No, meg vasszor­galma, kötelességtudása és a szép­­ben-jóban való rendíthetetlen hi­te. Pedig még csak diák. Méghozzá nem Is a legkönnyebb szakot vég­zi. A kassal magyar gépipari tech­nikumba ,',bumllzlk be“ minden áldott reggel, hogy ott a körző, a logarléc és a legkülönbözőbb gya­korlatok segítségével sajátítsa el a géptechnikusí ismereteket, sze­rezze meg az oklevelet. Ráadásul még nem is akármilyen módon, hanem az „erős Zolik“ módján. Azaz úgy, hogy csupa jeles hirdes­se jövendőbeli mesterségére való rátermettségét. Jó diák azonban sok van, sőt olyan jótanuló is, aki Erőss Zoli­hoz hasonlóan az Iskolától távoli faluból járogat be az alma mater­be. Miért dicsérem hát? Bizony nem másért, minthogy ez a fiatal­ember nem éri be tanulással. Töb­bet vállal ennél, a hasonlókorú fiatalok életgondjalból Is magára vállal valamicskét. Törődni akar velük, vidámabbá, szebbé kívánja tenni életüket. Ezért vállalja a különböző funkciókat: egyik osz­lopa (Járási bizottsági tag) faluja MISZ klubjának, táncosa az aba­­üjszlnal táncegyüttesnek és mint Ilyen, lelkes Ifjú tagja a Csemadok ottani helyi csoportjának. Nem vé­letlen tehát, hogy a kassal ma­gyar Ipariskola diákjai közül ép­pen Erőss Zolitól kérdeztem meg, ugyan mi mindent vár a Csema­dok jövőbeni tevékenységétől? — Négy kívánságom Is lenne — mondotta a fiatal Csemadök-tag úgyszólván gondolkodás nélkül. — Először is mint kassal diák, a kas­sal fiatalság egyik nagy vágyának kielégítését. Színházat szeretné­nek, olyan művészeti fórumot, ahol magyarul is hallgathatnák Tha­lia papjait és papnőit. Itt Kassán legfeljebb évente kétszer vendég­szerepel a Területi Színház, Ilyen­kor Is csak — vasárnap délutáni Második kívánságom szintén közérdekű. Jobban fogja össze és sokkal jelentékenyebben segítse MISZ klubjainkat a Csemadok. Ne idegenkedjenek tőlünk az idő­sebb vezetők, hiszen mi sem aka­runk rosszat, legfeljebb több újat kívánunk I Az Iskolai atrocitások Is többek már a soknáll Itt van például az én falum, Abaűjszlna szomorú ese­te. Bár a községet többségében magyar nemzetiségű földművesek lakják, mégis attól kell tartanunk, hogy megszűnik az itteni magyar Iskola. A „közös“ Iskola szlovák vezetősége ugyanis esztendők óta olyan agitácíót fejt ki, hogy alig merik már a szülők a magyar ta­gozatba beíratni a gyermekeiket. — És ehhez fűződik utolsó kí­vánságom Is — folytatta Erőss Zoli. — Jó lenne, ha nagyobb felvilágo­sító tevékenységet folytatna falva- Inkon, városainkban a Csemadok. Rengeteg az olyan magyar nem­zetiségű polgárok száma, akik még ma is azt hiszik, nem egyenlők az egyenlők között. wmr Madarász Éva Éviké 17 éves még. De márts többet tud az életről, mint igen sok felnőtt. Íme életének eddigi története: Tőzsgyökeres kassat magyar család legkisebb gyermeke. Báty­ja hafósttszt, nővére boldog fiatal­asszony. Természetes tehát, hogy Évinek is „puha kalácsot“ szeret­tek volna biztosítani a szülei. Így azután az általános iskola elvég­zése után ők is egyetértettek a kislány kívánságával, hogy men­ten óvónőképzőbe. Dehát ember tervez,.. Évit nem vették fel. Kelet-Szlovákiában tudniillik se szert, se száma az olyan lányok­nak, aktk óvónők szeretnének len­ni. — No nem baji — mondotta ek­kor Évi, bár azért sajgóit s szíve — leszek hát fodrásznő. Kicsiny, naiv Éva! A fodrászat is keresett szakma, oda sem jut be egykönnyen akárki! Mint ahogy nem vették fel ktszolgálónőnek, iparltanulónak és még sok min­dennek. Végül már olyan gondo­latok kezdtek fészket rakni Évi csinos kis fejében, hogy ő bizony semmire sem való, amikor hirte­len rája mosolygott a szerencse. Az egyik könyvkötészeti műhely alkalmazta Évát, sőt néhány hó­napi nehéz munka után, még Is­kolába ts küldte éspedig a válla: lat tanonciskolájába. — Csehor­szágba. Itt végezte el aztán a két első évfolyamot, s innen került most vissza Kassára, hogy gya­korlattal folytassa az utolsó ta­­noncévet. Lassanként persze, már meg is szerette a könyvkötészeti munkát, az idegen környezetbe ts beleszokott szépen, csak magyarul felejtett el egy kissé. Ezért is Íratta be aztán két hónappal ez­előtt a Csemadok kassai szerve­zetébe az apja, remélve, hogy egy kissé visszanyert a magyar fiatalok között régi igazi lényét. Évának kedve is van ehhez, csupán egyet­len megjegyzést fűzött Csemadok­­tagságához: — Akkor szeretném és becsül­ném ezt a magyar szervezetet iga­zán, ha tenni is tudna hasonló sorsú leánytársaimért valamit. — Több munkalehetőség kellene a kelet-szlovákiai leányok és asszo­nyok számára és több szakmai ■ képzést nyújtó iskola. Ha ezen a . téren segíteni tudnának, de sok idegenben elkallódott magyar le­ány és asszony lelkét menthetnék meg ezzel. — Ilyen tevékenységet várok én a sokezer asszonyt, leányt és férfit számláló magyar szerve­zettől! ok Jóska A 18 esztendős Balok Jóska a kassai „Kovosluzbában“ dolgozik, de szintén faluról jár be napi mun­kájába. Mivel megtudtam róla, hogy néhány hete lépett csak be a falujának Csemadok-szervezeté­­be, tőle is megkérdeztem, hogy mi mindent vár a Csemadok tevé­kenységétől? — Tudja a fene! — válaszolta Jóska kategőríkusan. — Hát ha nem tudod, miért lép­tél akkor be falud helyi csoport­jába? — Mert hívott az elnök, aztán azt mondta, színdarabot is ját­szunk! — Ennyi csak az egész? — fe­szegettem tovább a kérdést. Jóska azonban makacsul hall­gatott, csupán a kalapja szélét ráncigálta nagy elfogultságában. Lassan-lassan azonban kiderült, mit is vár Balok Jóska meg a hoz­zá hasonló fiatalok a Csemadok vezetőségétől. Hát elsősorban is azt, hogy lel­kes, önfeláldozó, jó magyarokkal erősítse a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségét, nem pedig — kartoték-tagokkal. Józsit ugyanis derék, becsületes, jószándékú munkásgyereknek is­mertem meg, ákl szomjas az anya­nyelvi kultúrára, s biztos hogy jő Csemadok-tag válik belőle. S ilye­nekkel találkoztam Kassán és kör-Eva jő háziasszony maradt, ha sokáig Is volt távol az otthonátúl.

Next

/
Thumbnails
Contents