A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-09 / 10. szám

N éhány hónappal ezelőtt látogatást tettem a pozsonyi Rákkutató Intézetben és beszélgetést folytattam az Intézet két prominens dolgozójával, egy új, nagy port felvert nyugatnémet orvossággal kapcsolatban a világszerte és a nálunk folyó kísérletekről, részeredményekről. Most a kutatóintézet négy éve önállósult klinikai részét kerestem fel, hogy megkérjem dr. Tesárek Tibort, a sebészeti osztály főorvosát, beszéljen erről a betegségről és arról a munkáról, amely az osztályán folyik.

— Természetesen nem kezeljük itt egész Szlovákia rákos betegeit, hanem bizonyos szelekció után a nehezebb formátumú, különlegesebb gyógymódot igénylő onkológiai esetek kerülnek ide, akiket máshol különböző okokból nem tudnának megfelelő kezelésben részesíteni.

Amíg az orvosok, a rák-kutatók egyetemes erőfeszítése majd sikerrel jár és végre felfedezik az emberiség által olyan hőn óhajtott ellenszert és egy injekció, vagy kávéskanállal bevett orvosság biztosan megvéd, kigyógyít a betegségből, addig a rák legtöbb fajtájánál a kezdetleges stádium esetén a kés jelenti a gyógyulás legbiztosabb útját. Intézetünkben az alapkezelés két Irányú. Az egyik a chirurgiai, a másik a rádióterápikus. Ennek a kétféle eljárásnak mintegy kiegészítője vagy úgy is mondhatnám, utolsó lehetősége a radioaktív izotópokkal és a chemoterápiai vagy ún. citosztatlkai eljárással való gyógyítás.

Az izotópok és a citosztatika alkalmazása valami újabbat, további lépést Jelent, de még mind a két módszer nélkülözi azt, amit ugyancsak nélkülöznek a klasszikus eljárások is, tudniillik a rák eredetének és keletkezésének ismeretét. Bár rengeteg kísérlet folyamán a

problematika már eléggé leszűkült, mélyre hatoltunk a betegség struktúrájába, eljutottunk a rosszindulatú daganatos sejtszövetig, sőt, sejtmagig, de ennek ellenére sem tudjuk megállapítani a megbetegedés valódi okát. Még ma sem tudták megdönteni az erre vonatkozó klasszikus teóriát, amely szerint a daganatos betegség az embrionális, még az anyaméhben végbemenő sejtfejlődési rendellenességre vezethető vissza. Ezek a sejtek később az ember életének folyamán különböző momentumok, mint folyamatos irritáció, hormonális változások, idegrendszeri megterhelések stb. hatására hirtelen burjánozni kezdenek. Meg kell említenem, hogy a rák nem örökölhető, legfeljebb bizonyos mértékig a hajlam.

A másik, újabb elmélet szerint a rák vírusos, infekciós megbetegedés is lehet, bár erre még kézzel fogható bizonyítékaink nincsenek. A mi kutatóintézetünkben folyó kísérletezés erősen ennek az új teóriának kidolgozására, alátámasztására irányul. Eddig azonban az állatokon végzett kísérletek a humán onkológiában eredménytelenek, nem alkalmazhatók. Lehet, hogy ez csupán idő kérdése. Ha a vírusos teória helyessége bebizonyosodna, ez teljesen új utakat nyitna meg a rákgyógyászatban. A gyógyítás esetleg oltás útján, injekció vagy cseppek formájában történne, ahogy mór említettem.

Ma azonban még nem tartunk itt, mégis tudatosítania kellene mindenkinek, hogy ez a rettegett betegség az eddig rendelkezésünkre álló eszközökkel is teljesen kigyógyítható, ha a beteg idejében kerül orvoshoz. Sajnos, kezdeti stádiumban a betegségnek úgyszólván nincsenek tünetei, ezért gyakran későn fordulnak orvoshoz. De remény ilyenkor is van, hiszen

minden esel annyira individuális! Mikor a hormontermelésben változás áll be — gondoljunk a nőknél, férfiaknál a negyvenedik és ötvenedik évük között bekövetkező klimaktériumra — általában ezt az időszakot tartják az ün. kancerogén életkornak, bár a betegség minden életkorban felléphet. Mégis, többet kellene hangoztatni' a rákszürő vizsgálatok fontosságát ebben az életszakaszban. A negatív eredménnyel járó vizsgálat, bár mindenképpen nagy megterhelést jelent a kórháznak, mégis ezerszer kívánatosabb, mint egy elkésett, súlyos vagy reménytelen eset.

Tesárek főorvos dolgozószobájából utunk a műtőbe vezet, ahol a sebészkésé a szó. Negyvenöt éves férfi fekszik a műtőasztalon. Reggel kilenc óra van. A bal tüdőlebenyen daganatot állapítottak meg. Szerencsére a periférián, nem a légcsővezeték közelében. Előzőleg mindent megtettek, hogy a legrészletesebb diagnózis álljon a műtőorvos rendelkezésére. A beteg jó felépítésű, nem iszik, nem dohányzik, még csak koffeinnel sem mérgezi magát, a lehető legegészségesebb életmódot folytatja, sokat tartózkodik a jó levegőn: mezőgazdasági dolgozó, kocsis.

Ismeretes a statisztika, amely szerint a tüdőrákban megbetegedetteknek jóval nagyobb hányada dohányzik. De hát nincs szabály. A műtősnél segédkező team elég sok főből áll. A daganatos tüdő operációja roppant igényes, hiszen a skalpéi a szív és a főütőér közvetlen közelében jár. Bármilyen feljavított állapotban is kerül a beteg a műtőasztalra, számolni lehet sokkal, hirtelen beálló szívgyengeséggel. Ezért az ilyen operáció a legkomplexebb

arzenált teszi szükségessé. A belgyógyász az elektrokardiográf készülék mellett ül és az egész folyamat alatt a kis képernyőn figyeli a zölden világító pontocska cikcakos futását, hogy azonnal jelezhesse, ha valami nincs rendjén. Készenlétben áll a szív és a tüdő mesterséges működtetésére szolgáló műszer, s ha ez sem bizonyulna elegendőnek, még ott az elektromos gép, amely áramütések útján állítja a szívet újra munkába, ha kell, s természetesen mindehhez a kezelőszemélyzet. Külön feladat vár az altatást végző orvosra is. A narkózis megfelelő stádiumában a beteg száján keresztül csövet csúsztat le a tüdőbe, amely részint levegővel látja el a működő tüdőszárnyat, részint a narkózist tartósítja. Az éteres maszk, az érbe kapott injekciók mély önkívületi állapotba süllyesztik a beteget, akit ezután helyeznek a megfelelő fekvésbe. Tüdőoperációnál kétféle helyzet között választhat a sebész. Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya is. Dr. Tesárek nem az oldalfekvés, hanem a liasonfekvés mellett döntött. Ez az orvos számára kevésbé kényelmes, a munka területe kevésbé „fekszik kézhez“, viszont a beteg szabadabban tud lélegzeni másik tüdőszárnyával, ami oldalfekvés esetén összenyomódik.

A has és a mellcsont alá börpárnákat helyeznek, a beteg hátét gondosan végigmossák alkohollal és egyéb fertőtlenítő szerekkel. A transzfúziós készülék bekötésre készen áll, hogy az operáció alatt elfolyó vért folyamatosan pótolja. Még jónéhány köbcentiméter novokain a hátlzmokba, aztán kigyulladnak a reflektorok. Beszabályozzák a kívánt fényerősséget, és a sebész élesen előrerajzolja a vágás vonalát.

Pontosan negyed tizenegy van, mikor az éles skalpéi erős, határozott ívben a hátgerinctől a bordák fekvésének irányában átszeli a bőrt, az alatta levő zsírréteget, a hátizmokat egészen a csontig. A vágást kiszélesítik, a vérzést tamponokkal és elektromos töltésű csipeszek égetése által csillapítják. A seb széleire steril kendőket varrnak. Az izmok alatti

A sebész tenyerén a tumor.

A műtéthez minden készen áll.