A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-05 / 1. szám
A gróf nagy tudós volt — folytatta az üreg gyógyszerész. Ismerte a hegyek mélyén megbúvó titkokat, a keleti pariómók készítésének a titkát, a velencei lagúnákban éló halakat és azokat az új gyógyszereket is, melyekről még a Sorbonne Egyetem tudósai sem hallottak. Egy nagy titok, egy nagy rejtély megoldásén dolgozott. Az anyagot akarta a legapróbb részleteire bontani és olyan hatalmas erejű robbanószer feltalálásán dolgozott, mellyel akár az egész világot a levegőbe röpíthette volna! — [ól ismertem, hiszen a férjem volt... Es ezért nem hiszem el még ma sam, hogy a király kuruzslóként égettette el — válaszolta Angelika. — Sajnos, elégették. Letartóztatása óta nem beszéltem vele — válaszolta Savary. — Ahogyan mondottam, halála után, ahogyan tudtam, rendbehoztam a laboratóriumot és az ő munkáját folytattam. Angelika nem hitt a gyógyszerésznek. A kastély egyik szobájában egy véres inget talált. Volt férje, de Poyrac inge volt... Az volt az érzése, hogy de Poyrac él, valahol a kézéiben tartózkodik. — jöjjön velem! Valamit találtam, mely miatt minden okom megvan arra, hogy azt higgyem, hogy férjem él! — mondatta Angelika. Kis pislákoló lámpával mentek abba a szobába, ahol Angelika a véres ingre bukkant. — Ml ez? Kié ez a vérrel áztatott ing? Kié... ?l — kérdezte reszkető hangon Angelika. —> Az On férjéé volt... Közvetlenül a kivégzés után a hóhértól vettem meg ... — Miért nem mondja meg nekem az Igazat? De Poyrac él! — Sajnos, de Poyrac meghalt... Láttam a kivégzését. Angelika nagyon letflrt és szomorú lett. Visszamentek Savary laboratóriumába. Hosszú perceken át egy szót sem váltottak. Legnagyobb meglepetésükre Desgréz, a király titkosrendőrségének a főnöke jelent meg. — Honnan tudta, hogy Itt talál? — kérdezte meglepődve Angelika. — Nekem mindenről tudnom kell... Ez nagyon sokszor nagy nehézségekkel jár. Van úgy, hogy az ember már azt hiszi, hogy mindent tud, minden rejtélyt megoldott, és a végén derül ki az, hogy semmit sem tud... Ugye, így van ez, Savary úr? — On ismeri Savaryt? — kérdezte meglepődve Angelika. — Igen. Az alchimisták és a rendőrség emberei szoktak találkozni De mit keres Itt? — fordult Savaryhoz a rendőrfőnök. — Savary úr a vendégem. — Akkor rendben van... Rövidesen pirkad. Batcsary bej excellenclás úr ma látogatásával tisztel meg minket és végignéz égy kivégzést. Okos dolog volna, ha On is eljOnne és találkozna vele. — A kivégzésre nem megyek el — válaszolta határozott hangon Angelika —, erre a király sem kötelezhet! — Pedig azt hittem, hogy... — Rosszul hitte! — Akkor búcsúzok: gyógyszerész úr, a viszontlátásra, madame de Poyrac, az alázatos szolgája vagyok — szólt irónikusan a rendőrfOnOk, majd elment. — Azt mondotta, hogy Batcsary bej nézi végig a kivégzést? Batosay bej, a sah kOvete és a tengerek legfőbb admirálisa? Az, aki a múmiát mindenüvé magával viszi? — Múmiát? Ml az? Perzsiában gyártják? — Nem, azt nem gyártják. A fOld mélyéből bugyog ki. Ha csak néhány cseppnyit szerezne belőle, elősegítené azt, hogy de Poyrac munkáját folytathassam. —i Ha így van, elmegyek! Én Is ott leszek a kivégzésen és beszélek Batosay bejjel... (Folytatjuk)
