A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-02 / 9. szám
A szerző felvételei házat is vett nyolcezerért fönt a Partokon, és most, hogy a szövetkezetben is megjavult a munkaegység értéke, — ketten kettőezer koronán felül kapnak előleget havonta —, mindezek után mit szeretne még. És Panni, szintén az Ismerős jogán, félig nevetve, de kicsit dühösen mondja: Meghalnll Nézem ezt a szikár, vékony, munkaszerető asszonyt. 0 is néz engem és mutatja az „angyalbőrt“, Így nevezi a rajta lévő „szolgálati“ mundért, és hozzáteszi, hogy reggel fél ötkor már Itt vannak, délben és este megint. De én jól látom, hogy a „meghalni“ szónak nem ezek a jelek adnak értelmet. Más oka van egy ilyen őszinte kijelentésnek. Az okot látom, szinte gyerekkorától máig. Ott kezdődhetett még negyven évvel ezelőtt, amikor már hatéves korában, mint pásztor ember gyereke kezdett szaladgálni a kecskék után. S azóta megállás nélkül. Ahogy Krlstofoll Jani bácsi, az apja, kecskés, kanász majd tehenes volt, Panni úgy lett kisbojtárból nagybojtár. A Szkala tövisei Írtak véres Jeleket a talpára, és nem jutott idő arra, hogy ő írjon betűket a füzetlapokra. Az egy aláírásig jutott el. Ki ne eszmélne ma arra, hogy mit mulasztott egykor? Talán Panni is gondol erre, amíg odaveti nekem, hogy: meghalni. Nevetünk is meg el is kerekít egy csendeset, hiszen otthon vagyunk, és ott nem szólják meg az embert. Majd leveti az. angyalbőrt ő is meg a férje is, hogy benézzenek egy sörre, egy kis erősre, mert van ugyan bor is odahaza, de jobb a sör, mondja, és ebben az is benne van, hogy a sörivás egyben egy piciny közösségi élet is a vendéglőben. A tanyai látogatást a növendékbikák istállójában folytatom, ismerőst keresve itt is, barátom, Puskás Lajos feleségét, aki egyet gondolva, másodmagával, Gajdos József feleségével hatvanhárom növendék- vagy „felnőtt“ bika gon-A Panni — eszébe sincs meghalni Annus és Ilona éppen a kempinget mondják újra sötétben. Mennyivel nagyobb érzés e millió gyertyafényt látni, tudni, hogy bár messziről világit, egyszer ide is eljön a faluba megszaporítani azt a hét sápadt villanykörtét, ami bizony nem sok a majdnem kétezer lelket számláló falunak ... Egy hónapja is elmúlt, hogy otthon jártam. Azóta a medve is viszszament a barlangjába és volt egy szép februári tél. Friss hó takarta be a megfagyott földet a kosarak! partokon, és a lejtőkön visongtak a gyerekek szánkón, sítalpakon. A szövetkezet évzáró közgyűlését is megejthették, hiszen február nyolcadikára tervezték. A lényeges dolgot is elvégezték: az osztalék kifizetését. Nem kell tehát egyéb, mint egy szépséges tavasz, amit tiszta szívemből kívánok az otthoniaknak és magamnak is. GYURCSÖ ISTVÁN Korszerű söntés és bolt: van akt közszolgáltatások házának nevezi. Szép ház a falu szélén, csak nem a falué: import építkezés — a Vtzszabályozó Vállalat a tulajdonos. pet. És mégis, mindennek ellenére, az egyenlő munka ellenére sem kapnak csak huszonöt ár földet a férfiak ötven árjával szemben. Mondom, hogy minek akarnak még annyit kapálni is, de úgy gondolom, bár nem mondják, az egyenjogúság miatt van az egész követelés, merthogy egyenjogú a férfi meg a nő. Igaz, nagyon megbecsüli a vezetőség a munkájukat. Két éve dolgoznak csak a szövetkezetben, de tavaly mér a jó munkáért azzal jutalmazták őket is, hogy részt vehettek egy lengyelországi kiránduláson, ahová soha nem juthattak volna el, ha nem dolgoznak itt. Most is küldik őket prágai kirándulásra. Ilyen kirándulások fűszeres esetei feledtetik a hajnali ágybólkiugrásokat. Amikor a kiránduló idegeneknek bemutatkoznak, mint a szarvas szálló kiszolgálói,, és utána gurulnak a nevetéstől, hogy a szarvak a bikák fején vannak. Meg a kemping eset, auni egy télre elég, hogy jól kinevessék magukat naponta. Mert nagy nevetség is volt, hogy kimennek a szállásról éjszaka, ahová muszáj menni és nem találnak vissza, s mint a szellemek egy szál ingben nyitogatják a víkendházak ajtaját, mivel mind egyforma. Magam is nevetek az eseten, ahogy evezek kifelé a tanyáról, elképzelve a kél kerek asszonyt, akik mint a szarvas szálló kiszolgáló női csipkés alsóban kísértenek a kempingben. Csizmamosás után én is betérek a vendéglőbe, mint aki valamit is csinált volna ezen a napon. Panni és a férje, Botka László csendben isszák a sörüket. Nekik is fel kell jutniok a Partokra, mint jómagáimnak, igaz, ők egy emelettel lejjebb laknak. Elköszönök és neki indulok a sötétségnek, szinte a semmibe, csak sejtve a hegyoldalt, az utat, ami nem is fontos ilyenkor. Fölérve, az éjszakai panoráma olyan fényben tárul ki előttem, hogy minden lenti ember sajnálhatja. Hegy faroktól Esztergomig a fénypontok ezrei ragyognak félkörben. A látvány feledteti a dagadó sarat, a libegőst, szuszogást. Egy gyertya is biztonságot nyújt a dozását vállalta. Most a növendékek vannak soron. A felnőtteket, harminckét darabot, tavaly exportálta a szövetkezet. A két asszony, Annus és Ilona egymástól veszik át a nevetést. Talán ettől a jókedvtől olyan kerek mind a kettő. Azt is nevetve mondják, hogy minden reggel fél négykor kell kiugrani a jó meleg ágyból és nyolc óráig megállás nélkül a hatvanhárom kis bika gondját ellátni, és mindezt egy jó korty szíverősitővel. Csak a reggeli „műszak“ végeztével otthon látnak hozzá a dupla reggelihez. A két asszony arra is büszke, hogy a bikák nem szeretik az embereket, mármint a férfiakat. Még az export anyagot is ők, a nők készítették el, mivel a felnőtt bikák nem engedték magukhoz közel a férfiné-A trombita, ami reggelenként rlkoltozott és a kecskék, malacok, tehenek után futott a Panni is.
