A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-02 / 9. szám
ban él emigrációban, és a parlamentáris demokrácia barátjának tartják. (Don (nan egyébként fia az utolsó spanyol királynak, XIII. Alfonznak, akit 1931 ben a II. köztársaság kikiáltása késztetett a trón és az ország elhagyására.) Franco azonban Don Inán elsöszülött fiát, (nan Carlost támogatja. A fiatalember apjának hozzájárnlásával és a „Candillo“ támogatásával Madridban nőtt fel, elvégezte a szárazföldi, a haditengerészeti és a repülőtiszti akadémiát, a görög király húgát, Sophia t vette feleségül, a Madrid kapni előtt levő pazar Zarzuela palotában lakik és katonai parádékon az államelnök jobbján foglal helyet. )uan Carlos azonban ismételten kijelentette, hogy nein saját magának, hanem apjának kivánja a trónt. De Franco a most 31 esztendős, 1,86 méter magas, szőke, kékszemn fiatalembernek egyengette az utat. 1966-ban elfogadtatott egy utódlási törvényt, melynek értelmében az államfő „bármikor kijelölhet egy királyt vagy egy régenst utódjául“. (Ez az utód, igaz, csak Franco halála után, vagy ha ö már nem tudja ellátni hivatalát, foglalhatja el a helyét.) 1968 ban juan Carlos hivatalosan megkapta a „trónörökös“ címet s ezzel a protokolláris második helyet Franco mögött. Ugyanebben az évben, nem sokkal karácsony előtt a herceg carlista riválisát, Hugo Carlost kiutasították Spanyolországból. (A carlisták Barcelona grófjánál még régebbre vezetik vissza trónkövetelő igényeiket. A 38 éves Don Hugo Carlos — Irene holland királyi hercegnő férje — bár korábban megígérte, hogy „nem folytat politikai tevékenységet", utóbb már nyíltan trónkövetelőként szerepelt.) Ezzel elhárult az utolsó akadály Franco jelöltje elöl. 14 nappal később, januárban luan Carlus, a gyalogság őrnagya, kijelentette: hajlandó elfogadni a koronát, ha azt felajánlják neki. Felháborodottan tiltakozott a|>ja, Ilon Inán Portugáliában: a nyilatkozatot fia az ü beleegyezése nélkül tette. Ugyanakkor nyilvánosságra hozta fiához intézett egy korábbi levelét, amelyben óva intette, hogy őt kihagyja az utódlás sorrendjéből: „Ez azt jelentené, hogy olyan király kerülne az ország élére, aki kezdettől fogva magán viselné az inkorrektség pecsétjét.“ lóllehct a monarchiának szabad választások megtartása mellett semmi esélye sem lenne Spanyolországban, a legitim trónörökös tiltakozása nagy visszhangot váltott ki a sajtóban. Nyíltan meg merték írni az újságok, hogy melyiknek az oldalán áll a jog az apa és a tiú közti viszályban. Fraucuról alig esett többé szó. Ebben a pillanatban meghúzta a „Cauuilln“ a vészféket. A diákok szolgáltatták ehhez az okot: titokzatos körülmények között megtámadták a barcelonai egyetem épületét és halállal fenyegették a rektort (az ellenzék szerint a színjátékot a rezsim rendezte). Madridban utcai bar cukra került sor, miután egy diák a rendőrségen kihallgatás közben öngyilkos lett: állítólag „levetette magát az ablakból“. Erre bezárták az ország két legnagyobb egyetemét a madridit és a barcelonait. S még mielőtt a nyugtalanság más városokra is átterjedhetett volna, a kormány elrendelte a rendkívüli állapotul, hogy elejét vegye „a nihilizmus, az anarchia és az engedetlenség orgiájának“. Most csönd van Spanyolországban. F.s csöndben akarja Franco, ez a 76 éves, de még mindig éber férfi megoldani az utódlás kérdését: Car reru Blanco tengernagy (65), lehőbb szolgája lenne a miniszterelnök (olyasmi, ami eddig nein volt Franco—Spanyolországban) és a 31 éves luan Carlos! hivatalosan királynak nyilvánítanák. luan Carlos, a fiatal őrnagy időközben Brüsszelbe utazott, Baudnin belga királynál kifürkészendő, miként lehetne rávenni az apját, hogy mondjon le trónöröklési igényéről. Baudoin apja. III. Lipót 1951-ben a szocialisták nyomására lemondott. A luan Carlost támogató monarchista frakciót azóta „Baudoinista pártnak“ hívják Spanyolországban. Don ]uan trónkövetelő, az apa Franco tábornok, a trón őre Az ősember nyomában Még nem teljesen tisztázott, mennyiben s milyen korszakiban használta az ősember lakóhelyként jelenlegi idegenforgalmi látványosságainkat, a Sziliceí fennsík cseppkőbarlangjait. Annyi bizonyos, hogy számtalan kőkorszakbeli lelet bizonyítja a tényt, hogy az ősember valóban ide húzódott vissza a tél hidege elől. Utóbbi Időben barlangkutatóink a kevésbé ismert és nehezen hozzáférhető Ardai barlangban is folytattak ilyen irányban felfedező leszállásokat. Sokkal könnyebben értheti utol a turista ma azonban a Domical cseppkőbarlangban az ősember nyomát. Felvételünk részletet mutat be a Domical barlangból, s azok, akik a kép előterében állnak, egészen ma! emberek. A hosszúszói szövetkezet elnöke az egyik, Garaj László, a másik fehérfüzős cipőben ugyancsak a szövetkezet alkalmazottja, mégpedig mellékógl üzemének vezetője, Varga Árpád, ugyancsak Hosszúszóról. A kép jobb sarkában a lovacskával kecsel és hosszúszói munkások végeznek iszapeltakarítást, s ezt a munkálatot hajtja végre a hosszúszói szövetkezet mellékági üzeme. A kassai kelet-szlovákiai múzeum kezelésében levő barlang igazgatását két évvel ezelőtt vette ót a rozsnyói dr. Klekner József, egyébként nyugalmazott jogász, aki minden élettapasztalatával és természetszeretetével azon van, hogy megtörténjék végre az utóbbi időben felgyülemlett tennivalók elvégzése. Most az első uszály iszaptalanítását végzik. A lovacskák a bányaművelésben használt japán csillékben szállítják ki a felszínre a felgyülemlett iszapot, amely gátolta a csónakkal való közlekedést. Pedig a barlangnak egyik vonzóereje abban volt, hogy a barlangjárás végén még a csillogó cseppkőfalak között csónakázás koronázta be az élvezetet. Ha ezek a munkálatok most befejeződnek, ismét lehetséges lesz a csónakázás, s a látogatók nemsokára már hiánytalanul élvezhetik a mutatós barlang minden szépségét. Az elmúlt években átlag 70—80 ezer látogatója volt, a barlangnak. A múlt esztendei események következtében a látogatottság csökkent, még a hatvanezret sem érte el. Kérdésünkre dr. Klekner József igazgató kifejezést ad reményének, hogy az idén újra emelkedni fog a látogatók száma. MOHR GEDEON Ok is csak nOk ! Az allensbacht közvélemény kutató hivatal dolgozót megállapították, hogy Nyugat-Németországban a nők aránylag keveset mutatnak meg báláikból. Száz megkérdezett nő közül csak négy visel miniszoknyát, huszonhét térdig érő és hatvannyolc pedig kimondottan hosszú szoknyát hord. A száz közül egy nem is felelt a kérdésre. Az elmúlt évhez viszonyítva mégtscsak tapasztalható némi Javulás, mivel akkor száz közül csak egyetlenegy nő viselt miniszoknyát — a férfiak nagy bánatára. Azt viszont már nem tudjuk, hogy a közvélemény kutató hivatal hány éves hölgyeket kérdezett megl... Mert a hatvan évesek közül nálunk senki sem visel miniszoknyátI Mondjuk, hogy hála istennek?
