A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-02 / 9. szám

Mao

ajándékmangója — konzerválva

A nagy politikát helyzetelemzések napjainak Kínájáról gyakran kevésbé éles fényt vetítenek a valóságra, mint az apróságokról szóló beszámolók. Ez utóbbiak közé tartozik például a mango-gyümölcsök kultusza. A mango sárgáspiros trópikus gyümölcs, nagy, hosszúkás almához hasonlít, az íze pedig a sárgadinnye ízére emlékeztet. Ez a gyümölcs mostanában Kínában még nagyobb tisztelet tárgya, mint a kis, piros „Mao-biblta“. Pedig ez a gyümölcs Kína legnagyobb részében egyáltalán nem terem s Indiával ellentétben nincs jelentősége Kína vallástörténetében sem.

Ezt a jelentőséget azonban gyorsan megszerrezte, mégpedig a következőképpen: augusztus elején történt, hogy a munkás-paraszt szervezetet, amely elsőként kapta azt a feladatot, hogy Mao gondolatait elterjessze a pekingi Cstnghua Egyetem értelmiségi köretben, parasztok egy csoportja több kosár őszibarackkal ajándékozta meg. A propaganda-szerv 240 munkása ekkor ünnepélyesen elhatározta, hogy a nyolc legszebb őszibarackot vörös tányérra helyezve egy küldöttséggel eljuttatja Mao elnöknek.

Pontosan ugyanakkor a pakisztáni külügyminiszter és felesége meglátogatta Mao Cetungot. Ajándékként a külügyminiszter száz mango-gyümölcsöt hozott Pakisztánból Maonak, aki elhatározta, hogy viszonzásképpen az őszibarackokért ebből néhány mango-gyümölcsöt küld a propaganda szervnek. Amikor a propagandisták visszatértek az egyetemre, a gyümölcsküldemény már ott várta őket.

Eddig még minden rendben van. Most kezdődik azonban a történet képtelenségnek tűnő része. A propagandisták ugyanis nem fogyasztották el a könnyen romló mangó-gyümölcsöket, hanem lázasan kutatni kezdtek formalin vagy spiritusz után, hogy azonnal konzerválják Mao ajándékát az utókor számára.

Késő éjszaka a Természettudományi Múzeumtól tényleg megkapták a szükséges anyagot. Időközben nyomdászok egész éjszakai munkával sok ezer plakátot készítettek, amelyeken illő formában közölték a kínai nép tömegeivel Mao Ce-tung nagylelkű elhatározását, hogy mango-gyümölcsökkel ajándékozza meg a propagandistákat.

A pekingi rádió gyorsan közölte a hírt, s a déli Kantonban még aznap éjszaka sok tízezer ember özönlött az utcákra és nagy dobpergetés közepette a hajnalt órákig ünnepelte Mao nagylelkűségét. Másnap reggel Sanghajban háromszázezren ji) gyűltek össze a nagy mangocsoda ünnepléséreI

Másnap délelőtt jelentések szerint Pekingben százezrek álltak sorba a Cstnghau Egyetem előtt és amikor végre megpillanthatták az uborkás üvegeket, amelyekben a mangogyümölcsök úszkáltak, meghatott könnyekben törtek ki.

Hamarosan elkövetkezett az a nap ts, amikor a mango-gyümölcsöket egész Kínában szétosztották, hogy a Mao-hívők leróhassák irántuk érzett tiszteletüket. Ma már senktsem tudja, hogy eredetileg hány mango-gyümölcs volt. Mindenesetre a készlet nem fedezte az igényeket. Persze nem Importáltak újabbakat Pakisztánból, hanem — ugyancsak üvegben — úszkáló mango-utánzatokat készítettek.

Fukten, a hősi tartomány, különleges megttsztelésként egy igazi és egy utánzat mangogyümölcsöt kapott. Szecsuán egyik városában szeptember közepén ötszázezren gyűltek össze, hogy két mango-utánzatot átvegyenek.

Honan tartomány Csengcsou városában százezer katonát kellett bevetni a tömegek lelkesedésének megfészkezésére, amikor a katonai parancsnok egy mango-gyümölcsöt vitt végig a városon. Vuhanban százezer munkás ujjongva fogadott két mango-utánzatot. Az egyik újság beszámolt arról, hogy Peklngből az egyik városba mango-gyümölcsöket szállító vonatot ■mtnden állomáson örömtől tomboló tömegek üdvözölték. Aki a mango-gyümölcsöket látta — hangoztatta a lap — ösztönszerűen megértette Mao Ce-tung nagy tanítását.

Azt mondják, hogy a könyv a legjobb barát, de ez így magában nem teljesen Igazi Hozzá kellene még tennünk egy szót, s akkor már közelebb Járnánk az igazsághoz. Ugyanis: Csak a jó könyv lehet a legjobb barát. :.

ízlések és pofonok különbözők. Neth mindenkinek tetszenek* a kimondottan értékes könyvek, a mai élettempó szükségessé teszi: a kikapcsolódást, s ezért az érték rovására az emberek, azaz az olvasók jelentős része átpártolt az érdekes, érdek-feszítő, izgalmas könyvekhez.

Fogtuk magunkat és felderítő útra indultunk. Először is a pozsonyi Magyar Könyvesboltba mentünk el, hogy a legilletékesebbekkel: az eladókkal és a vásárlókkal vitassuk meg ezt a problémát... Hogy megkérdezzük tőlük, mit és mennyit olvasnak, melyik író könyveit kedvelik leginkább, mennyit fordítanak havonta, évente könyv vásárlásra.

Ajtó ... Ajtó ... Ajtó...

Nem tévedés, kedves olvasóinki Amikor beléptünk a könyvesboltba, ezt a magyar szót hallottuk először, de nagyon sokszor egymás után.

Egy nagy szemű, szőke kisfiú válogatott a meséskönyvek között, s ha tőle függ, talán az egész üzletet kirámolja, de a mamája más véleményen volt.

— Románkénak annyi meséskönyv-e van már otthon, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Csak a könyv érdekli, semmi más játék. Van sok magyar, szlovák és német m-sséskönyve, mert már mind a három nyelven jól beszél.

S most megoldódott a rejtély is. Románké ugyanis nem az ajtót emlegette, hansm a könyvekre mutogatott és egyre ismételgette: — Aj to, aj to, aj tol — ami magyar nyelvre for dítva annyit Jelent, hogy: — Ezt is, ezt is, ezt isi

A kisfiú azután beérte — egyelőre — három könyvvel, mivel a mamája megígérte, hogy hamarosan újra eljönnek. Érdekes, hogy egy négyéves kisfiú hamarább rájött arra, hogy a könyv a legjobb barát, mint sok olyan felnőtt, aki egyébként rendkívül okosnak és intelligensnek tartja magát.

Nincs mit titkolnunk!

Ezt már az üzletvezető, Sőeglíkné — Major Aranka mondta, amikor kérdezősködni kezdtünk.

— Hogy mennyi könyvet adunk el -havonta? Talán egyszerűbb lenne, ha azt mondanám, hogy ebben a negyedévben 300 ezer korona a tervünk. A januári terv nyolcvanezer, a februári nyolcvanháromezer korona. A Január — a Júniuson kívül — a leggyengébb hónap, ennek ellenére teljesítettük a januári tervet.

A magyarországi írók közül Berkesi, Szilvási, Passut-h, Németh László, Palotai Boris, Szabó Magda és Fejes Endre művei fogynak legjobban. A költők -közül pedig Ady és József Attila. Versenyen kívül, teljes testhosszal vezet Jókai és Mikszáth.

— És a csehszlovákiai magyar Írók és költők közül, melyiknek a művel iránt legnagyobb az érdeklődés?

— Az első helyen Fábry Zoltán, a másodikon Ordódy Katalin, a harmadikon Dobos László, a negyediken Gál Sándor és az ötödiken Dávid Teréz áll. Az Itteni költők müveit nem nagyon vásárolják.

Közben vásárlók jönnek az üzletbe, félbe kell szakítanunk a beszélgetést. Most már a vásárlókat „vesszük munkába“.

— Én csak a humoros dolgokat olvasom. Karinthy a kedvenc Íróm. Hogy miért nem vásárolok komoly könyvet?... Az élet annyira komoly, hát legalább a könyvekből szedek életkedv-injekciókat... Egyébként a humort tartom a legnagyobb bölcsességnek.

Megtudjuk, hogy az illető rengeteget vásárol, hogy tolmács a Cedokban és a napokban megy Egyiptomba.

Régi ismerős nyit be az üzletbe, Szulcsányl Dezső, akit még Komáromból Jól ismerek. Gramofonlemezeket vásárol, közben elmondja, hogy a nagyvilágot járja zenekarával, s iparkodik megkedveltetnl a magyar zenét a nyugati országokban. Bizonyára sokan ismerik őt az itteni magyar adásból is, mert 1952-ben sokat szerepelt a rádióban.

— Csak pár napra jöttem haza, hogy megnézzem a családom, és megyek vissza Nyugat- Németországba. Havi ezer márka a fizetésem,

ingyen koszt és még az, amit az asztaloknál összemuzslkálunk.

— Olvasni szokott?

— Csak újságot. Nagyon kevés az időm, mert

folyton gyakorolunk.:, Majd ha kiöregszem a muzsikálásból, talán marad időm az olvasásra is. '*

Ismét‘az üzletvezetővel beszélgetünk.

— Elég, ha ránézek a vevőre és már tudom is, hogy hülyén könyvet ajánlhatok neki. Nagyon ritkán tévedek. Rendkívül fontos, hogy csak jó könyvet adjunk a vásárlónak, mert ha egyszer becsapjuk, oda a bizalom és többé nem lépi át a küszöbünket. Viszont egyre szaporodik azoknak a vásárlóknak a száma, akik pontosan tudják, mit akarnak vagy beleolvasgatnak a könyvbe és ha megtetszik nekik, megvásárolják.

— Szó lehetne arról, hogy magasan túlteljesítsék a tervüket?

— Hogynel Abban az esetben, ha kiadnának néhány valóban nagysikerű könyvet. Jó néhány olyan könyvet sorolhatnék fel, amelyikből ezer darabot pár nap alatt eladhatnánk. Sajnos, ezeknek a könyveknek kiadását — ismeretlen okokból — egyre halogatják.

Fiatal pár lép az üzletbe, szóba elegyedünk velük:

— Kedvenc íróik?

— Balzac, Zola, a modernebbek közül Camus, Kafka.,.

Mit mondanak a püspökiek

Azt hallottuk, hogy a hetvennégy éves Rigó János nagyon szereti a jó könyvet. Ezért kerestük fel a lakásán. Azzal fogadott bennünket, hogy miért nem látogattuk meg őt december ötödikén, amikor az a-ranylakodalmát ünnepelte.

Utólag gratulálunk neki és feleségének, s azt kívánjuk nekik, hogy mindketten éljék meg a kerek száz esztendőt, aztán már addig élhetnek, ameddig csak akarnak, mert úgy