A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-23 / 8. szám

Angelika a fogadáat követó bál áriák«« ajándékával hazautazott, megtudta, hogy mit hozott számára méhen szóhoz som tudott jutni, bontotta (el a dlszkoraát, majd le tartalmát. — Oh . .. igen ... ez az ... Ez a különös szag jellemzi a múmiát... Vitathatatlanul ez azl — Legalább megköszönnél — mondotta nevetve Angelika. — Tudja, hogy majdnem az életemmel (Ízettem érte . .. ? — Ez Igazán nagyon kedves és megható — he­begte Savary, s közben a folyadékból néhány cseppet egy tányérra öntött, majd raeggyújtotta. A néhány cseppnyi múmia hatalmasat robbant, s vakító lénnyel lobbant el. Savary a reáhulló koromtól pillanatok alatt raeg(eketedett. A gyógy­szerész maga is megijedt, majd a bemutatón An­gelikával együtt jót mulattak ... A kora reggelig tartó udvari bál, majd a hosszú út alaposan kllárasztotta Angollkát. Korán leködt le, s mindjárt mély álomba merült. Pirkadatkor (urcsa neszre ébredt, majd lépéseket hallott. — KI az? — kérdezte izgatottan. — Egy szegény üldözött, aki miatt a magyar nép továbbra Is rabszolgasorban marad — vála­szolta az ablakon beugró (latalember. Angelika azonnal (elismerte Rákóczit. — Miért jött úgy, mint egy besurranó tolvaj? Illik ez egy rendes emberhez, egy Igazi herceg­hez . .. ? — Desgréz, az ön barátja, a király titkosrendőr­ségének a (önöké napok óta hajtóvadászatot ren­dez ellenem. Egy seregre való pribékkel üldöz. — Milyen bűncselekményt követett el? — Egyedüli bűnöm az, hogy megmentettem az ön életét. A bej ezért a lejemet követein A ki­rálynak a perzsa követre szüksége van, rám pedig Így hát könnyen megígérte a bejnek, hogy elküldi a (ejemet . .. — Ez lehetetlen! — Dehogy lehetetlenl Es önnek Is tudnia kell erróll — Elhiheti, eddig nem tudtaml Es ha ez így van, nagyobb aljasságot el sem tudok képzelni! — A legtöbb politikus ellentetet vére révén nyeri el a hatalmat... Angelika meglepetten hallgatta az üldözöttet, majd megkérdezte: — On nem a király unokaöccse? — Rokonok vagyunk . .. — Remélem, senki sem látta, hogy Idejött? — Ha (él, azonnal elmehetek! — Csak magát (éltem ... Nem ért meg? Hogyan segíthetek? — Pillanatnyilag az volna a legnagyobb segít­ség, ha jóllakhatnék. Napok óta egy (alatot sem láttam ... — Forduljon meg — válaszolta Angelika —, (el­kelek az ágyból és készítek valamit. — Miért (ordulnák meg? Hiszen ön nekem na­gyon tetszik és régóta vágyakoztam arra, hogy Így láthassam ... Angelikának tetszett a búk és bátor, jóképű megmentűje Is. — Vagy megfordul, s akkor (elkelek és hozok önnek ételt, vagy pedig Itt az ágyam mellett éhen hal — válaszolta kacérkodva Angelika. Rákóczi hátat (ordított, s Angelika a konyhába ment ételért. Mire visszajött, Rákóczit az ágyban találta. Az asszony az asztalra tette az ételt, majd odament a lóriihoz. Rákóczi meglógta An­gelika kezét, s gyengéden magához húzta. Ange­lika engedett.. . — Szeretlek ... Imádlak ... Nélküled el sem tudom képzelni az életet — suttogta Rákóczi, majd átölelte és hosszan csókolni kezdte. Angelika nem ellenkezett... Férlira vágyódott . . . (Folytatjuk) , a&nxmnmxc

Next

/
Thumbnails
Contents