A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-23 / 8. szám

szfijnol le Munkácsy tenyerébe. Ezután a „Slralomház“ a párizsi Szalon­ban olyan feltűnést kelt, hogy a város leghíresebb képkereskedője azonnal elutazik Düsseldorfba, felkeresi Munkácsyt műtermében s össze­vásárol, amit csak lehet, azonkívül újabb megbízatásokkal látja el a „kimondhatatlan nevű mester“-t. Az alig huszonhat éves hajdani asz­talosinas így lett hát Párizs egyik leghíresebb festője és rövidesen állandó lakója. Első párizsi éveiben keletkeznek realista ízű kompozíciói, valóság­­festményei, mint a porosz—francia háború emlékeiből sarjadó „Tépés­­csinálók“, a klasszikusan egyszerű „Köpülő asszony“, a „Rőzsehordó nő“, a meghitt „Búcsúzkodás“, majd legfontosabb műveinek hosszú sora, köztük a „Zálogház“, az „Éjjeli csavargók", „Milton“, mellyel el­nyert a párizsi világkiállítás aranyérmét, a „Golgotha“, a „Kukorica­törés“, „Mozart utolsó pillanatai" és még sok-sok alkotás, melyek drá­­malságban, kifejező erőben, színtechnikában édestestvérei a „Krisztus Pilátus előtt“-nek. Az első kezdeti siker után azonban súlyos depresszió vesz rajta erőt. Gyermekkori megaláztatásai emlékének visszahatásaként alacsonyabb­­rendűségi érzés keríti hatalmába, nem hisz tehetségében, s már-már a tragédia szélére sodródik, mikor francia barátja, De Marches báró magával viszi colpachl birtokára, ahol a hatalmas park csendjében visszanyeri alkotóerejét. Ennek a periódusnak emlékét őrzik gyönyörű tájképei, melyeken a fák lombsátrain átszűrődő fény és árnyékhatás, a sötét és világos tónusok ellentéte épp azt a feszültséget és erőt kelti, mint figurális kompozícióin. Lényeges változás áll be életében, mikor feleségül veszi hirtelen el­halt barátjának özvegyét. A teljes anyagi jólét és függetlenség korszaka kezdődik ezzel. Fényűző palotájának szalonja a párizsi társadalmi élet központja lesz. ű maga azonban műtermében érzi magát a legjobban, ahol egymás után születnek remekművei, időnként helyet adva a kor Ízlésének megfelelő, könnyen eladható kosztümös életképeknek is. A nyolcvanas évek derekán munkaereje kezd megtörni, lappangó ideg­baja újra jelentkezik, de még mindig dolgozik, s ekkor alkotja az Or­szágház számára a „Honfoglalás“-t, valamint egyik utolsó művét, az „Ecce Homot“-t. Ekkor azonban már megtört, fáradt, kiégett beteg ember. Állapota olyan rohamosan hanyatlik, hogy ideggyógyintézetben helyezik el Bonn mellett, ahol 1900. május elsején megszabadítja szen­vedéseitől a halál, és lezárja mozgalmas — fényben és árnyékban egyaránt bővelkedő — életének utolsó tragikus szakaszát. VARGA JÖZSEF MUNKÁCSY MIHÁLY Ha a látogató a budapesti Nemzeti Galéria első emeletén végiggyö­nyörködte a XIX. századi festészet mestereit s a teremből kilépve lé­lekben már felkészül a XX. század modernebb hangvételű műalkotásai­ra, a második emeletre vezető oszlopsor egyik beszögellésében még egy nem várt meglepetésben részesül. Egyetlen nagyméretű lenyűgöző hatású kép tárul a szemlélő elé. Lélegzetvisszafojtva, gyökeret vert lábbal és a készülő tragédiát átérezve szemléli Munkácsy Mihály híres képét, amelyen Krisztus Pilátus előtt várja, hogy elítéljék. A festőgéníusz ötnegyed századdal ezelőtt, 1844. február 20-án szü­letett Munkácson. A hírnévhez és a dicsőséghez vezető út kezdeti periódusában olyan rögös volt, hogy a gyermeki lélek érzékeny ne­­gatívján eltávolíthatatlan nyomokat hagyott. Ellentmondásként hat, hogy a legnagyobb magyar festőegyéniség, akihez a kortárs művé­szek közül csak a zenész Liszt mérhető, német eredetű ősök leszár­mazottja, akik a Lieb családi nevet viselték. Szülei azonban már olyan magyarok, hogy apja részt vesz a szabadságharcban, amiért börtönbe kerül, s ez okozza korai halálát. Hétéves a kis Mihály, mikor teljesen árván nagybátyja házába kerül, aki saját anyagi nehézségei miatt nem tudja taníttatni a fiút s rövidesen asztalosinasnak adja. Ezzel kezdetét veszi a serdülő fiúcska megpróbáltatásainak hosszú sora. Felszabadu­lása után koplalva és nyomorogva Aradon dolgozik mint asztaloslegény, majd súlyos betegen újra rokonainál talál menedéket. Egyéves betegségének volt azonban egy pozitívuma is. Ekkor kezdi magát művelni, olvas, verseket is ír, és főleg egyre többet rajzol. Ez­után kerül majdani pártfogójához és atyai barátjához, Szamossy Elek Jőnevű festőhöz, aki alapos képzőművészeti oktatásban részesíti s ezzel megalapozza Munkácsynak a világhír felé vezető útját. Az elkövet­kező hét évben lázasan tanul, rengeteget fest, főleg olyan képeket, me­lyek saját emlékeiből merítik témájukat, s így jut el Pesten, Bécsen és Münchenen át Düsseldorfba, ahol megfesti, éppen száz évvel ezelőtt azt a művét, mely megnyitja előtte a világhír kapuját. A mű a „Siralom­ház“, melyért egy amerikai műbarát nem kevesebb, mint kétezer tallért Több emberség és megértés kellene Garamkálna nem nagy község. Júl megalapozott 6a Júl jövedelmező szö­vetkezete van. A Csemadok taglétszá­ma pedig közel jár a háromszázhoz. A helyi szervezet húszéves múltra tekint vissza. A tavaly januárban megindult de­mokratizálódási folyamat ás különö­sen a Csemadok Központi Bizottságá­nak márciusi beadványa, amelyet a tagság megvitatott, új értelmet ás irányvonalat adott a helyi szervezet inunkájánakl A megélénkült tevékeny­ség nyomán már must a téli hóna­pokban megnyugtató eredmények születtek. A színjátszó csoport janu­árban egy jól sikerült vígjátékot mu­tatott be. Február elsején pedig az Ifjúság bevonásával esztrádestet ren­dezett óriási sikerrel. Utóbbi elsősor­ban Patassy Elek iskolaigazgató ér­deme. Az ez évi tervek között még számos más rendezvény szerepel. Megemlé­keznek a Magyar és a Szlovák Tanács­­köztársaság S0. évfordulóján a köz­ségben elesett vöröskatonákról, vala­mint a Csemadok megalakulásának 20. évfordulójáról. író-olvasó találkozót is terveznek Továbbá szeretnék fel­újítani a világháborúban elesettek­nek és a vöröskatonáknak a községi parkban álló emlékművét. Ebben az ügyben már többször tettek javasla­tot a helyi nemzeti bizottságnak és a többi tömegszervezetnek. A Cse­madok helyi szervezete 5000 koronát is felajánlott erre a célra. Az ügy azóta is alszik. Ogy mondják, hogy gazdasági okok miatt. Vagy talán hiányzik a megértés? Úgy hiszem, hogy emberséggel és megértéssel min­den megoldható. SZTRIBULA SÁNDOR Kezdenek ismét magukra találni a kuntapolcaiak A rozsnyól járásban, a csetneki völgyben fekszik a kis magyar falu, Kuntapolca. Lakosainak száma mind­össze 800. Három évvel ezelűtt szét­esett a tánccsoport, pedig már or­szágszerte kezdett híressé válni: több Ízben elnyerte a Csemadok vándorzászlaját. A sikerek után egy­szerre csend lett. Hiányzott valaki, aki foglalkozott volna a fiatalokkal, aki tanította volna őket. Az utóbbi Időben Kuntapolcán is megváltozott a helyzet, jött egy ma­gyar tanítónő, akinek férje kuntapol­cai, és hazaköltöztek. Ez nagy segít­séget jelentett a helyi Csemadok­­szervezetnek. A múlt év folyamán már három esztrádműsort tanulnak be és Író-olvasó találkozót rendeztek Lackóné Kiss Ibolya Irónóvel, vala­mint Gyurcsó István költővel. A múlt év végén pedig ismét bemutattak egy új esztrádműsort. Bódis Lászlóné ta­nítónő azonban nemcsak felnőttekkel foglalkozik, hanem a legflatalabbak-B'idis Lászlóné, a Csemadok kun­tapolcai helyt csoport/dnak kul­­túrfelelöse. kai is: igyekszik velük megszerettet­ni a színjátszást. Az Iskolásgyerekek január első felében nagy sikerrel mu­tattak be egy mesejátékot. Nagyon sokat jelent egy falunak az, ha van valaki, aki fáradságot nem ismerve, szabad idejének feláldozásá­val dolgozik a falu kultúrájának fel­emelése érdekében. Bódis Lászlóné tanítónő ezek közé tartozik. DRENKÖ LÁSZLÓ levelezőink

Next

/
Thumbnails
Contents