A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-16 / 7. szám

A ragyogó reneszánsz kultúra pedig napjainkban Is meghatároz­za az európai képzőművészet út­ját. Hogy Borsos Miklós művészete mennyiben hasonlít az említett kultúrákhoz, azt leginkább a „pan­non szellem“ bizonyltja, mely a görög-római tradíciók és a magyar múlt frigyéből született. E szellem egyik éltetője a Balaton varázsos tája, s épp ezért a mester művé­szete elképzelhetetlen a Balaton ihlető ereje nélkül. Ez a táj él­teti művészetében a mítoszt és az époszt, ennek élményeiből éled­nek újjá szobraiban a görög mi­tológia alakjai, a titokzatos sziré­nek és a tragédiát látó Orfeusz. Célja a görög humánum és a leg­modernebb plasztikai formák agy­­befogása. Szobrász! munkásságá­ban a természetben rejlő forma­­képző erőt akarja követni. Élet­művét végigkísérik a festő és Író társairól (Lyka, Barcsay, Szabó Lő­rinc, Egy József, Kassák Lajos) fa­ragott, néha megrázó erejű portréi, valamint drámai mlntázású pla­kettjei és lemezdomborltásal (Si­­ralomház, Hommage a Picasso). Életútját Így mondja el: — Nagyszebenben, a gimnáziu­mi évek idején határoztam el, hogy festő leszek. Édesapám ipari arany­műves volt, s műhelyében inas­­kodtam. Amikor megvolt a festői segédlevelem, feljöttem Pestre, hogy a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezzem. Próbálkozásom si­kertelen volt, s így kerültem Fi­renzébe, ahol minden kor kultú­rája felvonult. Gazdag élmények­kel és olthatatlan becsvággyal tér­ve haza újból próbálkoztam a fő­iskolán, de ezúttal sem szegődött mellém a szerencse. SellO Imárványj 1925-ben volt az első bemutat­kozásom a nagyközönség előtt, amikor Győrben kiállították Krisz­tus-plakettemet. Majd újból ván­dorbotot fogva 1926—1933-ig gya­log Jártam be az egész Észak- Olaszországot és eljutottam a franciaországi Marsallle-be és Se­­danba is, hogy az antik művészet mellett a modern törekvések le­vegőjét is magamba szívjam. Hazatérve kezdtem el foglalkoz­ni a szobrászattal, de a háború Időszaka és a Rákosl-éra dogma­tikusan értelmezett szocialista realizmusa, melynek során ural­kodóvá vált a külsőséges natura­lizmus, űrt hagyott munkásságom­ban. Ebben az Időszakban legin­kább érmek készítésével foglal­koztam. — Ml ihleti művészetét? — tet­tem fel a kérdést a mesternek. — Például az óriási tér, tengert idézni a Balaton partján, ős ál­landóan foglalkoztatnak az em­beri lét kérdései, a genezis. Pél­dául a szerelem, a szép női forma, az emberi élet és környezete. — Hogyan készül el egy mű, hogyan fogalmazódik meg egy té­ma? — Nálam minden emberi formát Olt; a gondolat a látvánnyal min­dig összefügg. Ha képzeletvilágom­ban megszületik egy mű, formá­lom, érlelem, de sohasem alakí­tom át, mert mindig az első gon­dolat a legjobb, a legtisztább, a legnyugodtabb. Ez a képzeletbeli felépítmény legtöbbször két évig is eltart, s csak azután fogom ke­zembe a vésőt és készítem el a müvet. „Salamis“ /márvány) Derkovlts Gyula bronz portréja — Nemrégen készült el a szom­bathelyi zeneiskola részére a Ko­­dály-portré, a pécsváradl Iskola­udvarba pedig Szent István por­tréja került. Most Kanizsai Do­rottyáról készítek szobrot; ezt a siklósi várban helyezik el, s figu­rájával drámai alakot akarok meg­testesíteni. Hogy ml minden készült már a mester keze alatt, Íme egy kis Ize- Htó: rajzok Ady verseihez és no­velláihoz, linómetszetek, Illusztrá­ciók Arany, Mikszáth és Juhász Gyula könyveihez, hidegtű karcok, érmek a világirodalom legnagyobb- Jalról, valamint szenzációs szob­rai. Néhány a sok közül: Orfeusz, Énekek éneke, Godotra várva, Llg­­hea I—II. Germinacio, Salamis, Sellő, valamint Szabó Lőrinc, Kas­sák, Radnóti, Derkovlts portréi és még ki tudja, meddig sorolhatnám a szebbnél szebb remekbe szabott alkotásokat. Az is köztudott, hogy Borsos Miklós kezének a toll íb készséggel engedelmeskedik. Kedvenc szóra­kozása a verselés és nem utolsó sorban a zene. Szerinte e műfajok szorosan kapcsolódnak mestersé­géhez, egy-egy vers, vagy a he­gedű síró hangja sokszor a kö­vekben szólal meg: a kövek életre kelnek... BIRICZ TIBOR

Next

/
Thumbnails
Contents