A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-16 / 7. szám

tfresGen, úo A* ember nemcsak a jőra, de a rosszra Is visszagondol néha. Ezeket a rossz emlékeket azon­ban rendszerint megszelídíti az évek mfilása. De vannak élmények,/- (megrázkódtatások,, ' amelyek­nek szürnyűségelt évek múltán sem lehet feledni. Azt az éjszakát, amikor nagybeteg kedvesünk ágya mellett lestük, vártuk a hajnalt Anyánk, asszo­nyunk, gyermekünk betegágya mellett, akiknek nem tudjuk arcáról letörülni a piros lázrózsákat. Manapság azonban ezen a téren is enyhült va­lamit a helyzet. Az éjszakai ügyeleti szolgálat orvost küld azokhoz, akik sürgős segítségre szo­rulnak. Sok azonban a panasz, türelmetlenek a betegek hozzátartozói és ezt vetik szemére en­nek az igazán szociális Intézménynek, hogy „nem eléggé mozgékonyak“ a kiküldött orvosok. Nos, nézzük meg hét közelebbről, hogy mi az igazság e vádaskodás körül7 Szemben a „vádlottal" Pozsony, (Vám utca) Mytná 21, III. számú poliklínlka. Itt van az éjszakai ügyelet. Lukács elvtársat, az ügyelet vezetőjét kér­dezem, igaz-e és mi az oka annak, hogy nem mindig mozog „olajozottan“ az éjjeli ügyelet? Főképp olyasmi a panasz, hogy néha megvá­rakoztatja a beteget az orvos. — Hát, előfordul egy kis döcőgés néha. De jó néhány rajtunk kívülálló ok is közrejátszik ebben. íme néhány csak úgy ízelítőképpen: Elő­ször is kevés az orvosunk. Sőt azok sem a mi alkalmazottaink. Az üzemi és körzeti or­vosok vállalnak havonta egy-két önkéntes ügyeleti szolgálatot, ezek jóvoltából teljesít­hetjük vállalt feladatainkat, összesen négyen vannak szolgálatban esténként: egy fogorvos, egy rendelőorvos, és két orvos, akik reggel hétig a fekvő betegeket látogatják a lakásu­kon. Ami annyit jelent, hogy egy-egy „forgal­mas“ éjszakán 30—40 lakásba kopogtat be az orvos. — A másik nehézség az, hogy nem érté­kelik kellőképpen az egészségügyi dolgozók­nak ezt az áldozatos munkáját. Sem erkölcsi­leg, sem anyagilag! Mindennapos eset például, hogy alig egy-két órás pihenés után veszi át éjjeli szolgálatát az orvos, s utána tovább őröl­heti magát, hiszen innen egyenesen a rendes munkahelyére siet. Ami pedig a honoráriumát illeti, egész éjszakai fáradozásáért alig kap kézhez ötven koronát 1 A legtöbb nehézséget azonban maguk a tü­relmetlen, fegyelmezetlen betegek okozzák — állapítja meg Lukács elvtárs. — De legjobb lesz, ha erről személyesen győződik meg. Jöj­jön el este hétre, és járja végig az ügyeletet egyik orvosával reggelig a várost. A rendelőben Este hét órakor úgy látszik vacsorázgatnak még a betegek, mert bizony nem nagyon csö­llyen helyekre is ki kell menniük az éjszakai ügyeleteseknek rögtek Dafiova Anna diszpecsernő telefonjai, így aztán volt Időm, hogy benézzek dr. Baradlay Sándor rendelőjébe, ahova a könnyebb bete­gek járnak. Itt is találkoztam ugyan olyan pá­cienssel, akinek tényleg szüksége volt az or vosi segítségre, ketten is kaptak például teta­nus injekciót, mert rozsdás szegbe léptek. Hanem olyan „csodabogarakat“' is láttam, aki­ket bizony kilódítok az ajtón, ha én vagyok az orvos. Egy fiatalember többek között B-vi­­tamin injekcióért ostromolta a doktort, egy öregember pedig egyenesen fejfájás elleni port akart. A legérdekesebb „kliensre“ azonban maga Baradlay doktor hívta fel a figyelmem. — Látja azt az idős szakít, aki ott szunyó­kál a váróterem padján? —■ mutatott rá egy kopott kabátps emberre. — Nos, törzsvendé­günk ez nekünk, néha szintén B-vitamin in­jekciót kér tőlem, de más okból jár ám ide. Kiadja a lakását futó szerelmesek részére, ő pedig ezalatt itt alussza ki magát! Hiába lódítják akár százszor is kt, hiába hívtunk nem egyszer rendőrt is, Róbert bácsi másnap már újból itt szunyókál. Betegeknél, álbetegeknél Fél nyolc sem volt talán, amikor a diszpécser­­fülkében egyszerre csak szinte megbolondul­tak a telefoncsengőik. Egyre-másra kértek or­vosi segítséget, s majd mindenütt úgy, hogy „de siessen ám az ügyeletes orvos“! Mindjárt be is ültünk a készenlétben álló mentőkocsiba, és nyakunkba vettük az alvásra készülő vá­rost. Első utunk nem volt ugyan különösen érdekes, de alkalmat adott arra, hogy meg­csodáljam, hogyan tud ügyesen, gyorsan egy­más kezére dolgozni az ügyeletes orvos és a gépkocsivezető. Amíg a sofőr, Békés Tibor, nem­csak hogy majd minden pozsonyi elmet azon­nal megtalált, de gyorsan megkereste a lakás ajtaját is, dr. Möller Sándor viszont kedves­ségével, gyors betegségfelismerésével takarí­tott meg a következő beteg számára időt. És emellett minden vizsgálatáról részletesen be­számolt nekem is. így érthettem meg, hogy mi­lyen fájdalmaktól szabadította meg desztillált víz injekcióval jó néhány epe- és veseköves betegét, és hány olyan szimuláns bolondított ki csak azért, mert így akart otthon maradni másnap a munkából. Voltunk például egy „be­tegnél“, aki csupán csak azért bolondította ki éjnek éjszakáján az ügyeletes orvost, mert al­mára pilzeni sört ivott, és kissé elrontotta a gyomrát. Egy öregedő asszony meg azért hí­vatott kétségbeesetten orvost, mert elkényesz­­tetett angoramacskája kissé megkarmolta a ke­zét ... Butaság vagy felelőtlenség? — No persze, akadnak ezeknél a most ta­pasztalt dolgoknál még elképesztőbbék isi — „vigasztalt“ az egyik éjfélkörüli kiszállásunk­kor Möller doktor. Az egyik egy jóképű fia­tal kollégámmal esett meg, a másik meg velem. Fiatal kollégámat egyszer éjjel személyesen kérte telefonihoz egy sírástól fuldokló női hang. „Jaj, jöjjön ki azonnal, szörnyű gör­cseim vannak“ — könyörgött szívmegindítóan. A kolléga autóba is vágta magát, és még siettette is a sofőrt, hogy nagyobb gyorsaság­gal hajtson. Amikor aztán becsengetett a meg­adott címre, italokkal, hideg tálakkal meg­rakott asztal mellett egy kifestett, kicícomá­­zott öreg dámát talált. „Maga az én egyedüli orvosságom kedves kis doktorkám!“ — támadt a delnő a meg­lepett orvosra. És bizony alig tudta lerázni a szerelmes szívű öregasszonyt. — Az én esetem nem volt ilyen pikáns — folytatta az éjszakai ügyelet történeteit a dok­tor. — Az egyik szilveszter estén történt, hogy szintén görcsökre panaszkodva telefonáltak ide az ügyeletre. Magam is lélekszakadva haj­tattam a címre, ahol két mosolygós nő meg egy italos fiatalember fogadott. „Ne haragudjon doktor, hogy ilyen csúnya trükkel csaltuk el ide hozzánk! — szabadko­zott mosolyogva a háziasszonynak látszó part­ner nélküli nő. — De hát bridzselni szeret­nénk, és hiányzik a negyedik.“ A diszpécsernönek is sok a munkája Baradlay doktor az éjszakai rendelőben Súlyos idegbajon is segít az ügyeletes orvos Miért tűrik mindezt? Ezen az éjjelen nem volt csúcsforgalom. De Így is háromnegyed hét lett, mire visszaértünk az utolsó beteglátogatásról. Jártunk Járatlan utakon, enyhítette az ügyeletes orvos sok ember fájdalmát. De főképp azért nem bán­tam e fárasztó, álmatlan éjszakát, mert most már tudom, ml az éjjeli ügyelet, s remélem ezek után olvasóink is meg tudják becsülni az éjjeli szolgálat névtelen hőseit. Egy dolgot azonban magam sem értek még. Miért kell eltűrni a felelőtlenek, a szímu­­lálök és lógósok „ügyeskedéseit“! Hiszen egy­­egy szükségtelen kiszállás miatt talán épp egy súlyos beteg megmentése forog kockán: későn érkezhet az orvos. Erre talán nincs meg a megfelelő recept? Ű, dehogy is nincsen, akár magam is ajánlhatok egyet: Kövesse az éjjeli ügyelet is a mentők példáját, és ha ok nélkül hívnak orvost, fizettessék meg a kiszállás költ­ségét. Tudom, így sokaknak elmenne a ked vük a szimulálástól a felelőtlen cselekedetek­től! Neumann János Prandl Sándor felvétele 19

Next

/
Thumbnails
Contents