A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-16 / 7. szám
KÖNYVESPOLC VIHAR OROSZORSZÁG FELETT Európa könyvkiadó, Budapest, 1968. Vera Figner az oroszországi narodnyik mozgalomnak G. V. Plehanov, Natanszon, Sz. Perovszkája mellett egyik vezető egyénisége volt. A hetvenes években folytatott forradalmi tevékenységéért halálra ítélték, a cári „kegyelem“ azonban lassú sorvadásra kárhoztatta a halálra szántat: húsz évet töltött a cári Oroszország börtönei között is a legszörnyűbben — az orosz Bastille-ban a Schlüsselburgi erődben, ahol ezerszámra sínylődtek és pusztultak el Oroszország népeinek forradalmárai, szocialistái, s csak Igen kevesen élték túl a rettenetes fizikai és szellemi megpróbáltatásokat. Vera Figner, Livóniából származó nemesi család gyermeke, annak a forradalmi nemzedéknek volt a tagja, amely már a dekabrista felkelésben harcolt a cárizmus ellen; a múlt század hetvenes éveiben csatlakozott az oroszországi s egyben az európai forradalmi mozgalomhoz. Vera Figner memoárjai hitelesen tárják fel a narodnyik mozgalom fénykorának ezeddig ismeretlen részleteit, a szerteágazó forradalmi szervezet tevékenységét, amelynek egyik-másik izgalmas epizódja a romantikus elemeket sem nélkülözi. A narodnyik mozgalom vezetőjének visszaemlékezései számos elméleti (történeti) kérdést is érintenek. Például a dogmatikus történetírás, a történelmi helyzetet figyelmen kívül hagyva, szembeállította a narodnyik mozgalom céljait a szocialista meggyőződéssel és a marxizmussal. A marxista csoportok és a narodnyik mozgalom kapcsolatát a Vihar Oroszország felett c. mű szerzője a történelmi feltételeknek megfelelően az oroszországi társadalom fejlődésével magyarázza. Vagyis a narodnyik mozgalom nem volt antlmarxista forradalmi mozgalom, ellenkezőleg kapcsolatot keresett a nyugat-európai fejlettebb forradalmi munkásmozgalommal. Az elmaradottabb társadalmi viszonyok között a narodnyik mozgalomban különböző eszmei áramlatok érvényesültek. 1876 végétől egészen a voronyezsi kongreszszusig — vagyis 1879-ig — az nyomta rá bélyegét a forradalmi mozgalom általános helyzetére, hogy még csak kísérlet sem történt olyan országos szervezet megteremtésére, amely tömörítette volna az azonos nézeteket vallókat! A forradalmi mozgalom tehát a közös program, a célok és eszközök azonossága ellenére több, egymástól teljesen független csopotra oszlott; ezeket csak a tagok között fennálló személyes barátság fűzte össze. Északon a Zemlja 1 Volja (Föld és Szabadság) szigorúan felépített szervezettel rendelkezett, közös szabályzata meghatározta a tagok egymáshoz való viszonyát, jogait és kötelességeit. A déliek azonban továbbra Is rábízták magukat a jellegzetes orosz lmpulzitásra, nem rendelték alá magukat semmiféle fegyelemnek (Bakunyin anarchizmusa], nem határolták el magukat a forradalmi érzelmű Ifjúság tömegeitől. Az események hatása alatt a forradalmi párt ketté vált. A régi irányzat hívei, akik az agrárkérdésre és a parasztság gazdasági érdekeire összpontosították figyelmüket, a Csornylj Peregyel (Fekete Föld) nevet vették fel, az új radikális irányzat, amely elsősorban az önkényuralmat akarta megdönteni s azt akarta elérni, hogy egyetlen ember akarata helyett a nép akarata érvényesüljön, a Narodnaja Volja (Népakarat) elnevezést választotta. A Narodnaja Volja programja teljesen új elven alapult. Abból indult ki, hogy a központosított államhatalomnak döntő jelentősége van s rányomja bélyegét a nép életének egész szerkezetére. A Narodnaja Volja, híveinek véleménye szerint roppant nagy szerepet töltött be az orosz történelem minden fázisában. A népet, amely már emberemlékezet óta adózó rend volt, előbb röghöz kötötték, majd személyes szabadságától is megfosztották. Az új forradalmi párt hadat üzent ennek az államhatalomnak, amely Oroszországban élet és halál ura volt. A cári államszervezet a nép legfőbb ellensége az élet minden területén — állapította meg a Narodnaja Volja. Ez a tézis a maga következményeivel gyökeres fordulatot jelentett a kor forradalmi mozgalmában. A tézisből az következett, hogy politikai harcot kell folytatni, hogy a forradalmi tevékenység súlypontját át kell helyezni a faluból a városba, hogy a népi felkelés előkészítése helyett (Föld és Szabadság időszaka) összeesküvést kell szőni a legfelsőbb hatalom ellen, abból a célból, hogy a forradalmi párt kezébe ragadja és átadja a hatalmat a népnek, végül pedig az is következett belőle, hogy a forradalmi erők legszigorúbb centralizálására van szükség, mert ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy sikert érjenek el a központosított államhatalom ellen vívott harcban. Mindezek a tételek aláásták az eddigi forradalmi nézetek alapjait, általános zúgolódás fogadta a „Narodnaja Volja“ folyóirat első számát, amely a monarchia megsemmisítésére vonatkozóan kimondta a maga ceterum-ját (Cato: „Egyébként úgy vélem, hogy Karthágót el kell pusztítani.“) s egyöntetű lelkesedéssel üdvözölte az 1881. március 1-én II. Sándor cár ellen elkövetett merényletet. A pártprogram sorai hitet tettek a tagok szocialista és narodnyik meggyőződése mellett. A politikai rész az önkényuralom megdöntéséről és a népuralom megteremtéséről szólt; ez utóbbit a népképviselet formájában képzelték el. Ennek a politikai tézisnek belső logikája elvezette a narodnyikokat az államhatalom megdöntésének és egy ideiglenes kormány megalakításának szükségességéhez. A Narodnaja Volja programjában nincs szó a hatalomátvételről. A program sehol sem mondja ki, hogy a pártnak magához kell ragadnia a hatalmat, csak az ideiglenes kormányról beszél, arról a közbülső láncszemről, amely kitölti a hézagot a cárizmus megdöntése és a helyére lépő népuralom között. Miközben az új párt tömörítette az elégedetlen elemeket és bevonta őket a kormányzat ellen szervezett összeesküvésbe, teljes mértékben tudatában volt annak, milyen nagy jelentőségű támogatást nyújthat egy parasztfelkelés, amely a kormányzat megdöntésére egyidejűleg robban ki. Ezért kellő szerepet juttatott a parasztok között végzendő munkának. A falusi munka módszereibe a párt nem vitt lényegesen új elemeket, de falusi híveinek utasítást adott, hogy magyarázzák meg a népnek, milyen szerepe van az államhatalomnak a gazdasági viszonyok területén. A Narodnaja Volja elhatározta, hogy megszervezi a külföldi propagandát az európai közvélemény rokonszenvének megnyerése érdekében. Ily módon elérhetőnek látszott, hogy ugyanakkor amikor az országon belül a terrorista akciók megingatták a cár trónját, külföldön is diszkreditálják a cári kormányzatot, esetleg azzal az eredménnyel, hogy egyes felvilágosodott országok nyomást gyakorolnak rá. Ennek a célnak érdekében mozgósították az országon belüli forradalmi tevékenység szempontjából elveszett forradalmi erőket — vagyis az emigránsokat. A nyugat-európai szocialista mozgalom kiemelkedő személyiségei egytől-egyig megígérték, hogy közreműködnek valamilyen formád ban. így Marx Károlyt és Rockefort-ot a Bizottság levélben felkérte, hogy támogassák ügynökeiket. A Tőke szerzője beleegyező válaszával együtt dedikált arcképét is elküldte a Végrehajtó Bizottságnak. A Narodnaja Volja elvégezte a maga feladatát. Megrázkódtatta a mozdulatlan és lomha' cári Oroszországot; megteremtette azt az irányzatot, amelynek gyökereit már nem lehetett kiirtani. Kísérlete nem volt hiábavaló, a politikai szabadság és az érte folyó aktív harc szükségességének tudata megmaradt a kővetkező nemzedékekben is s attól fogva szerves eleme lett minden forradalmi mozgalomnak. Vera Figner visszaemlékezéseiben megelevenedik a kétévtizedes börtönélet drámai története is, a megrázó dokumentum egy nemes eszméktől fűtött, szilárd jellemű, kiváló aszszony és társai bátor helytállásának valóságos hőskölteménye. A szerző művének második könyvében ismerteti az oroszországi forradalmárok fogságát a Schlüsselburgi erődben, amelyről így nyilatkozik: „Hogy forradalmi közösségünk beírta a Narodnaja Volja nevét korunk történetébe, s hogy Schlüsselburg — ez az orosz Bastille — is alakította kortársaink gondolkodását, és dicsfénnyel övez bennünket — erre sem társaim, sem én egy pillanatig sem gondoltunk: sokkal szerényebbek voltunk ennél.“ A Schlüsselburgi várbörtön foglyai az emberségesebb börtönfelügyelők segítségével bejuttatott folyóiratokból értesülnek arról, hogy Oroszországban új forradalmi erők léptek feil a cárizmus ellen. A börtön falai mögül eljutott a hangjuk barátaikhoz, s ezeknek szerető szava áthatolt hozzájuk a kőkerítésen. A sajtó örvendetes hírei jótékonyan hatottak lelkűkre, arról számoltak be a rabság második évtizedében, hogy Oroszországban élénk társadalmi mozgolódás észlelhető. Az egységbe forrott proletártömegek megjelentek a társadalmi élet küszöbén, hangos szóval követelték gazdasági helyzetük megjavítását. Az Európa Könyvkiadó hasznos szolgálatot tett azzal, hogy magyar nyelven hozzáférhetővé tette az oroszországi narodnyik forradalmi mozgalom kiemelkedő egyéniségének Visszaemlékezéseit. A mű történeti dokumentum-jellegén túl, korának európai kulturális fejlődését is ismerteti. A magyar olvasó úgy érzi, mintha új történelmi helyzetben Kazinczy: „Fogságom Naplójáénak emlékei elevenednének meg. HAMAR KALMAN 14 Nagy József: Alom, tusraiz L
