A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-02 / 5. szám

I Axt hiszem, nem kell fit közelebbről bemutatni. Legalábbis azok számára nem, akiknek valami köze van a tánchoz vagy pontosabban fogalmazva, a nép­művészethez. Immár 18 éve dolgozik a népművészet terén. A Csemadok Köz­ponti Bizottságának titkárságán 1960 óta szervezi, irányítja azt a munkasza­kaszt, amely a Csemadok tagság legszélesebb rétegeit mozgatja meg. Elkészült már az 1989-os munketerv, és erről beszélgettünk vele a minap. Megkérdeztük W Takács Andrást Milyen elvek vezették az 1969-es kulturális terv kidolgozásánál? Munkatervünket a IX. országos közgyűlés ha­tározataiból kiindulva dolgoztuk ki. Az egyes munkaszakaszokon az általunk és a Járási bi­zottságaink által végrehajtandó feladatok mel­lett számolunk társszerveink és intézményeink feladataival is. Itt elsősorban a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának munkájára gondolok, amelynek segítségével közösen való­sítjuk meg az 1969-es év főbb feladatait. Milyen elképzeléseik vannak a színjátszás és az irodalmi színpadok munkájával kapcsolat­ban? Az öntevékeny színjátszó együttesek és iro­dalmi színpadok tevékenységét továbbra is meg­határozza az a követelmény, hogy a szocialista kultúra fejlesztésében a reájuk háruló felada­tokat erejükhöz és képességükhöz mérten mint öntevékeny csoportosulások a legmagasabb szinten végezzék. Az együttesek irányításában a járási, a kerületi és a központi állami intéz­mények mellett nagy feladat hárul a Csemadok Járási bizottságok elnökségére, titkárságára, valamint a dramaturgiai tanácsadó testületekre. Nagy gondot kell fordítani a színjátszó cso­portok és irodalmi színpadok fesztiváljainak szervezésére. E fesztiválokon vissza kell tükrö­ződnie a Csemadok fennállása huszadik évfor­dulójának. Folyamatban van a csoportok kate­góriákba való beosztása, mivel eszerint része­sülnek járási, kerületi, illetve központi szak­­« mai támogatásban. Szeretném, ha beszélnénk a tánccsoportok és a népi együttesek ez évi feladatairól. Nagyon szívesen. Ez a munkateirület talán a legközelebb áll hozzám. Célunk az, hogy cso­portjainkat jól felkészítsük az ezévi rendez­vényekre. Szeretnénk, ha az együttesek, illetve a tánccsoportok elsősorban falujuk vagy en­nek közvetlen környéke népművészeti hagyo­mányainak feltárásán dolgoznának, és azt vin­nék színpadra. Az egyes időszakhoz kapcsolódó szokásanyagok felújításán keresztül újból szí­nesebbé válhatnának a faluközösségek farsan­gi, tavaszi, aratási, szüreti stb. ünnepélyei. A csoportok felkészítését a téli hónapokban kell végeznünk úgy, hogy április végére mű­sorukkal készek legyenek, mert csak így tud­nak kellő mértékben bekapcsolódni a járási Csemadok-napok, valamint a kerületi és az országos dal- és táncünnepélyekbe Az utóbbi időben sokat hallottunk a nép­rajzi gyűjtőmunkáról. Milyen elképzeléseik van­nak ezzel kapcsolatban? Az 1963-as évben megkezdett tudományos jellegű néprajzi gyűjtőmunkát ez évben is tovább végezzük. Ezzel kapcsolatban ezek a feladatok hárulnak ránk: 1. A járási néprajzi szakbizottságok és az önkéntes néprajzi gyűjtők munkájának továb­bi irányítása, illetve azon a területen, ahol még nem működnek, ezeknek a szakbizottsá­goknak és gyűjtőcsoportoknak a megszerve­zése. 2. A néprajzi gyűjtőmunka távlati tudomá­nyos tervének kidolgozása és széles körű meg­vitatása. 3. Az eddig összegyűjtött anyag zenei ré­szének lejegyzése, tudományos rendszerezése, valamint a felgyűjtendő anyag rendszerezésé­nek irányítása. 4. Az eddig gyűjtött anyag kiadás alá való rendezése. Az ez évi tervekben nyilván nem feledkez­tek meg az ének- és zenekari mozgalom irá­nyításéról sem. Feladatunk a dalárdák ás az amatőr zene­karok, a szólisták és a kórusok rendszeres fel­készítése az ez évi rendezvényeinken való szereplésre. Ebben az évben különös tekin­tettel kell lennünk a Kodály-napok keretén belül sorrakerülő országos dalos találkozóra, a második országos énekkari fesztivál előkészí­tésére. Műsorpolitikájuk irányításában figye­lembe vesszük a hazai énekkari művek propa­gálását Is. Az énekkarok munkájának Irá­nyítását a központi tanácsadó testületen, a csehszlovákiai magyar tanítók központi ének­karán, valamint a járási népművelési szak­­bizottságon keresztül végezzük. Mint Ismeretes, ez év márciusában tartja a Csemadok X. országos rendkívüli közgyűlését. Bizonyára sok szó esik majd ezen a közgyűlé­sen a népművészet terén végzendő feladatokról is. Mint már említettem, ez évi tervünk kidol­gozásánál a IX. országos közgyűlés határoza­taiból indultunk ki. Természetesnek tartom, hogy a közgyűlésen felvetett gondolatokat ter­vünkbe beiktatjuk, hogy minél többet és ne­mesebbet nyújthassunk Dél-Szlovákia magyar­ságának. A beszélgetést vezette: CSIKMÁK IMRE Galántai jelentés Szeretve mind a vérpadig A Csemadok galántai járási bízott sága 198B. Január li án Sípos Béla ]B elnök vezetésével kibűvlíett vá­lasztmányi Illést tartott. A Csemadok Központi Bizottsága, képviseletében ax Ülésen részt vett dr. György Ütvén, aki beszámolt a nemzetiségi kérdés területén elért eddigi eredményekről. A beszámolót széles körű vita követte, melyben az ülés résztvevői kifejtették azon nézetüket, hogy bér a nemzeti­ségi alkotmánytörvényböl kimaradtak számunkra nagyon fontos tátelek, a Csemadok KB március 12-1 állásfog­lalásából úgyszintén, mégis le kell szögezni, hogy így Is feltétlenül elő­relépést, haladást jelent az alkot­mánytörvény, s ezt kiindulási alapnak kell tekinteni. A vitában kifejezésre jutott, hogy a Szlovák Nemzeti Ta­nács Nemzetiségi Bizottsága legyen az itt élő nemzetiségek reprezenta­tív szerve: tagjai magyar és ukrán nemzetiségű képviselők legyenek, to­vábbá ez az óhaj, hogy ez SZNT egyes bizottságaiban a magyarság számarányának megfelelően helyet kapjanak a magyar képviselők, külö­nösen az olyan létfontosságú terüle­teken, mint amilyenek az oktatás­áé művelődésügy, valamint a mező­gazdaság. Ezután az Illés résztvevőt meghall­gatták Pásztor Ferenc JB titkárnak a JB 1988. évi tevékenységét értékelő beszámolóját. Ext vita követte, majd az ülés végén sor kérőit a határoza­tok elfogadására. A Csemadok allstáll helyi szervezete mellett működő színjátszúcsoport a közelmúltban mutatta be jőkai Mór—Török Tamás: Szeretve mind a vérpa­dig című héromfalvonásos drámáját. A kuruckort Idéző dráma előadása Igényes követelményeket ró a sze replőkre. A műkedvelők ezt a feladatot sikerrel eldőlték meg. Az előadás szereplői minden dicséretet megérdemelnek. Különösen Ecsl Erisébe: nevét említjük meg, aki őszinte átérzéssel alakította Ocskayné Tisza Honát. Hasonlóan jó alakítást nyújtott a cselszövő Ozmondát játszó Gyurovszky Erika, valamint a hazáját eláruló Ocskay Lászlót megjelenítő Nagy Hen­rik. A további szereplők Is állagon felüli teljesítménnyel rukkoltak ki, (gy: DemonkosnA Molnár Erzsébet, Kis Andróis, Bar talcs István, Bartalos Rudolf, Madl Emil, László Árpád, Hodosi Lajos, Hudosl Béla, Gróf Imre, valamint Bálint Imre. A sikeres bemutató nemcsak a szereplők |6 játékát dicséri, hanem a rendezőnek, Zlkhartné Kis Zsuzsanna tanltúnőnek munkáját Is. A belyi iskola tanítói Is kivették részüket a darab sikeres színrjviieléböl Kö­szönet jár Bartalos Istvánnak is, aki hozzájárult a darab zenei kíséretéhez. A sz’njétszőcsopcrt tervbe vette, hogy ellátogat a környező falvakba Is LASZLÚ H. rrm 57

Next

/
Thumbnails
Contents