A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-02 / 5. szám

w* Ar a bizonyos

Nálunk Is elterjedt nézet, hogy a marxizmus klasszikusai, Marx és Engels nem tulajdonítottak kesllő fontosságot a nemzeti kérdésnek. Gondolom, hogy ez a felfogás nem felel meg a valóságnak. Nincs szándékomban felsorolni Marxnak, Engelsnek Indiáról, az ír kérdésről közölt cikkeit, a Neue Rheinische Zeitungban megjelent fejtegetéseiket, idevágó levelezésüket, csupán Marx—Engels: A lengyel vita

Frankfurtban című terjedelmes tanulmányára hívom fel a figyelmet.

Ebből a tanulmányból is kiderül, hogy a marxizmus klasszikusai a nemzeti kérdést öszszekapcsolták a gyarmati kérdéssel, hogy a nemzeti elnyomást, a más népek leigázását gazdasági indítékokkal magyarázták, hogy a nemzeti torzsalkodások mögött anyagi rugókat kerestek. Csak néhány kitételüket idézem, és magyarázatot sem fűzök hozzájuk: „Lengyelország új felosztásainak semmi más indítóoka nem volt, mint a porosz állam pénztárainak a megtöltése.“ A lengyel területek módszeres elgermánosításáról így vallanak: „De Posenbe ezeket a telepeseket módszeresen, kérlelhetetlen rendszerességgel küldték a kincstári birtokokra, hogy a bennszülött lengyeleket és nyelvüket kiszorítsák saját országukból és egy hamisítatlan porosz tartományt alkossanak.“ „Egy szép lovagbirtok szinte ingyen, lengyel parasztok, akiket megbotozhatnak, és ráadásul még az érdem, hogy a királyt és a hazát elkötelezték — micsoda kilátás!“ „A lengyelek átszervezést kívántak, de egyszermind kijelentették, hogy teljesen egyetértenek azoknak a vegyes lakosságú határkerületeknek az átengedésével, ahol a többség német és Németországhoz akar csatlakozni. Csak ne a porosz hivatalnokok tetszése szerint tegyék az embereket németekké vagy lengyelekké, hanem a saját akaratuk szerint. „Végül egy gúnyos és epés megjegyzés: „ ... a lengyel parasztember jóval elviselhetőbben fogja magát érezni egy német kormányzat alatt, mint a német parasztember lengyel kormányzat alatt!“ „Elnyeltétek a lengyeleket, de istenemre, megemészteni nem fogjátok őketl“ Természetes, hogy a lengyel területek bekebelezése nem használt maguknak a németeknek sem.“ A lengyelek elnyomatásuk első napjától fogva forradalmian léptek fel, és ezzel annál szorosabban odabéklyózták elnyomóikat az ellenforradalomhoz“ — írja tanulmányában Marx és Engels.

További idézetekre nincs szükség. Ebből is kiderül, hogy a marxizmus klasszikusai megtalálták azt a „szilárd pontot, amelyre támaszkodva“ tudományos választ adhatunk a sokszor szándékosan elkődösített, történelembe, kultúrába, vallásba és filozófiába csomagolt nemzeti törekvésekre, a nemzetek közt keletkezett konfliktusok valódi okára. Az anyagi, a gazdasági érdek kimutatása megszabadítja a nemzetiségi kérdést mindenfajta misztifikálástól. Lenin erre a tanításra támaszkodva, az imperializmus viszonyainak megfelelően kimu-A Hét társadalompolitikai melléklete 5

9 Felelős szerkesztő: Mács József

tatta, hogy a gyarmatosító országok a gyarmataikból, a meghódított és bekebelezett területekből a rendes profit mellett extra profitot is húznak, sőt arra is rávilágított, hogy ebből az extra profitból az anyaország munkásainak is juttatnak. Így teszik érdekeltté őket is a más népek leigázásában és kizsákmányolásában.

Mindez közismert megállapítás és Lenin azt a következtetést vonta le belőlük, hogy egyedül a mindenfajta emberi elnyomástól és kizsákmányolástól mentes társadalom lesz képes megszüntetni a gyarmati és nemzeti elnyomást, egyedül a szocializmus biztosíthatja a népek és nemzetek, a nemzetiségek igazi önrendelkezését és szabad fejlődését. Sajnos, a szocialista országok eddigi eredményei ebből a szemszögből nem a legmegnyugtatóbbak. Csak enyhítették. de nem szüntették meg a nemzeti torzsalkodást, sem országaik között, sem az országaikon belül. A vajúdó nemzeti és nemzetiségi problémák jelentősen gyöngítik az erejüket, lehetőséget adnak az imperialista cselszövésre, és csökkentik az új rend tekintélyét a nemzetközi munkásmozgalom szemében, a felszabadulásukért küzdő elnyomott népek szemében.

Öt évtized múltán is jogos a kérdés: miért nem tudnak megbirkózni a szocialista országok a nemzetiségi kérdéssel? Hol keressük a hibát, a klasszikusok tanításában, avagy a tanok érvényesítésében? Olyan kérdések ezek, amelyekre sürgősen választ kell találnunk, ha nem akarunk hibát hibára halmozni a nemzetiségi politikában.

Sajnos, pontos statisztikai kimutatások nem állnak rendelkezésünkre. A párt Csehszlovákiában mindmáig kevés figyelmet szentelt a nemzetiségi viszonyoknak, nem tette azokat tudományos kutatómunka tárgyává. Pedig ma már senkit sem elégít ki az egyenlőség elvének gépies hangoztatása, ha nem tanulmányozzuk a kétségtelenül meglevő egyenlőtlenségek megnyilvánulási formáit, méreteit a gazdasági életben, ha nem tárjuk fel az egyenlőtlenségek valódi okait és nem hozunk konkrét intézkedéseket a megszűntetésükre.

Közgazdasági szempontból és az< egyszerű emberek szempontjából is fel kell tennünk a kérdést, hogy miért előnyös egy szocialista országban a „vezető nemzet“, jobban mondva a „vezető nemzetek“ tagjának lenni, és miért hátrányos, ha az ember a nemzeti kisebbségek tagja? Miben nyilvánulnak meg az előbbinek az előnyei, és miben az utóbbi hátrányai?

Ismétlem, nincsenek pontos statisztikai kimutatásaink, megbízható felméréseink, csupán az élet általánosan elismert tényeire hivatkozhatunk, és itt is csak a csehszlovákiai magyarság szemszögéből akarok rámutatni néhány olyan „hátrányra“, amely nemzetiségi létünk jelenlegi állapotából ered.

1. Dél-Szlovákiát gazdaságilag nem fejlesztik az országos arányoknak megfelelően, aránylag kevesebb itt az építkezés, kisebbek a beruházások, és a közszolgáltatások tekintetében is elhanyagolják. A nemzeti jövedelemnek itt produkált része elfolyik, az ország más területein ruházzák be. Az itt termelt javakat (elsősorban mezőgazdasági termékek) „nyers állapotban“, alacsony áron vásárolják fel és máshol dolgozzák fel. Dél-Szlovákia mezőgazdasági terület, tehát a lakosság túlnyomóan ebből él, köztudott, hogy a mezőgazdasági termékek áTa hoszszú évekig és ma is, aránytalanul alacsony az ipari termékek árához viszonyítva.

Dél-Szlovákia gazdasági elmaradottságának és elhanyagoltságának további következménye, hogy kevés itt a munkaalkalom, hogy a produktív munkaerők nagy része kénytelen munkáért az „ország másik végébe“ vándorolni. Az otthonától távol dolgozó munkás anyagi és szociális szempontból ráfizet. Fizetésének nagy részét elpocsékolja, egészségtelenek az életkörülményei (lakás, étkezés, tisztálkodás), kevesebb ideje jut a tanulásra, művelődésre, és végül még a családját is elhanyagolja, lezüllik.

2. Az ország többi nemzetéhez és nemzetiségéhez ' képest egészségtelen a csehszlovákiai magyarság szociális rétegeződése. A nemzetekszilárd pont

hez képest kevesebb soraiban a szakember, az értelmiségi és több a fizikai munkás. Több köztük az anyagi javakat termelő és kevesebb a pusztán fogyasztó. Ez azt jelenti, hogy az anyagi értékek előállítása és fogyasztása szempontjából hátrányos helyzetben van.

Társadalmi fogyasztásként nem használja fel a nemzeti jövedelemből ráeső részt, mivel aránylag kevesebb az iskolája, kulturális, tudományos és társadalmi intézménye.

3. A kisebbségi lét a maga „szubsztanciájában“ is hátrányos. Ennek is léteznek kimutatható anyagi következményei.

4. A leszűkített boldogulási lehetőség hátrányai. A nemzetekhez képest kevesebb iskoláink száma és típusa. Tehát felnövekvő nemzedékünknek rosszak a pályaválasztási lehetőségei. Ha valaki nem az anyanyelvén tanul, akkor plusz energiát kell kifejtenie, plusz képességekkel kell rendelkeznie (nyelvtehetség). De ennek a plusz energiakifejtésnek is kisebb az eredménye, mint a vele járó huzamosan anyanyelvén tanuló szlováknak, csehnek. Nem mindenki képes megállni a helyét az idegen nyelvű iskolában, sok a félbemaradt, csalódott ember. Az anyanyelvén kitanul magyar nemzetiségűeknek is hátrányos az elhelyezkedési, boldogulási lehetőségeik, köztük is sok a csalódott ember, mivel a nekik kijáró munkahelyen mások ülnek.

A korlátozott tanulási lehetőség azt is jelenti, hogy a csehszlovákiai magyarok közül aránylag több ember marad szakképzettség nélkül. A szakképzettséggel nem rendelkező ember csak „alsóbbrendű“ munkát végezhet, természetesen alacsonyabb fizetésért.

Nemzetiségi létünk hátrányainak felsorolásában nem törekedtem teljességre. Aki kicsit is ért a közgazdasághoz, az ennyiből is láthatja, hogy ezek a hátrányok elsősorban gazdasági hátrányok, tehát pénzben is kifejezhető anyagi hátrányok.

De a hátrányokról köztudott, hogy viszonylagosak. Ami az egyik számára hátrány, az a másik számára automatikusan előnyt jelent. Kinek lehet előnyös a mi hátrányos helyzetünk? Az államnak? Aligha, hiszen a mi hátrányaink láthatóan csökkentik a nemzeti jövedelem egészét. A társadalom részét képezzük, és mint ennek a társadalomnak egyik része fizetünk rá. Világos, hogy a nyerteseket a másik póluson kell keresnünk. Talán a cseh és szlovák parasztok nyernek az elmaradottságunkon? Lényegében ők is ránkfizetnek, mert a nemzeti jövedelem csökkenése, amit rendezetlen helyzetünkkel előidézünk, nekik sem előnyös. Hol keressük a vezető nemzeteknek azt a társadalmi rétegét, csoportját, amely a nemzeti jövedelem átlagos csökkenése mellett is hasznot húz a mi nyomorúságunkból? Ez a társadalmi réteg nem lehet más, mint az ország elit rétege, azok a hivatalnokok, akik a nemzetiségek helyett Is vezetnek és irányítanak, értelmiségiek, akik a nemzetiségek által nem „konzumált“ nemzeti jövedelmen fejlesztik a maguk tudományát, kultúráját, ískolaügyét, művészetét, végzik a politikát stb. Ezek a társadalmi rétegek és csoportok, sokszor tudtukon kívül a mi elmaradottságunkból, rendezetlen viszonyainkból húznak hasznot, extra előnyökhöz jutnak, extra jövedelemre tesznek szert. Ne csodálkozzunk hát rajta, hogy éppen közülük kerül ki a nemzetiségi jogok becsületes rendezésének legtöbb ellenzője. Nem akarnak megválni jogtalan előnyeiktől.

Mindezek Után a végső tanulság: ha valóban rendezni akarjuk a nemzetiségi kérdést, ha valóban ki akarunk küszöbölni mindenfajta nemzeti torzsalkodást, akkor elsősorban ezeket az előnyöket és hátrányokat kell megszűntetnünk. Amit megtehetünk most, cselekedjük meg azonnal, a többinek pedig teremtsük meg a feltételeit, mert különben a nemzetek és nemzetiségek egyenlősége csak vágyálom marad, és annak maga a szocializmus vallja kárát.