A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-02 / 5. szám

Meg kell oldani a déli járások elm aradottságán ak problémáit

A nyugat-szlovákiai KNB akcióprogramja nagy fontossága tulajdonit a déli járások elmaradott részel fejlesztésének, tóként a danasztardahelyl járás déli, a komáromi járás nyugati és a. érsekujvári járás déli részén, pontosáéban 44 községoen tapasztalható igen komoly gazdasági és kulturális visszamaradás. Hasonló a helyzet a lévai és a szenicei járás néhány községében is.

Ezekben az elhanyagolt községekben minden évben be aka nak hozni bizonyos lemaradást a lakásépítkezések, az utak, Is.tolák javítása, egészségügyi intézmények létesítése, a vízvezeték- és a csatomahdlóznt Kiépítésé, a közvilágítás stb. terén, egyszóval helyre akarják hozni a mulasztást. A nyugat-szlovákiaí KNo más szervekkel karöltve minden tőle telhetőt megtesz új ipari üzemek létesítése érdekében. Tekintettel arra, hogy ezek a járások elsősorban mezőgazdasági jellegűek, figyelembe veszik, hogyan ehetne a legideálisaooan kihasználni a lehetőségeket.

Nyugat-Szlovákia elmaradottabb területeinek problémáival a KNB pénzügyi terve és az Illetékes JNB-k költségvetése Is uumol, s bizonyos összegeket az állami költségvetésből is kiutaltaK erre a célra. Körülbelül 70 millió koronáról van szó, amit az 1968/69-es évűén a dunaszerdahelyi, a komáromi, a lévai, az érsekujv„ri és a szenicei járás elmaradt területeinek fejlesztésére fordítanak.

Miben nyilvánul meg a lemaradás?

A nyugat-szlovákiai KNB Népi Ellenőrző Bizottságának jelentése szerint a helyzet a következő:

A lakosság ivóvízzel való ellátása, a vízvezetékhálózat bővítése. — Míg a nyugat-szlováklal kerületnek ezeken a vidékein jelenleg az összlakosságnak osak 23,6 százaléka, 1970-ben már 39,2 százaléka jut kifogástalan ivóvízhez. Fokozatosan elérjük, hogy 1960-ig ezeken a területeken is megközelítsük az országos átlagot, ami annyit jelent, hogy a lakosságnak több mint a fele kifogástalan Ivóvízhez jut.

Úthálózat. — A nyugat-szlovákial kerületben levő 1213 km hoszszúságú nem portalanított utaknak körülbelül a fele éppen az említett járások területén van. S mindez annak ellenére, hogy 1961 és 1967 között csaknem 1400 km hosszúságú utat portalanltottak. Az 1970-es év végéig portalanítani kell ezekben a Járásokban Is az utak 80 százalékát, ami annyit jelent, hogy itt Is elérik a kerületi átlagot.

Lakásépítés. — Ezekben a járásokban ez is rendkívül komoly probléma. Leginkább a dunaszerdahelyi és a komáromi járásban, ahol az 1965-ös árvíz következtében 540 lakás ment .tönkre. Az itteni családi házak egyharmada még a múlt században, tehát vályogból vagy agyagból épült. Az utóbbi évek folyamán átadott új lakások száma is alatta marad a kerületi átlagnak. A nyugatszlovákiai kerület említett részein még sokkal Inkább megnyilvánul az építőanyaghiény, mint máshol, mivel ide mindent távolabbról kell szállítani.

Oktatás- és művelődésügy. — E téren a legnagyobb itt a lemaradás. A közeljövőben nem is várható lényeges javulás. Hiszen még az 1970-es évben is több Iskolában három műszakban folyik majd a tanítás. Az említett járásokban az általános iskolák 2968 tanteremmel rendelkeznek, ezek közül 150, tehát több mint 5 százalék nagyon rossz állapotban van. Már most kb. 900 további tanteremre lenne szükség. Ami pedig a Jövőt illeti, ez szintén nem valami rózsás, mert 1975-ig is a hiányzó tantermeknek csak a fele készül el — ennek azonban egyáltalában nem a pénzhiány az oka. Jövőre például az építési kapacitás elégtelensége folytán ezekben a járásokban csaknem 225 millió korona marad felhasználatlanul.

Az üzlethálózat kiépítése terén az elmúlt évek folyamán lényegesen javult a helyzet az említett területeken, mivel a költségekhez hozzájárult több kereskedelmi vállalat igazgatósága. A jövőben tehát majd lelassul Itt az üzlethálózat további bővítésének üteme.

Az alacsony nyugdijak problémáját a múlt évben körülbelül 50 000 esetben oldották meg. A dunaszerdahelyi járás kivételével a havi nyugdíjemelés személyenként már 133,14 koronával haladja meg a kerületi átlagot. Ez csaknem a fele azoknak az eseteknek, melyekkel a nyugat-szlovákiai kerület nemzeti bizottságai ennek az akciónak a keretében foglalkoztak.

Az egészségügyi gondoskodás ezekben a járásokban főként az egészségügyi Intézmények létesítésére szorítkozott. Sajnos, ezen a téren is nagyon elmaradnak még a kerületi átlagtól. Míg az országos átlag 7,90 kórházi ágy egy lakosra számítva, addig a dunaszerdahelyi járásban csak 3,77, az érsekújvári járásban pedig mindössze 2,71. Ezen az áldatlan állapoton nem nagyon segít a Komáromban és Érsekújvárban tervezett egy-egy új kórház és más egészségügyi intézmények létesítése sem.

Hasonló a helyzet a lakosság foglalkoztatottsága terén Is. Mivel kevés a munkalehetőség, ezekből a járásokból naponta körülbelül 45 000 ember utazik munkáiba vonattal, autóbusszal. Még kedvezőtlenebb a helyzet a nők és a fiatalok foglalkoztatottsága terén, ami jelentősen befolyásolja az itteni lakosság életszlnvona'át.

Megszoktuk, hogy olvasóink ügyes bajos dolgaikoan hozunk fordulnak segítségért. Kaptunk már olyan levelet, amelyjen azt kérik, hogy a család kedvencének kinyomott szemű és eltÖJt kezű alvóoabáját helyezzük el rendoehozatal végett a Babaszanatórlumű-an, vagy hogy szerezzünk ne egyik olvasónknak hét és feles, fekete, nem nagyon magas sarkú női csizmát, mert odahaza képtelen ilyesmihez hozzájutni és különnen is mindenütt olyan tömeg áll sorján az áruért... Nem mintha lekicsinyelnénk ezeket a gondokat, de hát nem áll szerkesztőségünkben külön erre a célra egykét ember, akiknek munkaköre a közönségszolgálat lenne. Nálunk csak riporterek és szerkesztők vannak, akiknek maguknak is néha idegtépőén hosszú ideig kell sorban állnlok, ha olyasmire vésik a foguk, ami kereskedelmünkben „szűk keresztmetszet“-nek számít.

De szép is lenne az élet, ha csak fel kellene emelni a telefonkagylót:

— Halló, itt a Hét szerkesztőségből XY szerkesztő, kérem azonnal küldjenek Ide és ide egy szerelőt, mert baj van a tévékészülékkel és este megy a krimi befejező része.

Persze az olvasók tudatában vannak, hogy a sajtó nagyhatalom, és nem is tévednek. Ha elvi dolgokról, komoly mulasztásról, kirívó igazságtalanságról van szó, ezeknek a nyilvánosság előtt való feltárásával igyekszik orvosolni a bajokat, több-kevesebb sikerrel.

Legutóbb Diószegről jött egy segélykérő levél ezzel az aláírással: Maradok szeretettel továbbra is hű olvasója a Hétnek, Kuki Lászlóné és a fürdőszobára vágyó hét gyerek.

Nyilvánvaló a fürdőszoba körül volt a baj. Hét gyerek vágyik fürödni, (a szülőkkel és a nagypapával együtt tíz ember) ez pedig komoly dolog.

Duzzog a kicsi, de nagyapa meg Évi nem veszik komolyan.

A levélből kitűnik, hogy cigány családról van szó, ami a helyzetet komplikálja. Kuklné kiöntt szívét, mert úgy érzi, hogy bizony sokan vannak azok, akik miatt szégyenkezniük kell, akik a nekik nyújtott minden segítség ellenére sem váltak az ország megbecsülést érdemlő polgáraivá és emiatt a dologkerülő népség miatt aztán gyak-