A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-11 / 32. szám
W: PKT1 ’ olasz egy levélr pERKESZTÖSÉGUNKBE A MINAP AZ ALABBI LEVÉL ÉRKEZETT: ISIÉ mm . '/.•^.Tisztelt szerkesztőség! Lapuk 25. számában Mentsétek meg leikeiket c. írásukban megren- •J sorokat közölnek a fogyatékos gyermekeket gondozó intézet mun-| Iáról. A cikk befejező részében arra utal a szerző, hogy „nemcsak'! de egyenesen lelkiismeretlen az, aki ostoba hiúságból vagy.'^fl pir.Kpl'tAAnwInn csekély intézeti költségek megtakarítasa miatt nem igyekszik f; „ f7*r**gmenteni arra rászoruló kisgyermekét” ... Nem tudom tiszta bait-;i^;L W\ a cikk szerzője azzal, hogy például a több mint százezer magyar ^ !>'''’'fí|ípÍ»á>ekre hány kisegítő vagy gyógypedagógiai iskola van. Mert ha : áif^fjjéne elég, nem fordulna elő, hogy helyhiány, vagy ami még rosszabb, ' ^Ékoiahiánr miatt nem lehet elhelyezni arra rászoruló gyermekeket. MegvJV Eg'3PP|Pibentő, hogy a társadalom éppen azokért nem tesz meg mindent*^; ’l^lCf'ljkík a legjobban rászorulnának arra. Nekem is van egy 1958-ban szü* ',X<- jNitett, beszélni nem tudó, fogyatékos kislányom, akit immár négy éve‘;' ’] ##í^dbó,ok elhelyezni, de eredménytelenül. Örülnék, ha a szóban forgájyí mm tájékoztatást nyújtana arról, hogyan lehetne elhelyezni kisTÍ$"; ^^||f|»omat. Tisztelettel: SZABÓ DEZSÖNE, Dunamocs. TISZTELT SZABONE! ff jslpjsr. BS8Ä tiÁ ^’r.” mmvv mm intern im: MI'-k.-;. KÄ;. ’ Szeretnék legalább tanácsot adni, ha segíteni nem ir -| tudok. Nem tudom kihez fordult On kislánya ügyében? A* tóajánlást mindig az iskola adja a szakorvos véleményével • s az ajánlást a JNB iskolaügyi osztálya mellett működő ; járási szakbizottság megvitatja, és tesz végleges ajánlatot a gyermek elhelyezésére. Abban az esetben, ha az ön kislánya még nem jár iskolába forduljon az iskolai- vagy kör-«#,! orvoshoz aki kislányát szakorvoshoz utalja. A szakorvosok megállapítják a fogyatékosság okát és ajánlást tesznek % a szakbizottságnak. Ha On személyesen nem tudja elhelyez- f, ni kislányát, a szakbizottság döntése után forduljon a kerü- V leti székhelyen működő úgynevezett elosztó intézethez (Trie- 1 diaci domov detsky), lehet hogy ott sikerrel jár. Egyetértek önnel, hogy kevés az ilyen létesítmény, de er- *'• röl sem mi, sem a szerkesztőség nem tehet. Ha a kislány nem beszél, esetleg próbálkozzék a losonci magyar tannyel-7 ■ vű süketnéma intézetben is. isy te:1;.Tisztelettel: Kátyúk András, a nagykaposi kisegítői iskola igazgatója. Helyreigazítás m m. ímj* .. 1 tó) ”■ ' *!• ‘Nagy Kálmán a Hét 16-os számában a „Mégis Csak egy otthonom |i:' cíl,,íí c*hkhen a szerzőnek téves felvilágosítást adott, és a szem- * elismerte, hogy az említett Kugler, akinek ő pofont adott Item azonos azzal a Kugler Gyulával, aki 1955 ben jött Dunaszerdaj7.:77, helyre járási párttitkárnak és most is a járási párttitkárság alkatii' imazottja. Arra a kérdésemre, hogy mégis melyik Kuglerrol van sz6||7 felelte, hogy régen volt, már nem emlékszik vissza. i ■ M:|)7 Ugyanezzel a cikkel kapcsolatban a kátniky-l HNB elnöke kije*„:ljlentette, hogy ö Gódánnyal beszéltekor nem tanácsolt neki olyasmit, - ragasszon szobát valamelyik rokona házához, hanem azt mond- - hogy uz elkonfiskált, most a község tulajdonában lévő volt házát ” M A fenti nyilatkozatokat Nagy Kálmán és Kustán Gyula saját kez<f§jj7 aláírásával hitelesítette. A szerzőnek csak annyi a hozzátenni valójaii' ?|l|ffl8gy jő lenne a munkáját végző újságírónak több felelősségérzettel 7 V?: nyilatkozni, és akkor egyes megkérdezettek egyébként jól működő •• ' iviMl/iIrnin 9.. I _______1^^:: .................»111:7 emlákczti tehetsége sem mondaná fel olyan meglepő módon a szol* ORDODY KATALIN' Azt álmodta, hogy a Lidón felrobbant egy szőke szexbomba. A robbanás ereje huszonkilenc férfit sodort a Duna hullámai közé, letarolta a fák koronáit és megsiketitett négy úszómestert. Az eset kivizsgálására kormánybizottság alakult, amelynek ő lett az elnöke. A robbanás okainak felderítését a híd alatt kezdték el, ahol megtalálták a szexbomba melltartójának néhány szilánkját. A bizottság már ebből arra következtetett, hogy a szexbombát rosszul időzítették s ehhez még a nagy meleg és a strandoló férfiak szemtelensége is hozzájárult. Persze, hogy mi volt a robbanás közvetlen oka, azt a szakértők egyelőre nem tudták megállapítani, hiszen túlkevés bizonyítékkal rendelkeztek, épp ezért nem is adtak a sajtónak hivatalos nyilatkozatot. A másnapi lapok így is botrányosan kiszínezték az esetet, állam- sőt, rendszerellenes bűncselekményt sejtvén az egyik, gaz imperialista beavatkozást a másik, kéjgyilkosságot a harmadik. A bizottság tagjai kínjukban a hajukat tépték egy-egy „jólértesült“ tudósítás olvasása közben. Például a Hajnalhasadás című lap a következőket írta az esetről: „Tegnap délután háromkor ismeretlen tettesek felrobbantották a Dunát. Az óriást víztömeg egy emberként emelkedett a levegőbe és másodpercek alatt elpárolgott. Megszűnt a déli országhatár. A tetteseket, minden valószínűség szerint nyugati ügynököket, egy tizenöt tagú kormánybizottság keresi farkaskutyákkal. Kormányunk a vízhiányt a Volgából akarja pótolni. Néhány szocialista munkabrigád már vödrökkel felszerelve át is lépte országunk keleti határát.“ A bizottság munkáját nagyon megnehezítette az a tény, hogy a négy úszómester, az eset négy élő szemtanúja olyan süket lett, mint az ágyú. A vizsgáló-bizottság jegyzőkönyvébe így igen furcsa dolgok kerültek. íme: Kérdés: A medence melyik pontján történt a robbanás? I. ú. mester: Ö, a melle csodálatos volt, uraim, Anita Ekberg hozzá képest közönséges vasalódeszka. Kérdés: Szolgálat közben önök hol tartózkodnak? II. ú. mester: A csípőjét sosem fogom elfelejteni. Sem a derekát. Kérdés: Körülbelül hányán tartózkodtak azidőtájt a Lidón? III. ú. mester: Úgy sétált a medence szélén, mint a páva, a hasán érdekes gödröcskék keletkeztek. Kérdés: Ki beszélgetett a hölggyel a baleset előtt? IV. ú. mester: Egyszer arra kért, mosnám meg a hátát. Nem volt hozzá bátorságom ... A bizottság, amelynek ő lett az elnöke, tétlenségre volt ítélve. A huszonkilenc férfit a jugoszláv hatóságok fogták ki a Vaskapunál, holtukban is vasmarokkal szorongatták egymás torkát. A robbanás egyébként mindössze a szemöldöküket pörkölte le. Tulajdonképpen - s ezt a boncolás jegyzőkönyve is bizonyította - egymást fojtották meg. A bizottság épp a jegyzőkönyvet akarta aláíratni, amikor ő, az elnök, arra lett figyelmes, hogy a négy süket egymás torkának esik, majd hanyatthomlok rohan a Dunába. Körülnézett s látta, hogy a bokrok közül lusta léptekkel előjön egy nő s elindul egyenesen a bizottság asztala felé. Nem volt rajta egyéb, csak a kormos-kopár ágak árnyéka. Hatalmas dörrenés. Az elnök szeme elsötétül. S végre felébredt... Zs. NAGY LAJOS
