A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-07-38 / 30. szám

Komárom a csehszlovákiai magyarságnak ötven év óta egyik leg­jelentősebb kulturális centruma. Sajnos, az utóbbi időben ez a centrum­­szerep inkább csak a Jókai-napokra és a Magyar Területi Színházra korlátozódik, no meg a komáromi iskolákra, amelyeket évszázados ha­gyományaik köteleznek. A város felnőtt magyarsága immár jő néhány esztendeje nem nagyon tevékenykedik, a helyi Csemadok-szervezet ténykedése csaknem a nullával egyenlő. A Járási Építőipari Vállalat mellett megalakult Petőfi Ifjúsági Klubnak volt ugyan egypár rendez­vénye a közelmúltban, ám ezek a rendezvények is hanyatló tendenciát mutatnak. Annál/ örvendetesebb, hogy az idén két vonalon Is észlelhető Komá­romban föllendülés: a Csemadok évzárója után az értelmiség egy kis csoportja vállalkozott rá, hogy fölméri a város lakosságának kulturális igényed és„ a komáromi kulturális élet lehetőségeit, nem sokkal ezután pedig a létesülendő csehszlovákiai magyar ifjúsági szövetség központi előkészítő bizottságának komáromi tagjai nagy igyekezettel nekiláttak, hogy a járásnak lehetőleg minden városában, községében, iskolájában létrehozzák a MISZ (Magyar Ifjúsági Szövetség 1 alapsejtjeit, az Ifjúsági klubokat. A két Irányban' folyó munka Komárom városára terjedő ered­ménye egyelőre ennyi; a Csemadok helyi szervezete mellett összeállt egy tizenhét főnyi tanács, amely a helyi és a járási vezetőség néhány tagján kívül magában foglalja a hajógyár alkalmazottainak, az egész­ségügy dolgozóinak és a pedagógusoknak több képviselőjét, valamint a Dunamenti Múzeum és a járási levéltár egy-egy fiatal kutatóját; ugyanakkor a MISZ-nek Komáromban hat alapszervezete alakult, össze­sen mintegy félezer taggal. A tapasztalat azt mutatja, hogy a Csemadok tömegeket mozgató, lát­ványosságra törekvő rendezvényei az értelmiség nagy részétől megle­hetősen távol állnak. A dal- és táncünnepélyek, operettek, vagy a mű­kedvelői szinten előadott drámák, irodalmi-színpadi produkciók csak az átlag-közönség ízlését elégíthetik ki maradéktalanul; aki igényesebb szórakozásra vágyik, az vagy hivatásos művészek rendezvényeit láto­gatja, vagy a félszemét behünyva tekinti meg a műkedvelők előadásait. Az értelmiségnek van egy része, amely elmélyültebben, spekulatívab­ban tud csak igazán jól szórakozni, s én úgy vélem, épp ez a rész az, amelyre tömegeink Irányítását bíznunk kellene. A Csemadok az utóbbi időben maga is rájött, hogy ha értelmiségün­ket valóban -aktivizálni akarja, változtatnia kell megszokott munkafor-l máim Ifjúságunk a CSISZ fölülről diktált merevségét már évekkel az| előtt Igyekezett áttörni a klubélet spontánabb, alulról irányított munkai stílusával, s hogy ifjúsági klubjaink az elmúlt három-négy esztendői alatt a hozzájuk fűzött reményeket nem mindig váltották be, ezt ta­pasztalatlanságuknak és annak a kontójára írnám, hogy az ifjúsági ne­velés az elmúlt években túlságosan az uralkodó politikai Irányzatok kiszolgálója volt, s Így fiatal nemzedékünk a gyakorta változó bel- és külpolitikai helyzet közepette elvesztette tájékozódását, elvesztette — vagy el sem nyerte — hitét az alapvető emberi igazságokban. Legújabban a Csemadok is foglalkozik a klubalapítás gondolatával. A klubokon belül talán sikerülne meghittebbérőszintébbé — s az értel­miség körében pezsgőbbé — varázsolnunk a Csemadok tevékenységét. A klubok a kulturális fejlődésnek egy bizonyos magaslatát jelenthet­nék: húsz év túlnyomórészt reprodukáló munkája után végre elindíthat­nák az önálló, eredeti, alkotó munkát. A reprodukciónak az eredetit csak ritkán sikerül megközelítenie, s a reprodukálás velejárója az „ezt már valahol láttuk" utóíz. Ha a csehszlovákiai magyarság nem elégszik meg a kopirozással, a függvény-szereppel, ha az őt körülvevő államon belül Igazán önállóságra, lelki szuverenitásra törekszik — ami egyéb­ként nemcsak minden kisebbségnek, hanem minden egyes embernek is joga és kötelessége —, akkor ennek a népcsoportnak önmagából kell kiindulnia, önmagát kell realizálnia, a saját tehetségét, adottságait kell a lehető legjobban kamatoztatnia, alkotó módon továbbfejlesztenie. S épp az ilyen alkotó erjedésnek a csíráit látom én az ifjúsági és a Csemadok-klubokban. Egy-egy klub, amelyben hétről-hétre — vagy akár gyakrabban Is — találkozhatunk, amelyben jól kiismerhetjük egymást, amelyben bármilyen témáról nyíltan elvitatkozhatunk, amelybe az ország — vagy akár a világ — bármely csücskéből hívhatunk meg vitapartnereket, amelyben idővel kikristályosodhat, ki mit akar és hogyan akarja — egy-egy ilyen klub, úgy vélem, melegágya lehet a termő gondolatoknak, az életképes kezdeményezésnek. A komáromiak elhatározták, hogy ők is alapítanak Csemadok-klubot. S ez az elhatározás mintha közös nevezőre hozta volna a Csemadok helyi és járási vezetőségét, a Csemadokba tömörült értelmiséget, a Pej tőfi Ifjúsági Klubot és a MISZ komáromi szervezőit. A Csemadok városi szervezetének július 8-1 vezetőségi gyűlésén megjelent 30—40 ember —J akik legtöbbje egyelőre még nem tagja a vezetőségnek — a klubala* pítás mellett foglalt állást, s megbízta a tizenhét főből álló tanácsot, dolgozza ki a klubélet-elindításának tervét. Szeretnék, ha a Csemadok komáromi szervezetének augusztus végére vagy szeptember elejére ösz­­szehívandő rendkívüli taggyűlése egyben a klub alakuló ülése lehetne. Az eddigi széthullás, letargia helyébe tömörítő mozgolódás lépett. Kí­váncsian várjuk a tizenhét tagú tanács — Cibulka Gabriella, Cséplő László, Gáspár Tibor, Ginzery Árpád, Herdics János dr., Kaszás János, Keszegh Pál, Kiss Mihály, Körmendy Ferenc, Kubovlts Tivadar dr., La.icz József, Molnár Tihamér, Simkó Mihály mérnök, Sóky Júlia, Szabó Elek dr.,Takács Zoltán mérnök és Varga Sándor — konkrét munkáját s azt, hogy a patinás város végre megmutatja: méltó a múltban szerzett hírne­véhez, mert nemcsak név szerint, hanem valójában Is góca a hazai magyar kulturális életnek. MIKÖTS I. RÓBERT Az ország összes úttörőtábora megnyitotta kapuit. Képünkön a Ragyolc melletti Abroncsos pusztán létesített nyaralótelep. w Csak így tovább! Egegen már régóta nem játszottak színdarabot. Most végre megtört a jég. A falu fiataljai, a már nem éppen fiatal Stulajter Gábor veze­tésével Egri Viktor: Örök láng cimfi színművét adták elő. A környező falvakat is meglátogatták, a darabbal mindenütt nagy sikert arattak. B. I Sikeres kezdeményezés A Csemadok kassai járási vezetősége ez évben először rendezte meg a járási dal- és táncünnepélyt a csodaszép szádelőí völgyben, július 7-én ugyanis a Jednota népi fogyasztási szövetkezet itt ünnepelte fennál­lásának 50. évfordulóját, és e két akciót összekapcsolták. Harminchárom községből több mint ötezer ember jött össze. A megjelenteket a Cse­madok kassai, abaújszinaí, magyarbődi, jánoki és nagyidai helyi szer­vezeteinek együttesei és szólistái szórakoztatták. Nagy sikert aratott a Magyarországról jött szikszói vendégegyüttes is. M. P. Jó munkáért Jiitsilnmiít Az elmúlt időben jől dolgozott a Csemadok háji szervezete. Egy sike­res esztrádműsort és Katajev: Bolondos vasárnap cimú színmüvét adták elő otthon és a szomszédos falvakban is. Az előadásokat Sztupák Imre rendezte. A bevétel egy részét a kultúrház csinosításéra, a többit pedig kirán­dulásra fordították. Ellátogattak Budapestre, lerándultak a Balatonhoz, ahonnan szép emlékekkel jöttek haza, és elhatározták, hogy a jövőben ismét betanulnak egy színdarabot. * F. P.-né KOMAROMI EBREDES

Next

/
Thumbnails
Contents