A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-07-38 / 30. szám

Istenverte hőség. Csele nyakig a vízben érdemes élni. Mit tegyen ilyenkor az emberfia? A pénzesebbje elutazik valahová a tengerpartra, a vékonyabb pénzűek megelégszenek a Balatonnal, a kis­pénzűek a Dunával, Garammal, la­torcával, Ipollyal, egyszóval valami ,.hazaival". — Te miért nem mégy a tengerpartra? - kérdezte éppen tegnap kajánul egyik barátom. - Ehhez most semmi kedvem - vála­szoltam meggyőző hangon -, kü­lönben is reumás vagyok. Azt mondta, hogy a tengervíz igen jót tesz a reumának. Tudom, vála­szoltam, viszont árt az emberi szu­verenitásnak, a végtelennek tetsző víz törpévé degragálja a teremtés koronáját. Ebben aztán megegyeztünk. És a logikus folytatásban is, ab­ban, hogy nekünk tehát tulajdonkép­pen egy patak való, legrosszabb esetben is egy tó, valami szerény, hozzánk méretezett, áttekinthető vi­zecske. Mert a vízről mi sem mondhatunk le ebben a pokoli melegben. • • * A szenei tavat választottuk, amit ünnepélyes alkalmakkor és a turis­ták kedvéért Napfény-tavaknak is neveznek, s amit a bennszülött nép egyöntetűen „baggernak", kavicsgö­dörnek hív. Természetesen nem az elnevezés a lényeg. Ez a tó előreláthatóan minden igényünknek megfelel. Csu­pán olyan széles, hogy némi neki­­fohászkodás után még mi is átúsz­­hatjuk, vize langyos és nyugalmas, viharoktól, cápáktól, fűrészhalaktól nem kell tartanunk, partján egyaránt heverészhetünk fűben és homokban, s ha úgy látjuk jónak, éjszakára is itt maradhatunk valamelyik vikend­­házban. A szenei tó ma mát országos hí­rű, egy-egy fürdőidényben rengete­gen keresik fel, vasárnaponként, ha jó az idő, nyolc-tízezer ember napo­zik partjain, úszkál zöld vizében. (Igaz jómagam már 20, sőt 30 000 szenei fürdőzőről is olvastam újság­jainkban, viszont ez a strand igaz­gatója szerint túlzás). Járnak ide prágai hivatalnokok és osztravai bá­nyászok, pilzeni munkások és pozso­nyi kispolgárok, a nép valamennyi rétege képviselve van, ha másképp nem, hát mondjuk, egy elegáns üdü. lőházzal a tónak erre a célra kije­lölt partján. (Tudtommal Dubceknek is van itt vikendháza.). A vendégek többsége vonaton, autóbuszon érke­zik, de sok a személykocsi és a mo­torkerékpár is. Kinek mire telik. Több ismerősöm szerint az idén sokkal kevesebben keresik fel a tavat Cseh­országból, mint az előző években, ennek oka alighanem a „föderólizá­­ciós mozgalom". A politika lám még az üdülésbe is beleszól, nem bújhat el az ember a víz alá előle. * * • Íme, úszik az ember, a világ ura aminek olykor nevezi magát, úszik a zöldessárga vízben, igyekezvén, egyik partról a másikra. Már az ele­jén is elég tétova karcsapásokkaf halad egyre beljebb a tóban. Hat­van-nyolcvan méter után lassít, kö­rülnéz. A túlsó part, ahol a kék, zöld és sárga víkendházak virítanak, most még távolábbinak tűnik, mint az elején. A világ ura piheg, szeme keskenyre húzódik. Töpreng. Most még visszafordulhat, közef van az innenső part, mi fesz, ha nem bírja végig tüdővel, szívvel, efvégre is ő nem sportember, s már nem is húszéves. Mégis továbbindul Még látja barátja kerek fejét a parton,. A mentőszolgálat'; Végh Miklós, Szé­liéi Mátyás, Mace­­nauer orvos és Schmidt, a strand igazgatója. SUGAR GYÖRGY felvételei Mentés.

Next

/
Thumbnails
Contents