A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-07-21 / 29. szám

Gépkocsik és autocarok a Szent Péter téren — de azért a ftdker sem hiányzik.

Kocsiba Hitünk tahit. A kis Prinz kocsi tűrt előttünk utat, furakodott előre, a római utcik zsúfolt forgalmiban. Kiértünk a Trajanus fóruméra, Itt van a híres Trajanusoszlop. Gallina firadhatatlanul magyariz:

— Amott, a Capltollumon láthatják II. Viktor Emánuel emlékművét, mely több mint negyed századon át épült. Az ott a Capltolluml Múzeum, rengeteg római korabeli szoborral. A Santa Maria in Aracell templom a kapltólluml Junotemplom romjain épült. Ez Itt a Forum Romanum. Kissé távolabb Konstantin bazilikája, közelében Venus temploma és Tltus diadalíve. Az a hatalmas aréna a Colosseum. A Monte AVentlno lábánál a Circus Maximus.

Lenyűgöz a sok látnivaló, amit Jórészt Iskoláskönyvekböl, filmekről ismerünk. Nézni Is fárasztó ezt a rengeteg történelmi emléket, a római s a későbbi korok csodált.

Galllí.a azonban nem hagy Időt a pihenésre:

— Most átmegyünk a Tlberisen, a Ponte Palatino hídon. Ez a domb a Monte Glanlcolo, amott Garibaldi lovasszobra.

De már az antik s a modern Róma szépségei sem tudták elnyomni éhségünket, szomjúságunkat, A sok ételt, italt hirdető plakát, reklám még csak jobban Ingerelte a gyomrunkat. Mit lehet itt tenni — meghúzni a derékszíját (zsebünkre gondolva | vagy gavallérnak lenni? Tanácstalanok voltunk. Végre megállt a Prinz kocsi, s ml Is mellette az Octávlánkkal. Kiszálltunk, s rögtön uats’mas reklám üti meg a szemünket. Egy lány Coca-Colás palackkal a kezében, a másik kar ján Kosár, benne délligyümölcs, virágok.

— Uraim, ne haragudjanak, de a mai napra ebből ennyi untig elég. Engedjék meg Inkább, hogy meghívjuk önöket ebédre...

Elképzelhető, mit éreztünk. Alkalmi ismerőseink nem elég, hogy ránk áldozták a napjukat, még meg Is hívnak. Szavakat kerestünk a mentegetődzésre. A gyönyörűen rendezett vlrágoskertek láttán minden forogni kezdett körülöttünk — kicsiknek és pénznélkülieknek tűntünk... Ügy éreztük, mintha a Coca-Colás meg a Cln-Elsóként a Vatikánt néztük meg, a Szent Péter bazilikát, a Slxtusl kápolnát, Michelangelo nevezetes festményével. Megcsodáltuk a hatalmas méretű Szent Péter teret, s az azt körülvevő oszlopsort, Bernini alkotását.

Csinos idegenvezetőnk komolyan veszi szerepét:

— Ha megengedik, ellátom önöket tanáccsal, ml mindent nézhetnek meg rövid római tartózkodásuk alatt. De tovább már kocsival kell mennünk.

A San Angelo híd az Angyalvárral.

Hazat magyar lapok — Rómában.

zánós lány lrónlkusan ránk kacsintott volna.

Közben a végtelenül udvarias pincér finom ételekkel és Italokkal rakta meg az asztalunkat. Az egész rendelésből csak a Coca-Colát és a Clnzánút értettük. De hoztak, amit hoztak, gyorsan nyeltük a falatokat, mert szégyen Ide, szégyen oda, már könyörtelenül gyötört az éhség.

— Uraim, csak ne zsenlrozzák magukat — mosolygott a mi üdvöskénk, mert nem kerülte el figyelmét mohóságunk. — A ml kedves római találkozásunk örömére — ürítette ki a poharát. Miután néhányszor koclntottunk, már ml is kezdtük otthonosabban érezni magunkat, s most már tudtunk rá vigyázni, hogy az evőeszközök ne potyogjanak ki a kezünkből. Lelkendezve dicsértük vendéglátóink figyelmességét, ám bájos Idegenvezetőnk félbeszakított:

— Uraim, ha nem veszik rossz néven, szeretném holnap még vendégül látni önöket.

— Lfihstséges ez? — kérdeztem hitetlenkedve. — Képesek ilyen áldozatot hozni értünk? Huzen már Így is adósoknak érezzük magunkat s nem tudjuk, hogyan viszonozzuk a figyelmessé güket.

— Nem Is tudhatják, milyen örömet szereztek nekem — bizonygatja a férj Is, aki nem sokat ért beszélgetésünkből. Azt mondja, hamarabb megérti a magyart, mert a dédanyja magyar volt, Győrből származott Ide, tolmácsolja a felesége ... Még egy utolsó pohár, és a Prlnzcel Róma széléig szállásunkra kísérnek...

Másnap Luciano úr, a férj jött értünk az Angyalvár elé, ahol megismerkedtünk. Saját kocsiján vitt el hozzájuk, míg Octavlánk a parkolóhelyen maradt. A kedves háziasszony elegáns háziköntösben fogadott. Barátom, akárcsak otthon, le akarta vetni a cipőjét az előszobában, vendéglátónk nem kis meglepetésére.

— Nem, nem... nálunk ez nem szokás.

A mahagóni parketta, a falburkolat, az ajtók tükörként ragyogtak, a zárak, rézveretek mintha aranyból lettek volna, a konyha, a fürdőszoba ... micsoda fényűző berendezés... leírni Is nehéz lenne. Bámulatunkat Igyekeztünk leplezni, nehogy plropócsiaknak nézzenek. Felejthetetlen élmény volt. Így tettünk szert egy felejthetetlen római emlékre és egy elragadóan rokonszenves római család ismeretségére.

Az asztal roskadozott az ételtőlltaltól. De mit adtunk mi? Kifejeztük örömünket és határtalan boldogságunkat. Énekeltünk, gitáron Játszottunk. Meglepetten hallgattam barátomat, milyen Jól gitározik, ő viszont azt csodálta, hogy én énekelek, erről az oldalunkról otthon nem Ismertük egymást.

Elérkezett a búcsúzás pillanata. Csókokkal pecsételődött meg barátságunk, elhoztuk Gallina Luciano családjának forró üdvözletét honfitársainak és a Hét valamenynyl kedves olvasójának.

HASKO FAL A széné felvételei