A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1968-12-22 / 51-52. szám

Angelika Philippe halála után férje vidéki birtokára költözött, ahol gyermekeit nevelte. A gyász letelte után, egy szokatlan késé éjszakai érában váratlan vendég kopogott be hozzá. Desgrez, elsé férje, de Poyarc volt ügyvéde kereste fel, aki a király szolgálatába szegődött, udvari tanácsos és a titkosrendőrség fönöke lett.

— A király küldött, — tért azonnal a tárgyra —, aki azt kívánja, hogy ön visszatérjen az udvarba.

— Nem akarom többé látni a királyt, visszautasltom kívánságát, vagy akár a parancsát. Mindkét fér|emet megölette, kétszer tett boldogtalanná. Ne is csodálkozzon, hogy nem kívánok a közelében lenni.

— Ez pedig nagy kár ... A király diplomáciai feladattal akarja önt megbízni. Ha ajánlatát vlszszautasltja, saját gyermekei ellensége — válaszolta emelt hangon Desgrez.

— És milyen diplomáciai feladattal akar engem megbízni a király? Hiszen éti nem értek ahhozl

— Nagyon fontos ügy, arról önnel majd a király tárgyal.

Angelika hosszas tűnődés után elfogadta az ajánlatot. A Napkirály nagyon megörült, amikor meg hódithatatlan szerelme kihallgatásra jelentkezett.

— ün semmit sem változott. Olyan szép és fia tál, mint azelőtt — kedveskedett a király.

— Bocsánat őfelsége, — szakította félbe Angelika a király udvarlását. — Desgrez valamilyen diplomáciai feladatrúl beszélt, amit vállalnom kell. .

— Ügy tü.ik — válaszolta a király —, ön ugyanolyan büszke és rideg, mint azelőtt volt.. .

— Ha a viselkedésem királyomnak nem tetszik, természetesen a jövőben tartózkodom attól, hogy gondolataimat ne nyilvánítsam ki.

— Tetszik, elragadtat, de ugyanakkor megsért és megaláz ... De térjünk a tárgyra. — Az oroszok szövetséget ajánlottak fel a perzsáknak — folytatta a király — és ha ezt a szövetséget megkőtik, akkor az európai kereszténység veszélybe kerül. A legfontosabb feladatunk, hogy ezt megakadályozzuk. A perzsákkal nekünk kell szövetséget kötnUnkl A perzsa sah követe, Batcsary bey városunkban van, önnek kell őt a szerződéskötésre megnyernie. Ellenszolgáltatásul visszakapja volt férje, de Poyrac elkobzott birtokát.

Angelika reszkető kézzel vette át a királyt okmányt, mely révén 6 lett kivégzett férje örököse, visszakapta azt a kastélyt, ahol sok szomorú nap után, nagy boldogságban élt de Povrackal. Angelika azonnal a kastélyba sietett. Boldog volt, hogy ismét abban a házban lehetett, ahol boldog volt. Szomorúság és keserű érzés fogta el azonban, amikor a szétdúlt helyiségekben, a kopár, pókhálókkal teleszőtt falak között járkált. A kastélyban senkit sem látott, mégis az volt az érzése, hogy a kopár falak között valaki él.

Nem tévedett... Az egyik helyiségben lobogé tüzet talált, a tűzhely melletti asztalon különböző üvegedények álltak, melyekben különböző színű folyadékok voltak. A rejtélyes műhely ajtajában egy Idegen öregember jelent meg.

— Ki ön és mit keres Itt? — kérdezte meglepetten Angelikát.

— Én itt otthon vagyok — válaszolta —, visszakaptam volt férjem, de Poyrac gróf elkobzott vagyonát.

— Engem Savarynak hívnak, gyógyszerész vagyok. De Poyrac tanítványa voltam. Az 6 művét folytatom itt. Miután a király katonái kirabolták a házat, titokban, a titkos alaguton jöttem ide visz sza. Azóta itt élek, Itt dolgozok ,, ..

(Folytatjuk)

A Napkirály, XIV. Lajos parancsára joffrey de Poyrac toulousl gráfot, a dűsgaxdag hányatulajdonost. aki a hegy ércekor! aranyat olvasztott, kuruzslás miatt is Piaca de Eréven megégették, Angelika, a király igazságtalan és embertelen ítélete után a párizsi alvilágban talált menedéket, majd unokafivérobcz, Philippe de Plessis Bollierhez ment feleségűt. Angelika második házassága ' révén ismét gazdag lett. A fiatal grófnő szépségével, bájosságával és megnyerő modorával egész környezetét elbűvölte. A napkirály, akit Angelika szépsége szintén már évek éta elbűvölt, nem szívesen, da végül légls beleegyezett Philippe és Angelika házasságába. Azt remélte, hogy Így közelebb kerülhet majd a szépasszonyhoz. Tévedett. . . Angelika, amikor csak tehette, kerülte az udvart, a csábité meghívásokat visszautasította.

Philippe de Plessis tudta, hogy a király szerelmes feleségébe, Angelikába. A fiatal és a király érzéseivel szemben tehetetlen gróf nem akart királya és szerelme között élni, ezért a flandriai háborúban megölette magát.

— Uram, én meghalok — suttogta a haldokló Philippe királyának. — Tudom, szereted a feleségemet, Angelikát^.. Így nem tudok tovább élni, inkább meghalok . ..